Publikálva a szerző (Kauz Erzsébet) engedélyével

Az ÉLET a legnagyobb ajándék

Addig, amíg beteg nem volt a családomban, nem tulajdonítottam ennek a mondatnak nagyobb jelentőséget: JÓ EGÉSZSÉGET! Ma már tudom, hogy ez a rövid jókívánság a mindent jelenti. Ennél szebbet és jobbat nem kívánhat az ember a felebarátjának. Ez mindennél fontosabb, akár fiatalról, akár idősebb emberről legyen szó.

Tudom, hogy sokan kerülnek nap, mint nap abba a szívszorító helyzetbe, amikor az orvos közli a – talán első hallásra borzalmas - hírt: a lelet rosszindulatú daganatos sejteket is tartalmaz. Teljesen más „hallani” a rákról, mint „átélni” azt. Még úgy is, hogy nem mi vagyunk a betegek, hanem egy közvetlen családtagunk. Ilyenkor nehéz időket él meg az ember. Nagyon fontos a pozitív gondolkodás, hiszen a pozitív gondolatok építőek. Hiszem, hogy a derűs optimizmus nagyban segíti a gyógyulást. Egyetlen pillanatra sem szabad az embernek elveszíteni a végleges gyógyulásba vetett hitét. Hallani lehet sokféle csodás esetről, de igazából mindig arról van szó, hogy a beteg és családja életében történik egy átfogó változás, amely magában foglalja a gondolkodásbeli, étkezési, életviteli és az élethez való hozzáállásbeli szokásokat. Majd a belátás, a változás folyamata hozza el a csodát.

 Nagyon fontos az is, mennyire támogatja a beteget és családját a környezete. A segítő emberi kapcsolatok rengeteg energiát jelentenek, hiszen ezekből a szeretet-áramlásokból sok erőt lehet meríteni. Napjainkat azzal szokták jellemezni, hogy kiveszett belőle a humánum. Ez nem igaz! Mi nagyon sokat köszönhetünk a hozzátartozóinknak, a barátainknak, a jó ismerőseinknek és a kollégáimnak. Példaértékűnek tartom azt a hozzáállást és összefogást, amellyel a mélykúti nevelőtestület, a munkatársaim segítettek bennünket mind anyagilag, mind lelkileg. Az aggódás, az együttérzés, a jó szó, az érdeklődés, a sok biztató pillantás, a kérdések arra vonatkozóan, miben tudnak segíteni, mind arra utalnak, hogy nagyszerű emberek vesznek körbe bennünket! Ezért is biztos vagyok benne, hogy a humánum soha nem fog a kivesző életérzések közé tartozni! - Ezek részemről a hála gondolatai, melyek a megajándékozottság érzéséből fakadnak. A lányom úgy fogalmazott, hogy ő ezt a betegséget a tanulás jegyében kapta, életfeladata volt, hogy megbirkózzon vele. Tehát nem sajnálni, hanem szurkolni tessék, hogy minél tökéletesebben tudja ezt teljesíteni!

Ha betegségről van szó, akkor az orvosok is teszik a dolgukat a lehető legjobb tudásuk szerint, ami néha ellentmondásokkal is jár. Alaposan át kell gondolnia a betegnek, milyen terápiát választ, mivel bizonyos esetekben az orvosi protokoll sem egyértelmű. Mark Twain írta:”Időnként elmegyek az orvoshoz, és megvizsgáltatom vele magam, mert az orvos is élni akar. Aztán elmegyek a gyógyszertárba, és kiváltom az orvosságot, mert a patikus is élni akar. Aztán a gyógyszert a csatornába öntöm - mert én is élni akarok!” Természetesen ez írói túlzás, de azért elgondolkodtató vélemény. Mindenesetre bármely utat választja az ember – akár hagyományos vagy alternatív orvoslásról legyen szó – az anyagi háttér megteremtése nem kis terhet jelent a családnak. Ha már a nehezén túl van az ember és a vizsgálati eredmények jók, akkor is rendkívül fontos az immunrendszer karbantartása, a fokozott odafigyelés, a rendszeres orvosi kontroll.

A lányom szerint semmi sincs véletlen és az ilyen nehézségek azért történnek velünk, hogy átgondoljuk a dolgokat és az életünk értelmét. A „Miért pont én?” kérdés lelki feldolgozása után az embernek mélyen magába kell néznie, hiszen a betegség mindig egy jel, egy tanítás. Arra figyelmeztet bennünket, hogy változtassunk az életünkön. Ha így közelítjük meg, akkor bármi legyen a gyógyulás útja - akár kemoterápia, gyógyszer vagy egyéb alternatív gyógymód -, a legfontosabb, hogy az ember higgyen benne és a hitéhez megkapja a megfelelő támogatást a környezetétől! Ez által esélyt kaphatunk a Teremtőtől arra, hogy végigjárhassuk a számunkra kijelölt utat. Mi már tudjuk: Az ÉLET a legnagyobb ajándék! Ezért:

Egészséges, örömteli és békés életet kívánunk mindenkinek!

Kauz Erzsébet