A VILÁG MAGYARSÁGA hetilap oldaláról

 „Ősök titkos lángját újból feléleszthesd”

Talán egyetlen nép történelmében sincs annyi hazugság, mint a mi hun-magyari sorsunkban és ebben is az egyik legméltatlanabb szerep jut Szent István királyunknak. Államalapítónk tettét a nyugat azért sem nézhette jó szemmel, mert mint apostoli király, Atillához híven a pápaválasztási joggal is felruházva viselte a Szent Korona rá ruházott kötelmeit. Nem tudni pontosan, mi történhetett, egy azonban tény: a magyarság szent imáiban a galád árulókat, az alávaló népnyúzókat soha nem szokta megörökíteni. A ránk fenekedő „rómaiak” ellen képtelen lett volna mozgósítani a nemességet akkor, ha előtte színe-javát kiirtva kegyetlenül letöri minden önállóságukat. Márpedig István király a nemesség teljes odaadását élvezve megvédte népét sok ezer bajtól, nem véletlen, hogy a mai napig nem tisztázott szeretett fiának, Imre hercegnek  a halála körüli titokzatosság sem. A magyar nyelvjárást figyelemmel kísérve bizony a tájszólások őrzik híven az igazságot, hiszen az a veszedelmes vatikan, vatikan, vatkan mindent meg is tett, nehogy ez a Rómát is megleckéztető nemzet még egyszer hasonló erőre kapjon. Amíg ellenségeink és megszállóink írják és irtják történelmünk minden mozzanatát, addig csak józan következtetésekkel lehet összerakni a széttört képet, de egyre azért nem árt figyelni: ne hagyjuk magunkat ellenségeink által vezettetni. Hiszen, ha István felnégyeli, elpusztítja leghűségesebb rokonát, akkor vajon állít-e neki monostort, őrizi -e nevét annyi kegyhely, mint amelynek töredéke ma is jelzi ezt a tiszteletet. Elég csak Koppánymonostort említeni, de nézzék meg a helységnév-szótárban, hány településünk viseli ma is magán Koppány vitéz emlékét. Kell-e annál jobban elhitetni egy nemzettel, hogy széthúzó, hogy pártütő, mint tették István királynál, elhazudva, hogy az idegen megszálló, Orseoló Péter és bandája követte el mindazt a bűnt, amit utólag nagy királyunkra ráaggattak a habsburg-ivadékok és talpnyalóik, nehogy Szent István, Szent László és Árpád-házi királyaink szentjei felnyissák a szemüket e lebutított utódaiknak. Nem tudni hogy volt, mert mindent eltüntettek, de az bizton lehetséges, hogy úgy nem, ahogyan azt nekünk még mindig igyekeznek tálalni. Azt a királyt, aki hitét mindvégig megőrizve védte az övéit, akit örök imájába foglalt népe, azt kell bemocskolni, leárulózni, véreskezű gyilkossá tenni. Hiszen tudjuk.... vedd el egy nemzet múltját...! Ha még ez sem elég, akkor folytassák csak a másfajta népség, idegen faj diktálta nemzetgyalázást, de legalább ilyenkor, amikor Szent István királyunkra emlékezünk, akkor próbáljanak meg az ész érvek alapján, logikusan gondolkodni.  R. M.
 „Ősök titkos lángját újból feléleszthesd”

Cs. Szabó István:
Szent István ünnepére
 
I.
Ó, dicső nagyok,
szent magyarok!
Bátran előre törve,
ezer esztendőre előre
küzdöttétek meg a holnapot.
 
Villannak villámok.
Látni lehet benne
messzi századokban
elhamvadt sok napot.
 
Vajk! Neked kellett
rabló nyugati világtól
Szent Koronánkat
visszaszerezned,
hogy ősök titkos lángját
újból feléleszthessed!
 
Ariánus hited mellett
ezért Kölnben
Róma keresztjét is
széles válladra vetted.
Célodat mérhetetlen
áldozattal elérve
Gábriel arkangyal
kettős keresztet emelhet az égre,
a Kárpát-medencében
immár ezer éve.
 
Hő imáddal Vajk-Istvánunk
Boldogasszonyt kérted:
apostoli rögös úthoz,
erőt kapjon néped.
 
 II.
 
Ó, dicső nagyok,
Szent Magyarok!
Mára magunkra hagytatok?
Most vígan lovagol a sátán,
az „összmagyarság” hátán.
Keresztünk a porban.
Nemzetünk romokban.
Boldogasszony szinglik mögé
állhat csak a sorban.
 
Durrog színes patron,
lent a Duna parton.
Pezsgősüveg, szeméthegyek
minden utcasarkon.
Az ünnep csak cirkusz
odalett a virtus.
Nincs seregünk, csak celebünk.
(Mikor lesz ebből elegünk?)
 
Majd, ha felgyülemlik
egy nagy hő a végen!
Villámlik az ég valahol,
ahogy nem oly régen.
Fekete felhőkből zúdul le
vad zápor,
hogy lemosson minden szennyet
tévelygő hazánkról.
 
 2011. augusztus 15. Regnum Marianum napján
 

forrás:  http://www.vilagmagyarsaga.hu/