Tegnap este kutyuskámmal sétáltunk a gyönyörű, de túl meleg utcán, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy kerekesszék mellett kendős "apáca" forgolódik, szemmel láthatóan nyugtalanul.

Odaérve megkérdeztem, hogy valami baj van? Tudok-e segíteni? Akkor láttam, hogy a kerekesszékben egy fiatal hölgy ül, és őt próbálja felfrissíteni az idősebb asszony, akit én apácának néztem. Mondta, hogy igen, baj van, és máris valami légzéssegítő gyógyszer nevét mondta, amire szükségük lenne. Sajnos ebben nem tudtam segíteni, mire egy nedves ruhát kért a hölgy. Száguldottam hazáig és máris megvizeztem egy kéztörtlőt, felkaptam egy krémet, és futottam vissza hozzájuk.

A nedves ruha felfrissítette Laurát, de ahogy ránéztem, láttam, hogy a keze görcsbe rándult. Közben az idősebb hölgyről kiderült, hogy nem apáca, hanem a kerekesszékes lány édesanyja, csak a fejkendője volt apácásra kötve. (Mosolygott, amikor "nővér"-nek szólítottam...)

Laura közben felélénkült. Édesanyja megmérte a vércukor-szintjét ami éppen a duplája volt a megengedettnek, így azonnal kapott inzulin injekciót... Megkérdeztem, hány éves Laura? Kiderült, hogy harminc, pedig én tizenéves fiatal lánynak gondoltam... Az egyik lábának egy részét sajnos már amputálni kellett, a fehér zokniban lábujjak helye nem látszott, de egy seb bizony ott volt...

Kértem, hogy engedje meg, hogy megmasszírozzam a kezét, amelyik még összeszorulva jelezte a szenvedést. Ő mosolyogva adta ide a kezét, én pedig a krémmel finoman végigmasszíroztam, minden ujját, ujjpercét, tenyerét, kézfejét gondosan végigsímogatva. Éreztem, ahogy oldódik a görcs, áramlik az élet...

Édesanyja hálásan nézett rám, köszönte a gondoskodást és mondta, hogy nagyon jó a masszázs hatása, mert beindul a vérkeringés. Én mondtam, hogy ez csak egy egyszerű szeretet-masszázs. "Annál nincs fontosabb"- mondta az idősebb hölgy...

Lassanként elköszöntem, mert ők is elindultak hazafelé, már megerősödve a szeretet-útravalóval, és a hűsítő borogatással.

Sokáig gondoltam rájuk, és úgy éreztem, nem én adtam nekik, hanem én kaptam tőlük valami csodálatos dolgot: áldást kívántak rám és az enyéimre. Aki nehéz helyzetében is képes jót sugározni - ahogy ők tették - bizony megérdemli a gyógyulást, a megkönnyebbülést, Isten segítségét...