Kép: Gógucz Nóra festmény

Kedden felkerekedtünk és elindultunk a telekre. Nem túl hosszú az út - kb. másfél óra autóval - de ennek majdnem a felét a Budapestről való kijutás jelenti.

Már ennek a kellemetlen útszakasznak a vége felé jártunk, amikor férjem bejelentette, hogy otthon maradt a telefonja... Ekkor halkan felkacagtam, hiszen az én két telefonom is az övé mellett maradt, töltésre állítva...

Nem megyünk vissza értük, megleszünk telefon nélkül - jelentettem ki határozottan, és vígan haladtunk a nyugalom szigete felé...

Tényleg nem hiányzott a telefon, csak a kecskefarmra személyesen kellett elmenni háromszor, mert az első két alkalommal nem voltak otthon...A harmadik érkezésünkről már tudtak, mert levélkét helyeztünk el az ajtajukon... (Nem szeretném magamat dícsérni, de nekem jutott eszembe ez a rég elfelejtett megoldás...)

Férjem a boltba listával ment - mint mindig - és csak egyszer kellett visszamennie...mert persze eszembe jutott még két tétel. Amikor velünk van a telefon, csak utána szólok ilyen esetben...

Kibírtuk és nagyon jókat ettünk: túrós palacsinta, lecsó, krumplis tészta, póréhagyma krémleves...

Három nap alatt egészen jól alkalmazkodtunk a telefon nélküli élethez. Nem csöngettek ránk sehonnan, a szomszédok személyesen jöttek át beszélgetni, Bonifác kutyánk elcsavargását a szomszéd kislányok kedves szóval jelezték, és hozták is a kis kópét, aki náluk kötött ki kalandja során... Szerencsére finom marcipán desszertet is vittem magunkkal, így meg tudtam köszönni jóságukat azonnal, nem kellett telefonon SMS-t írnom...

Tegnap hazajöttünk, és néztük, hogy kinek hány nem fogadott hívása volt...Nekem egy, a páromnak egy sem... Én visszahívtam a jelzett számot, amire a "nem hívható" jelzés érkezett, tehát nem lehetett fontos. A szám egyébként ismeretlen volt, így nem akadt több gondom vele.

Barátnőimet felhívtam, hogy itthon vagyunk, megtudtam, hogy mindenki jól van, ill. milyen programokra készülnek: Klári utazik Nagyatádra, Eszter nem bírja a meleget, de ahogy enyhül máris jön hozzánk, Marika pedig gyógyulófélben van, erősödik és várja, hogy felkeressem. Előtte természetesen kéri, hogy hívjam fel, mert készülni szeretne. Mondtam, hogy miattam nem kell készülni, de persze nem fogok váratlanul beesni hozzá.

Telefonra tehát mégiscsak szükség van, de néhány nap nélküle valódi kikapcsolódás.