A CSODÁLATOS ESŐKABÁT2011.08.28. 20:03, miner
*Mesék*
 .
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város. Na, abban a városban lakott két ember. Ezek nem ismerték egymást, noha gyakran találkoztak. Az egyiknek volt mindene a másiknak nem.
Telt-múlt az idő, hát a gazdag csak el volt a sok mindennel, bőségben fürdött reggeltől estig, mennyországban képzelte magát. A másik koplalt, ténfergett és nem volt ahol lemossa magáról a port. Egyszer csak jó meleg nyár lett és elkezdett hullani az áldás. Jött a gazdag, kiszállt a hintóból. Káromkodott nagyokat majd kikapta a korbácsot a kocsis kezéből, és a hátára vágott vele egy retteneteset és azt kiáltotta:
- Mennydörgős menykű! Hát te, miért nem kapod már elé az esernyőt? Azt várod, hogy a szép új ruhám szétázzon rajtam? Hisz már a nyakamba is béfolyt a víz, te mihaszna cseléd!
Nem messze tőle, a szegény csavargó lekapta ruháját, leborult a földre és hangosan dicsérte istent, és azt mondja:
- Uram, megáldottál ma fürdő vízzel, íme a te szolgád hálával fogadja.
Azzal lekapta szennyes gúnyáját magáról és ott az árokszélén tisztálkodott ahogy tudott.
Meghallotta ezt a gazdag, aki megvetéssel nézett feléje és elnevette magát. Jó hangosan nevetett, mert jólesett neki, hogy most olyat lát, ami őt, a gazdagot még nagyobbá teszi. Mit mondhatott erre a nincstelen szerencsétlen, akit Palinak hívtak? Lehajtotta fejét és halkabban duruzsolta háláját, nehogy még azzal is megsértse ezt a hatalmas dúsgazdag embert. Akkor a gazdag bebújt az ernyője alá és ment bé a palotába.
Nemsokára elállt a az eső, kisütött a nap és a szegény szépen megszárítgatta magát. Akkor lehajolt és az árokban felgyűlő vízben kimosta felső ruháját és egy bokor mögé rejtőzködve, várta, hogy megszáradjon. Hát amint ott várt, az ároknak szélére tekingetett és meglátott egy méhecskét a vízben vergődni. Odament, lehajolt és kiemelte a vízből. Tenyerére vette és a napon szárítgatta azt is. Hát amint szárítgatta a méhecske szárnyait, beszélt is hozzá, vigasztalgatta.
- Ó, te szép méhecske, hát te is megjártad? Jaj, szegény fejednek, aprócska szárnyacskád nagyon átázhatott.
Csodák csodája, de a méhecske is megszólalt és azt felelte néki:
- Ó, te Palkó, de jó, hogy engem kimentettél, mert egy fontos hírt viszek a királynőnknek.
Íme hálám jeléül fogadd el egyik csápomat. Bármire lesz szükséged fújj rá és meg lesz néked.
Pali megköszönte a méhecske ajándékát és a picike csápot betette a füle mögé. Fölöltözött és ment, hogy végezze a dolgát. Nemsokára béesteledett. Megeredt megint az eső, de ez már hideg volt és Palkónak nem volt fedél a feje fölött. Nem sokat töprengett, elé kapta a méhecske csápját és ráfújt. Abban a pillanatban egy szép esőkabát lett a kezében. Hamar fölvette és csodálatosan érezte benne magát, mintha nem is esne, olyan száraz volt mindene. Akkor eszébe jutott, hogy lám ma mennyi minden jó történt vele. Először is, sikerült lemosnia magáról a koszt. Másodszor meg találkozott a kis méhecskével. Harmadszorra meg olyan esőkabát került a birtokába, hogy annak párja nincs hetedhét határon.
Na de, most sem feledkezett meg istenről. Megint hálálkodva mondott köszönetet. Akkor oda jött hozzá egy lány és azt mondta neki:
- Hé, te legény mindjárt bőrig ázom, nem mondod meg, hogy honnan vetted azt a szép esőkabátot? Szükségem lenne nekem is egy olyanra, mert elázom mire hazaérek. Hosszú utat tettem meg idáig, de még a java hátra van.
No, több se kellett Palinak. Máris előkapta a méhcsápot és ráfújt. Máris ott volt egy másik esőkabát.
A lány magára vette. Éppen neki való volt, mintha rá szabták volna.
- Elkísérlek, te lány. Engem Palinak hívnak. Mondd, mi a neved?
- Köszönöm, hogy el akarsz kísérni, rázta a fejét a lány, - de nem kívánhatom, hogy elkísérj, mert én nagyon messze lakom. Még ezt a kabátot sem fogadnám el, de most nagy szükségem van rá.
- Éppen, mint nekem. - bólogatott Pali és így folytatta. - Jaj, nem baj az, hogy messze laksz, úgy sincs egyéb dolgom, szívesen elkísérlek, ha megengeded.
- Megengedni, megengedném, de oly hosszú az én utam, holnapután sem érnénk oda, ezért nem ajánlom, hogy velem tarts.
