A család hatása a viselkedésünkre

Olyan kultúrában éltünk az elmúlt évtizedekben, amely azt tanította, hogy „ne legyél egyéniség, simulj bele a szürke tömegbe, ne lógj ki sehonnan, hogy nem vagy elég okos, és mindenért te vagy a hibás”.

Fájdalmas élmények alapján megtanultuk a tehetetlenséget, sok-sok negatív bélyeget cipelünk magunkkal láthatatlanul. Csak azt érzékeljük, hogy nem tudjuk megvédeni magunkat, és a saját érdekeinket önként feladjuk. Meg sem várjuk, amíg a sor végére állítanak minket, magunktól beállunk a sor végére.

Szégyelljük a tehetetlenségünket, a sikertelenségünket, s ha önérvényesítő magatartású emberrel találkozunk tovább zsugorodik az önbizalmunk.

Többnyire minden család szeretettel neveli a gyermekét, ennek ellenére a szülők sok olyan viselkedést megtanítanak, amely hátrányos a felnövekedő gyermek számára.

Sok apa a vitákat ezzel a mondattal zárja le: „Amíg az én kenyeremet eszed, azt kell tenned, amit én mondok!” Ezzel megtanítja a gyermekét arra, hogy kiszolgáltatottságot érezzen minden alkalommal, amikor a férjével vagy a főnökével nem ért egyet.

Másokat a tekintélyelvűség alapján nevelnek. „Majd adok én neked, csak követelőzz!” – fenyegeti meg az anya a gyermekét, amikor az határozottan és hangosan elmondja, hogy mit szeretne. Így megtanulja a gyermek, hogy elfogadja a mások akaratát, s a magáét háttérbe szorítsa.

Sok szülőnek nem marad elég ideje a gyermekére. Van, hogy mások vigyáznak a gyermekre, amíg az anya és az apa dolgoznak. Ilyenkor a gyermekek – tévesen – de arra következtetnek, hogy nem elég fontosak a szüleik számára. Az érzésből felnőtt korra is megmarad az, hogy nem mer semmilyen igénnyel előállni.

A szülők hangulatát, idegességét, vagy türelmetlenségét, szomorúságát a gyermek mindig magára veszi. A gyermek ilyenkor azt gondolja, hogy a szülő azért szomorú, ideges, türelmetlen, mert ő, a gyermek nem volt elég jó, és ezért kegyetlen bűntudat gyötri. S később, felnőttként már tudja, hogy nem ő a hibás mások hangulatáért, de a bűntudat érzése megmarad.

Amíg gyermekek vagyunk, szinte mindenkitől függünk, aki nálunk nagyobb, idősebb, erősebb. Felnőttként azonban mi magunk dönthetjük el, hogy megtartjuk-e a gyermekkorunkban beidegződött rossz viselkedési parancsokat, vagy változtatunk rajta.

Sok gyermek életét megmérgezik a nem megfelelően viselkedő felnőttek (alkoholista apa, lelki zsaroló anya, verekedő testvér) felnőtt korban azonban beadhatjuk magunknak a mindig kéznél lévő „ellenmérget”, a tudatosan kialakított asszertív viselkedést.

Az asszertív viselkedés önérvényesítő viselkedést jelent, de… úgy, hogy mások igényeit is ugyanolyan fontosnak kezeljük, és mások igényeire is tekintettel vagyunk. Hiszen kinek okozna örömet, hogy ő maga jól érzi magát, a környezete pedig csupa elégedetlen emberből áll? Akkor érezzük magunkat igazán jól, amikor mi magunk is, és a környezetünkben élők is nyugodtak, elégedettek, kiegyensúlyozottak.

Az asszertív viselkedést elsősorban a higgadtság jellemzi. Nyugodtnak maradni egy problémás helyzetben, megtanulható tudomány. A pozitív viselkedési mintákat gyakorlással a legkönnyebb megtanulni.

Ideje volna belátni, hogy mi magunk vagyunk a test, a lélek és a szellem is.

