GYÖNGYVIRÁGOS TÜNDÉRMESE2011.08.24. 19:53, miner
mese
 mese
Hol volt, hol nem volt, elég az hozzá, hogy volt egyszer egy tündér, akit mindenki csak kicsi tündérnek hívott. Telt múlt az idő és eközben kicsi tündér is elkezdte unni, hogy miért lehet ő kicsi? Gondolkodott, gondolkodott, végül fogta magát és elment a főtündérhez. Szerencséje volt, mert éppen egy olyan napot szemelt ki magának, amikor Tündér Ilona meghívta az összes tündért vendégségbe. Na, de nem tudni hogyan történt, a kicsi tündért valahogyan kifelejtette.
Nem is bánta azt a kicsi tündér.
- Menjetek csak. - mondta nevetve, s egyszer csak hopp egy könnycsepp a kezére koppant.
- Ni. ni, hát ez meg mi lehet? - nézte meg a kicsi tündér saját könnycseppjét, s ahogyan nézte egy picike gyöngyvirág lett belőle. - Nagyon szép ez a virág, ilyen az én lelkem is, egy pici bánkódó szívecske lakik bennem. - mondta hangosan a kicsi tündér és hopp, megint elhullajtott egy könnycseppet.
Hát így haladt és egyszer csak ott állt a főtündér előtt
- Hát te? - hökkent meg főtündér - hát te nem mentél el Tündér Ilonához?
- Nem, de te sem mentél. - nézett rá kicsi tündér és elnevette magát. - Ugye milyen érdekes sem téged, sem engem nem hívtak meg.
- Valóban, - ráncolta össze a homlokát a főtündér, - de már nem is bánom. Jó, hogy itt vagy, legalább elviszlek egy szép völgybe.
- Hová akarsz vinni? - kérdezte kicsi tündér. - Hova?
- Ó nem messze, csak ide a tündérbirodalom szélére. Van ott egy kicsi völgyecske. Azt nem nevezte el senki, mert ott még nem nőtt soha semmilyen virág. Oda akarlak elvinni, hogy megnézd milyen az a kis völgyecske. Kíváncsi vagyok, mit hiányolsz onnan, a virágokat, vagy mit?
Kicsi tündér felnevetett, és azt mondta:
- Képzeld, ma a szememből valami csillogó, nedves hullott a tenyerembe és egy pici fehér virág lett belőle, szép nagy levelekkel. Mondd csak egy ilyen virág lehet? - megmutatta a főtündérnek a gyöngyvirágot.
- Nagyon szép. - ismerte el a főtündér. - Most elmondok neked valamit, amit még soha senkinek nem mondtam el. Annak idején, amikor én még nem voltam főtündér, én is valahogy olyan lehettem, mint te. Sokat bánkódtam, mert voltak nálamnál nagyobb tündérek és én felül akartam múlni őket. Abban az időben még a kilencedik tündér volt a főtündér. Akkor lettem aztán én a tizedik. El is mentem a kilencedikhez és amint mentem, vért izzadva sírtam. Annyira igazságtalannak éreztem azt, hogy hiába vagyok a tizedik, mégis a kilencedik a főtündér. Velem is megtörtént, hogy amikor a tenyeremre koppant az első véres könnycsepp, odanéztem és máris pipaccsá változott.
Olyan szép volt az első pipacsvirág, hogy mindenki egy akarattal főtündérnek kiáltott ki. Pedig nem érdemeltem ki, de később rájöttem, ez a mi érdemünk, tündéreké a könnycsepp. Tudd meg, hogy amelyik tündér még soha nem könnnyezett, az nem lehet semmi más, csakis kicsi tündér.
- Ennek örülök, - kiáltott fel a kicsi tündér - mert a mai napon én is könnyeztem és az emberek emlegetni fognak, mindaddig míg ember lesz a földön, szeretni fogják a gyöngyvirágokat.
- Valóban nagyot alkottál ma. Legyen hát a neved ezután Gyöngycsepp tündér. - mondta a főtündér és összecsapta tenyerét.
Abban a pillanatban ott teremtek a halandó emberek lányai közül vagy tízen.
- Ezek az én virágos völgyem csodálói. Ők emberek, és mikor alszanak, elhozom őket az én pipacsos völgyembe. Ott szaladgálnak reggelig, majd kipihenten mennek elvégezni a rájuk bízott feladatokat.
- Nem is tudtam, hogy az emberek álmaikban eljöhetnek hozzánk. Kérlek főtündér, - mondta Gyöngycsepp tündérke - kérlek engedd, hogy abba a völgybe melyet nekem adtál, abba legyenek az én gyöngyvirágaim, és engedd, hogy ezek a lányok odajárjanak. Gyöngyvirágaimat csodálva pihenjék ki az éjüket, az engem is boldoggá tenne.
Hát úgy is lett, mert azt mondta a kicsi tündérből lett Gyöngycsepp tündérkének a főtündér:
- Mit gondolsz miért hívtam össze őket? Hát nem találtad ki? De bizony kitaláltad és örülj, mert ezek a lányok ha elsírják magukat nálad, abból egy másik virágot akarok. Legyen annak a neve - Salamon pecsét.
Akkor elmentek Tündér Ilonához és a kicsi tündért már nem szólította senki kicsi tündérnek, hanem Gyöngyvérnek, mert azt mondta Tündér Ilona.Ű
- Ó, hisz ő a mi testvérünk. Bocsásd meg Gyöngycsepp testvérkém, hogy nem hívtalak meg, de most már többé nem lehetsz kicsi tündér. Javasolom, hogy legyen a te neved Gyöngyvér.
A tündérek erre körbefogták az ő Gyögyvérüket és elkezdtek vele egy körtáncot járni.Gyöngyvér meg csak járta, járta és amint járta, elkezdtek potyogni a könnyei, de ezek már az öröm könnyei voltak és megtelt minden gyöngyvirággal. Meg az erdő, meg a kert és még a tündérpalota is tele lett szép gyöngyvirágokkal.
Azóta van, hogy Gyöngyvér minden évben teleszórja az erdőket gyöngyvirággal. Eljönnek a lányok és örömükben sírnak és tele lesz az erdő soktérdű Salamon pecséttel.
Így volt, mese volt, aki nem hiszi járjon utána.
|
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
Ó, mostmár értem mért van az én kertemben is sok gyöngyvirág:-))
Ott is járt a kicsi tündér. Tetszett a meséd, gratulálok.