Köztudott, hogy víz, és levegő nélkül nincs földi élet. A levegőt egyenlőre még nem adóztatják,-remélem a pénzügyminiszter nem olvassa -, nem kell levegődíjat fizetni, de  csak idő kérdése, hogy mikor találják ki azt is. Megvonni, és azzal zsarolni egyenlőre nem tudnak, de rontani a minőségét már sikerült elérni.

Talán furcsának tűnik a gondolat, amit felvetek, de a  vízvezeték a kényelem mellett zsaroló eszköz is lehet.
Visszaemlékezve a gyermekkoromra, Magyarkanizsán, minden nagyobb útkereszteződésnél artézi kút öntötte  150-200 méter mélyből a tiszta egészséges ivóvizet. Estefelé az emberek kivezették itatni a jószágaikat, bár otthon  minden háznál volt ásott kút, de jószágnak is megadta az ember a jó vízhez való jogát, hiszen a tej is jobb lesz, ha
fluormentes jó vizet iszik a tehén.
Az ártézi kutak vize ingyenes volt, csupán el kellett meni vízért, és hordani kellett, ingyen, és bérmentesen. Vízpénzt nem kellett fizetni, mert az akkori felfogás, hogy a víz, éppen olyan alapja az életnek, mint a levegő. Minden falu, és város igyekezett jó vízzel ellátni a lakosokat.
A nagyobb városokban a vízvezetékek kialakulásával párhuzamosan csatornahálózat is kiépült, hiszen a régi járványok kialakulásában jelentős szerepe volt ennek a hiánya, és a járványok terjedésének.
A vízvezetékek kiépülése, bizonyos, hogy kényelmet nyújtott, és lehetőséget is arra, hogy a lakásokban, és házakban a fürdőszobák kiépítése lehetővé váljon.
Eddig rendben is volna, de az artézi kutak, a közterületi kutak lezárása már gyanút kelt bennem. Egyrészt, a vízvezetéki vízért fizetni kell, és aki nem fizet, kikapcsolják a vizet. Mivel nincs a sarkon ingyenes kútvíz, az ilyen
anyagi problémával küzdő család kilátástalan helyzetbe kerül.
Arra már gondolni is rossz, hogy háború esetén mit jelent a kutak hiánya. De ha a lakosság lázadna, a víz megvonása, akár kényszerítő eszközzé is válhat. Finomabb formája az egészség károsításnak, a fluorozás. A fluor az alumínium gyártás mellékterméke, és állítólag patkányméregnek is használják. Hogy mi igaz, nemtudni, de amikor a
múlt század harmincas éveiben kezdték bevezetni a víz fluorozását, egy orvos, aki közzé tette az egészségre való káros hatását, hamarosan meghalt. Azóta már a fogpasztákba is berakják, mert jó a szuvasodás ellen....

A folyók, patakok, és tavak vizeinek többsége már nem iható, tehát nemmenekülhet a lakosság ehhez a régi lehetőséghez.
Torontótól északra Newmarket, és Keswick környékén, amikor bevezették a vízvezetéket, a házak tulajdonosait kötelezték a kutaik lezárására, betömésére. Ez arra utal, hogy nehogy a saját kútból használt szennyvíz elvezetése a csatornákba kerüljön.
A lakosság függőségtétele  fontossá vált az utóbbi időben. A légfűtés, mely automatikusan üzemel, a meleget a földgázzal üzemeltetett berendezés szolgáltatja. A gáz bármely oknálfogva való megszűnése néhány óra alatt a ház kihűlését okozza. A villany szolgáltatás megszűnése is megszünteti a fűtést, hiszen az automatagyújtás, a levegőt mozgató motor mind árammal működik. Szerencsés az a ház, amelyben van kandalló.
Függőségünk további okait fedezhetjük fel, ha a szabványos házakat, lakásokat megfigyeljük.
Ha nincs éléskamránk, és csak a hűtőszekrények kapacitására vagyunk korlátozva, már csak a heti bevásárlás idejéig van kitartásunk, és amíg van áramszolgáltatás.
Gyermekkoromban, ősszel be lett készítve a télirevaló: a tüzelő, a krumpli,  sárgarépa,  fehér répa, e két utóbbi a pince vakablakaiba, homokba ágyazva került. A krumpli nagy ládában volt tárolva, és eltartott az újig. Természetesen a termelőktől vásárolhattuk mindezeket.
Az éléskamrában a polcokon sorakoztak a befőttek, lekvárok, paradicsomlé. A lisztesládákban a nullás, és kenyérliszt, cukor, só, és nem utolsó sorban a zsírosbödönök, a fejünk felett meg a sonkák, szalonnák, kolbászok sokasága. De a népi bölcsesség beosztásra, és nem a féktelen fogyasztásra intett: "több nap, mint kolbász".
Ilyen éléskamra mellett szinte semmit nem kellett vásárolni, mert a házaknál baromfi is volt bőven, és ez nagyon megnyugtató volt. A henteseknél meg lehetett állandóan friss tőkehúst kapni, helyi egészségesen nevelt jószágokból..
A városi embernek minderre nincs lehetősége, és nem is ismeri azt a biztonságérzést, melyet a régi éléskamrák biztosítottak. A bevásárló központok meg kínálják a kétes származású élelmiszereket, a hormonokkal felfújt húsokat, melyek majd felére zsugorodnak főzés közben, és a vegyszeres termesztés terményein keresztül magunk is
naponta beveszzük a vegyszer adagokat. Csoda, ha a szervezetünk megbolondul, amikor már nem tudja kiszűrni, és daganatokkal válaszol?

"Kérges a tenyerem, a tenyerem, azzal keresem a kenyerem, azzal
keresem a télirevalót......."

Vinczer S. Péter