A testünk egyetlen társalgási témát ismer: az érzéseket. Az érzéseinket kifecsegi, és bármennyire is igyekszünk fegyelmezetten viselkedni, a testünk elárulja a valódi érzelmeinket. A testbeszédben is vannak szimbólumok, amelyek segítenek a viselkedést érteni, de mindig a test, szellem, lélek összjátékát kell figyelni, hogy az adott ember viselkedését helyesen értelmezzük.

Vállaljunk felelősséget! Felelősséget vállalni azt jelenti, hogy nem a körülmények áldozatának tartjuk magunkat, hanem felvállaljuk a döntéseink következményeit. Mindig, minden körülmények között van legalább két választási lehetőségünk.

Sok dolog van, amiről nem tehetünk abban az értelemben, hogy nem mi okoztuk a problémát. Abban azonban már komoly felelősségünk van, hogy mit kezdünk a problémával. Nem mi okoztuk a levegőszennyezést, amely a gyermekünk allergiáját kiváltotta, de az a mi felelősségünk, hogy elköltözünk-e a egészségesebb vidékre, vagy gyógyszerekkel igyekszünk segíteni a gyógyulást.


Asszertivitás a mindennapi életben

Senki sem tud kisebbrendűségi érzést kelteni benned a beleegyezésed nélkül." (Eleanor Roosevelt)

Nagyon kifejező ez az idézet arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal és elindítsunk egy egészséges, reális önmegismerési folyamatot.

Az asszertivitás és az ehhez kapcsolódó önbecsülés nagy segítségünkre lehet a bizonytalanság és változás körülményei között, illetve válsághelyzetekben egyaránt.

Üzleti, munkahelyi kommunikáció:

Az ügyfelekkel való kapcsolattartásban még nagyobb a minőségi kommunikáció jelentősége, hiszen az ügyfél megrendeléséhez a kommunikációs csatornákon át vezet az út.

Egy cég megítélése sok esetben egy kapcsolattartó személy viselkedése alapján történik. Legyen szó vezetőről vagy beosztottról, kis cégről vagy nagy vállalatról, ha a kapcsolattartó nem megfelelően kommunikál, az ügyfél-elégedettség csökken, s ennek mindig közvetlen hatása van az eredményességre.

Ugyanez a helyzet a dolgozókkal való kommunikációban: ha a vezető nem megfelelően kommunikál, a dolgozók motivációja, teljesítménye csökken.

Az asszertív kommunikáció olyan kommunikációs stílus, amely figyelembe veszi a partner céljait, elképzeléseit, lehetőséget ad az ellenvetések meghallgatására, az empatikus viselkedésre, miközben folyamatosan a fókuszban tartja és a másik fél számára elfogadhatóvá teszi a saját érdekeinket.

Munkahelyi kommunikáció fajtái:

1) Négyszemközti kommunikáció:

A sikeréhez a következő kérdéseket kell tisztázni magunkban:
    Mi a mondanivalónk célja?
    Mi a mondanivalónk tartalma?
    Mi a mondanivalónk háttere?
    Miért fontos saját magunk számára?
    Miért fontos a munkatársunk számára?
    Miért fontos a cég számára?
    Hogyan válhat a mondanivalónk a munkatársunk javára?


2) Csoportban lejátszódó kommunikáció:

Előfordul,hogy a vezető szorong attól, ha az egész csoportjához kell szólnia, pedig négyszemközt szívesen beszél a munkatársaival. Még azok előtt is nehéz lehet csoportos formában beszélni, akikkel nap mint nap együtt dolgozik valaki. Különösen nyomasztó érzés tud lenni, ha idegenek előtt kell beszélni, vagy előadást tartani.

A csoportmegbeszélések, értekezletek bizonyos helyzetek megbeszélésére szolgálnak. Többféle üzenetet kell továbbítani, helyet kell adni a vitának, esetleg kellemetlen dolgokat kell közölni. Nagyon fontos, hogy gördülékenyek legyenek ezek a megbeszélések, hogy ne pazarolja sem a saját, sem a munkatársak idejét.