- Ó, hát szerzek egy szekeret. - mondta Pali és megint elővette a méhcsápocskát, ráfújt és ott állt máris egy szekér előttük, csak nem volt ló elejébe fogva. - Hát persze, mert lovat nem kértem belé, na megint ráfújt a csápra, de akkor odajött a méhecske és azt mondta:
- Pali, Pali, minek neked a szekér? Szorosan gombold be az esőkabátod és ott lehetsz ahol akarod.
- Annak kell a szekér, hogy a lánynak akarok segíteni. Nagy útra indult el egyedül és úgy érzem segítenem kell neki, de hogyan másként?
- Hát úgy, hogy a lány is gombolkozzon bé. Fogjátok meg egymás kezét és máris ott lesztek, ahol akarjátok.
Na, úgy is lett. Pali elmondta a lánynak, hogy mit kell tennie.
- Mondd meg a nevedet és máris otthon leszünk, - szólt Pali, de a lány hallgatott. Pali megfogta a kezét és egyszer csak ott voltak a lány szüleinél.
Hej, de megörvendtek, mert nagyon vének voltak. Örültek, hogy hazakerült a lány, aki szolgálni ment ahhoz a gazdag emberhez aki kinevette Palit, amikor az esőben feredőzött.
- Ismerem azt a dúsgazdag embert. - mondta Pali. - Félelmetesen gazdag ember és mindig megvetéssel néz rám, ha elmegy mellettem.
- Az olyan is. - mondta a lány. - Soha nem volt egy jó szava hozzám és még a bérem se adta
meg, elküldött egy fillér nélkül.
- Na megállj! - mondta Pali. - Holnap kifogok én rajta! De mondd a neved, hadd mondjam meg neki, hogy kinek adja meg a tartozását. - de a lány most sem felelt Palinak.
Látta Pali, hogy a lány hallgat, mert megfélemlítették. Másnap béállított a gazdag ember házába.-. - Hát te? - förmedt rá a gazdag ember, akit Lacinak hívtak. - Hát te, hogy mersz színem elé jönni, mikor a szolgáknak nem is szóltál, hogy béjelentsenek.
- Már pedig szóltam én nekik. Talán elmulasztották közölni veled?
- Dehogy szóltál, hisz nem közölték velem.
- Nem, mert fukar vagy és nem fizeted meg őket. Nem csodálom, hogy feledékenyek. Nemrég egy szolgalányt úgy rúgtál ki, hogy a bérét sem adtad oda.
Akkor a gazdag előkapott egy erszény pénzt és odadobta eléje.
- Itt van, ni itt a pénz eredj, ha csak ezért jöttél.
- Nem ezért jöttem. - rázta fejét Pali. - Azért jöttem, mert találtam egy jó esőkabátot az árokszélén, gondoltam megkérdezném, nem a kigyelmedé lehetett?
- Miket beszélsz. - nézett rá sértődötten a gazdag. - Eredj a házamból! Azt hiszed használt ruhákat vásárolok?
- De uram, ez repül! Ha magára ölti, elszállhat vele, ahová akar.
- Mi, mit mondtál, lássam, nem akarsz bécsapni?
Nem telt bele két perc, a gazdag már magára kapta és száguldozott mindenfelé, mint akinek eszét vették. Hát amint ott mind száguldozott egyszer csak bele esett a tengerbe és megfulladt. Pali meg csak várta, várta, de nem jött vissza. Eltelt vagy három nap. Akkor elkezdtek a szolgákkal tanakodni, hogy most mi legyen? Hogyan legyen tovább?
- Menjünk keressük meg, mert ennek nincs senkije. Se apja, se anyja se fia, se lány, se felesége. Mindenkit elhagyott, nehogy valakivel meg kelljen ossza a vagyonát.
Addig keresték míg megtalálták holtan, akkor hazavitték és eltemették. A kabátot levették róla, Palinak maradt a palota. Mindjárt eszébe jutott a lány, de hogy bújjon a kabátba, mikor abba halt meg a gazdag ember? Hát egy hétig nem mert belebújni. Eltelt majdnem a második hét is. Jött valaki, hogy a Bözsi menyen férjhez.
- Ki az te? Ki az?
- Hát az a lány, aki szolgálta a nagygazdát.
- Ja, az nem lehet, mert az engem szeret.
- Lehet, de meghallotta, hogy gazdag lettél, most azt hiszi te is olyan leszel, mint a másik.
- Ja, értem.
Futott hamar, felkapta a ruhát és máris ott volt a templomban. Már a pap össze akarta adni a fiatalokat.
- Állj! - kiáltott a papra. - Állj, ő az én jegyesem.
Akkor a másik legény szó nélkül elment, Bözsi pedig a nyakába borult.
- Istenem, hát mégis eljött értem?
- El én, te Bözsi, de haragszok ám, mert mástól kellett megtudnom, hogy Bözsi a neved.
Akkor a pap összeadta őket és még ma is élnek, ha meg nem haltak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Köszönöm a bátorító szavakat - üdv M.