Kép: Admin fotó

Anyaként, nagymamaként számomra teljesen természetes a gondoskodás. Nem mindenki gondolja éppen így, hiszen a velem egykorú hölgyek között is vannak néhányan - gyermekkori barátnőim - akik nem kívánnak gondoskodni, így aztán magukra maradtak.

Egyiknél éppen a közelmúltban voltam vendégként, és bizony fura szabályokat kellett megtapasztalnom. A lakótelepi lakás előterében a cipőmet le kellett vennem, és kaptam helyette egy papucsot. A kihelyezett szendvicsek mellé nem nagyon mertem volna morzsálni, stb. mert éreztem, hogy ebben a lakásban morzsának nincs helye...

Jött néhány vendége egy későbbi alkalommal, és kiderült, hogy a főzés gondot jelent, különösen a palacsinta...Jeleztem, hogy megoldom és vittem a kész palacsintákat, hiszen a palacsintasütés szaga bizonyára zavarta volna a steril környezetet...

Megfőztem a gulyás levest, összeállítottam a palacsinta töltelékét és közben sok szeretettel gondoltam a várható vendégekre, - bár őket nem ismerem igazán - de azt tudom, hogy a vendégvárás örömére mindig ünnepbe öltöztetjük a lelkünket.

Lezajlott a látogatás - én nem voltam jelen - de panaszról nem tudok. Barátnőm - hálája jeléül elhalmozott mindenféle fínomsággal, hiába mondtam, hogy nem azért segítettem, hogy bármivel is honorálja.

Az én aprócska kiskutyám olyan szeretettel fogadta őt, hogy már-már terhére volt az érzelmi túltengés. Miért? Rájöttem:ő nem szeret gondoskodni, ezért nem tudja elfogadni a szeretet túlzott megnyilvánulásait sem.

Furcsa: nem szeret gondoskodni?! Miért nem? A nőkbe - jó esetben - a gondoskodás be van kódolva. Ezért tudunk a férjnek, gyermeknek megfelelni, mindennapjaikat széppé tenni. Akiből hiányzik ez a kód, sajnos egyedül marad.

Körülnéztem: nálunk most ősszel a terasz növényeinek téliesítésre való előkészítése zajlik, ráadásul a pincébe is rakoskatjuk lefelé a burgonyát, a hagymát, és hamarosan a zöldségeket is. Nem pont úgy néz ki a lakásunk, mint egy patika, hiszen dobozok, zsákok, mosás előtt-után álló virágtartók rendetlensége tarkítja a képet. Valahogy mégis jól érzem magam itt, mert tudom, hogy gondoskodom a családomról, jöhet a tél, lesz mit enni.

Elképzelem, hogy egy olyan háztartás, ahol egy személy ellátása a feladat, nem igényel ilyen felkészülést. Biztos igaz, de annyira örülök, hogy nekem nemcsak saját magamról kell gondoskodni, ezt elmondani sem tudom...

Gondoskodni, vagy rabszolgává válni? Lehet ilyen kérdés is, amelyre az én válaszom egyértelmű: gondoskodom, mivel nő vagyok: anya, nagymama, a helyzet magaslatán.

Ugye kedves hölgyeim, igazam van?