Sok vezető megfeledkezik az egyik legfontosabb teendőjéről: a munkatársak ellenőrzéséről, és az ehhez tartozó értékelésről. Ahol nem értékelik rendszeresen az elvégzett munka minőségét, ott törvényszerűen csökken a dolgozói elégedettség, a motiváció és a teljesítmény.

3) Telefonos Kommunikáció:
  

Legkésőbb a 4. csengetésre vegye fel a telefont.
   

Amikor felveszi a telefont, mosolyogjon. Lehet, hogy valójában nincs kedve mosolyogni, de a  mosolygáshoz használt arcizmok hatással vannak a hangszínére. Határozottabbá teszik.
   

Ha ön a hívó fél, mindig kérdezze meg, hogy zavar-e? A mobiltelefonok világában lehetséges, hogy egy kihangosított autóban fogadja a hívást a hívott fél, és akkor lehet, hogy mások is hallják a beszélgetést.
   

Ha nem Ön az illetékes egy ügy elintézésében, irányítsa át a hívót. Előtte mondja el az ügyfélnek, hogy kihez, milyen számra irányítja, hogy ha megszakadna a vonal, a hívónak több információja legyen.
   

Amikor a cégét képviseli egy telefonáló ügyfél esetében, mindig jegyzeteljen. Tegyen fel kifejtendő kérdéseket. (A kifejtendő kérdések kérdőszavai: melyek, mit, hol, hogyan, melyik, mikor, ki.) Az „igen és az értem” szavakkal egy hosszabb monológ esetén is tudja jelezni, hogy figyel.
   

Egy hosszabb beszélgetés végén foglalja pontokba a megbeszélteket.
   

Ha megállapodnak a hívóval, hogy Ön elintéz valamit, írja fel a jegyzetei közé, nehogy elfelejtse.
   

A búcsúzásnál adja meg még egyszer a nevét, a telefonszámát, és kérje el a hívóét is, hogy szükség esetén ismét kapcsolatba léphessenek egymással.

4) Írásbeli kommunikáció:

Az írásbeli kommunikációra ugyanazok az alapelvek vonatkoznak, mint a szóbeli kommunikációra, bár nem olyan személyes, nem teszi lehetővé az azonnali választ, vagy a közbekérdezést.

Az írásbeli üzenetnek nyoma marad, míg a szó elszállhat. Lehet hivatkozni rá, és bármennyi embernek el lehet küldeni.

Minden levélnek követnie kell a hatékony kommunikáció alapelveit. Legyen egyszerű, világos, tömör, logikus felépítésű.

A levélírás segítő kérdései:

Mit akarok elérni? - 

Mi a levélírás célja?-Mit akar mondani a címzettnek?

Milyen cselekedetet szeretnék kérni a levél olvasójától?- Miért van erre szükség?

Mi a levélírás oka? -A probléma vagy a kérdés hátterének a tisztázása.

Mikor? – A határidő minél pontosabb megjelölése.  

Hogyan? – A levél tartalmának a részletes kifejtése, választási lehetőségek.
  

Hol? – Hova kell mennie az üzenetnek? -Vagy hol kerülhet sor a találkozóra.-Vannak-e fizikai vagy földrajzi korlátok?
  

Ki fogja megkapni a levelet? – Érdemes kinyomozni a címzett nevét, beosztását. A „Tisztelt Hölgyem/Uram” is működik, de a címzett neve személyesebbé teszi a mondanivalót.

Asszertivitás a sportban

Időnként a sportolóknak ki kell állni a jogaikért és olyan dolgokért, amik fontosak számukra.
Az asszertivitás kifejezés a személy gondolatainak, érzéseinek és hiedelmeinek az őszinte és egyenes kifejezésére utal, olyan szociális elfogadott módon, amely nem sérti meg, vagy hágja át mások jogait.
 

