2011.10.14. 22:44, Közreadja: Forrásangyal
"Magam sem értem, mi történt pontosan akkor. A lényege, hogy gondolatban elköteleztem magam a hit mellett, aztán valamilyen energiát kaptam. Talán túl nagyot. Esténként tanítottak elalvás előtt. Aztán egy este hosszas tisztítás után nekem váratlanul megnyílt a szívcsakrám. Hatalmasra tágult. Csak térdtől lefelé lógtam ki belőle. Korábban ugyanez az energia elöntött tánc közben és úgy éreztem fehéren ragyogok belülről. Félek sokat elpazaroltam belőle.
Nem tudtam rendesen visszazárni a csakrát. Később depressziós lettem, és sokat kínlódtam. Orvoshoz kellett fordulnom. Féltem kilépni az utcára, éreztem, hogy beteg vagyok. Az aurám szétesett, egyes részeit el tudtam küldeni, aztán éreztem, mikor visszatértek. Ha valakire gondoltam, szag hallucinációim voltak. Néha a mutatóujjamból éreztem, ahogy a parfümjük illata árad. Nagyon valóságos volt. Mikor végre pihenni tudtam, elmúlt az indokolatlan bűntudatom is. Bármit beismertem volna előtte. Néhány hónap után már gyógyult voltam, de mint kiderült közben csatlakozott hozzám egy szellem. Ezért lehetett betegen olyan gondolatom, hogy már meghaltam, és ezt végre el kéne fogadnom. Igazán "kellemes" volt.
Egy látó médium levette rólam szegény lelket, aki akkor már nem befolyásolta a tudatomat és semmilyen tünetet sem okozott. Talán azóta sikerült továbblépnie. Állítólag a levétel után lehetett volna dührohamom, de semmit sem tapasztaltam, csak végre elmentem reikire, hogy ne egyedül kísérletezzek.
Kerestem, kutattam hasonló tapasztalat után. Sehol sem találtam meg még csak a nyomait sem. Szerettem volna megérteni, mi is történt velem, és MI VOLT AZ ÉRTELME. Leginkább ezt. Megértettem, hogy a gondolat, aminek az erejével megnyitottam, bár tudatlanul, a szívcsakrámat, sokkal hatalmasabb, mint gondoltam.
Visszagondolva bármit próbáltam egyedül, mindig furán sült el. Reikizni próbáltam mester nélkül, és a kezemből néha meleg jött, néha hideg szél fújt. Leálltam vele, mert nem tudtam, mit csinálok. A telepátiát szerettem volna gyakorolni, erre egy szellem kezét éreztem az arcomon, majd a hátamon. Bár a kéz nem volt hideg. Nem merek semmit sem egyedül kipróbálni, mert valamit mindig csinálok, amit nem akartam, aztán azon kell dolgoznom, hogy abbahagyjam. Mintha kapukat tudnék nyitogatni a dimenziók között.
Volt, hogy meditálni próbáltam egy gyertyalángot elképzelve. Hirtelen csukott szemmel azt láttam, hogy egy hegy tetején vagyok, és egy hosszú hajú, hegyes fülű férfi robog felém lentről sebesen, hogy valamit megakadályozzon, amit csinálni fogok. Abbahagytam. Veszélyes vagyok önmagamra nézve. Bár mióta gyakrabban kérek védelmet, többször fordulok Istenhez, és igyekszem a szeretetre koncentrálni, sokkal védettebb vagyok és nem történik már ilyen gikszer.
Mindig olyasmit csinálok, amit senki sem tud megmagyarázni. Régen, ha két embert hasonlónak tartottam, mindig kiderült, hogy néhány nap eltéréssel születtek ugyanabban az asztrológiai jegyben. Néha tudtam valakinek a születésnapját, főleg nyilasoknak. Néha megmondtam, a hét melyik napján született, mi a keresztneve. Ijesztő volt és értelmetlen.
Reiki kezelés közben van, hogy belülről látom azt, aki energiát kap rajtam keresztül. Ez legalább nem ijeszt meg. Olyan, mintha endoszkóppal mozognék benne.
Talán azért van, mert nagyon fáradt vagyok, de most nem látom értelmét folytatni az utat az ezotéria irányában. Kilátástalan, és nem látom a célt, az értelmet. Majd ez is elmúlik."
(....... olvasói aláírása)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
Tényleg félreértettem, bár csak a nevén szólítottam Forrás-angyalt, de a lényeget az olvasó benső vallomásáról, ahhoz a lélekhez intéztem s arra, amit olvastam s kaptam tőle.
Forrás-angyal! Kérlek, a kedves olvasónak, vagy felé továbbítsd az alant írt válaszomat. És örülnék, ha a lélek-mélyről , Fény felé haladtában tudósítana minket.
Köszönettel és üdvözlettel a " néha határmenti világból ".