Az asszertív válaszminták 4 fő komponenst tartalmaznak:

    -szívesség kérésének a képessége,
    -pozitív és negatív érzések kifejezésének a képessége,
    -a nemet mondás képessége és
    -a képesség arra, hogy belekezdjünk, folytassunk és befejezzünk bizonyos beszélgetéseket.


Az embereknek számos okból kifolyólag lehetnek nehézségeik az asszertivitással. Ilyenek lehetnek:

-a szociális következtetések (pl. nem mer szólni azért, mert fél attól, hogy mások mit    gondolnak majd vagy, hogy megbánt másokat);-a tudatosság hiánya (pl. soha senki nem tanította meg neki, hogyan legyen asszertív).
 

-a magabiztosság hiánya (pl. a szocializációs minták és kulturális különbségek befolyása)

-a sebezhetőség (pl. önmaga megismerése negatív következményekkel járhat).

Például, néhány újonc nem mer megszólalni a csapattalálkozókon, mert tart attól, hogy ezáltal rossz színben tűnik fel az idősebbek előtt vagy, hogy úgy fogják gondolni, hogy megzavarta a megbeszélést. A csapattársak tisztelete valami olyasmi, amit ki kell érdemelni, és ez egy folyamat. A csapaton belüli kulturális és szocializációs faktorok szintén befolyásolhatják az asszertivitásra való késztetést. Például egy újonnan érkezett Puerto Rico-i vagy Latin Amerika-i sportolónak kellemetlen lehet Észak- Amerikai környezetben felszólalni.


Az asszertivitás tanult viselkedés, amelynek tökéletesítése sok gyakorlást igényel. A hatékony  interperszonális(személyek közötti) készségeket, ilyen az asszertivitás -egy szezon alatt nem lehet megtanulni.Inkább egy olyan széleskörűbb megközelítésre van szükség, amely magába foglal az asszertivitás mellett más mentális tréning készségeket.

Ezek például a célkitűzés, a megküzdéssel kapcsolatos technikák, belső párbeszéd (self- talk) és önmegfigyelési stratégiák. Úgy gondolják, hogy a sportolóknak meg kell tanulniuk a gondolataikat, szükségleteiket, érzéseiket és preferenciáikat pozitív, közvetlen és tapintatos formában kifejezni.

A következő Greenberg- féle DESC  forma  jó példája annak, hogy hogyan fejezhetik ki magukat asszertívebben az emberek:


 (Describe)

Úgy írjuk le a helyzetet, ahogy mi látjuk, fessünk egyfajta verbális képet a
személy viselkedéséről vagy arról a helyzetről, amire reagálunk: „Azt látom, hogy az történik…”;
„Amikor kritizálják a játékomat, azt érzem, hogy…”
   

(Express)

Fejezd ki a másik viselkedésével vagy a már leírt szituációval kapcsolatos érzelmeidet.
 „Amikor ezt csinálod, úgy érzem, hogy…”; „Dühös és frusztrált vagyok, ha a hátam mögött beszélsz rólam.”
   

(Specify)

Pontosítsd, hogy igazából mit szeretnél, ha megváltozna: „Azt szeretném, ha építő
jelleggel és nem megalázóan jeleznél nekem vissza”; „Értékelném, ha nem beszélnél rólam a hátam mögött”.
   

(Consequences)

Beszéljünk a várható következményekről: „Ha nem szállsz ki az én dolgomból,
megkérem az edzőt, hogy segítsen tisztázni a helyzetet”.

http://hk.humankinetics.com/JSEP/journalAbout.cfm
További sportpszichológiai tippek a témában: http://www.sportpszichologusok.hu/sport.html
Bejegyezte: sportpszicho

És végül egy nagyon ötletes táblázat arról amiről idáig szó volt . Remélem ezek után könnyebb eligazodni  ezekben a látszólag bonyolult, de mégis nagyon egyszerű kérdésekben.