Egyszer nem rég a szamár éppen iázott. Meghallotta egy szegény ember és azt mondta:
- Mit látsz te szamár? Ne bolondozz vélem mondd már meg, mi van?  - de a szamár hallgatott.  
- A fenébe, - mondta a szegény ember - már azt hittem pénz áll a házhoz.
Na erre a szamár elkezdett megint iázni. Felfigyelt rá a gazdája is. Jött ki és megszólította a szegény embert:
- Hé, te ott a szamár mellett!
- Engem szólított téns' uram? - fordult felé a megszólított.
- Igen, igen téged. Ne bámulj, nem tudod, hogy ez az én szamaram? Mit kerülgeted? Csak nem arra adtad a fejedet, hogy elkösd a tulajdonomat? Nehogy megtedd, mert nem állok jót magamért!
- Dehogy kell nekem a szamara. - fortyant fel a szegény ember, akit éppen Gyurkának hívtak. - Na, ide figyeljen, Gyurka az én becsületes nevem. Nem is lenne semmi dolgom a maga szamarával, ha valami nagy titkot nem bízott volna itt ma rám. Mennék én arra, lefelé, de hát be kell vallanom, nehéz titkot bizott rám a kend szamara.  Nem tudok mást tenni, mint megkérni gazduram, hogy engedje a szamarat át ma nekem, de azt is megmondom miért. Az előbb azt jelezte nekem, hogy valahol sok pénz lehet. El kell mennem, meg kell néznem mi az igazság. Hazudik ez a szamár, vagy igazat beszél?
Nem tudta a gazda, hogy miféle pénzről lehet szó, na de nem mutatta ki, hogy érdekelné a dolog, hanem azt mondta Gyurkának, hogy sajnálja, de most nem ér rá pénzekért küldeni a szamarát, ugyanis éppen szamárháton szeretne a piacra menni.
- Hát jó, - felelte Gyurka - én csak szóltam, aztán  odébb is állok, mert nekem is dolgom akadt. Isten legyen magukkal, megyek is.
- Jó eredj. - mondta a gazda és bevitte a szamarat a csűrbe. Elejébe  rakott annak mindenfélét, még le is térdelt neki, úgy könyörgött:
- Ó, te jó szamár, áruld már el, légy szíves, hol van az a pénz, amiről árulkodtál a Gyurkának? Megmondd nekem, mert ha nem, lenyúzatom a bőröd!
Na, de annak mondhatta, a szamár meg sem akarta hallani, csak ette a sok abrakot és minden csemegét, de ügyet sem vetett a gazdára.
- Jaj, ez engem sírba tesz! - sóhajtozott a gazda. - A drága időm odalett, se pénz, se  semmi! Na, várj csak szamár, adok én neked hallgatást.  
Még el is porolta, de a szamár csökönyösen hallgatott.
- Na, nincs más kiút, ide kell hívnom a Gyurkát. - mondta mérgesen.
El is ment a faluba. A határba is kérdezgetett mindenkit, de a Gyurka sehol:
- Ej, haj még kárba talál menni a sok pénz. Hova bújt el az a tekergő gyerek? Nem tudja, hogy pénzért kell mennie? Ennyire neveletlen már nem is lehet. Szörnyű, hogy milyen felelőtlen!
Sokat koslatott utána, míg rá bukkant, s mindjárt meg is állíttatta.
- Állj! - mondta a gazda egyik mindenese. A gazdám szólni akar neked valamit.
- Szóljon, ha neki az a kívánsága. - mondta Gyurka és csípőre tette a kezét.
- Hé! - szólt rá az intéző. - Hogy állsz te? Nem tudsz tisztelettel állni a gazdám elé?
- De tudok, csak jöjjön. - felelte neki.
Hát jött is a nagygazda és ráripakodott Gyurkára.
- Mit képzelsz Gyurka? Tán elfeledted, hogy mi a feladatod? Mért nem jöttél vissza? Már mindent körbekerestettem miattad. Hát nem tudod, hogy neked a pénz után kell menned?
- Nem tudom gazduram, mikor?
- Most, mindjárt!
- Jaj, azt nem lehet, mert éppen most egy órája, hogy lejárt annak az ideje.
- Már, miért járt volna le?
- Én nem tudom, a szamár jelezte, hogy másfél órán belül annyi pénzt tudna kapni, hogy nem bírnánk elszállítani.
- Igen és te erre meg elmész, ott hagysz engem a nagy kárral? Jaj istenem, tönkre tettél...tönkre tettél!
- Na most mit tegyek veled, te gonosz kölök? Te mondd meg, mi legyen
- Nagy a bűnöm. - mondta Gyurka beismerően. - Ha én elmegyek a szamárral, most kigyelmednek lenne egy zsák pénze, de látja, letelt az idő, sajnálom, de már nem tehetek semmit. Hanem a büntetést megérdemlem. Tegyen engem fel a szamárra, de úgy, hogy hátrafelé nézzek, akkor majd mindenki  kinevethet.
Na, úgy is lett, a fiút feltették a szamárra. Összegyűlt a nép, hát csak azt kérdezgették, hogy ez a Gyurka mit vétett.
- Ennek a szamara megmondta hol van több zsáknyi pénz, de ő nem hogy arra haladt volna és elhozta volna időben, hanem eltekeregte az időt, a pénz meg eltűnt. Nagyon sok károm van belőle.
Amikor a nép megtudta, hogy miért szomorú a gazdag ember, úgy elkezdtek nevetni, hogy az szégyenében félbe akarta szakíttatni a büntetés végrehajtását. Ám, de akkor csoda történt. Gyurka úgy elszédült, hogy  beleesett egy csalánosba, s nézte, hát volt ott két zsák pénz.
Kiabált hogy húzzák fel, de hiába, a gazda azt mondta:
- Ki ne húzza senki, mert miatta nevettek ki az emberek, nem látjátok?
Ha tudta volna, hogy mire bukkant az, akire annyira haragudott, akkor bizony megenyhült volna a szíve, de sajnos nem tudta.
Így hát Gyurkának várnia kellett. Másnap reggel hallott valami neszt. Felnézett, hát a szamár. Felkiáltotta neki:
- Én, drága szamaram. Nyújtsd le hamar a farkad, mert éhen pusztulok.
Ekkor a szamár se volt rest, lenyújtotta a farkát. A fiú kijött a csalánosból és mindjárt kerített egy létrát, felhozta a két zsák pénzt és rápakolta a szamárra.
Mentek végig az utcán, s az emberek kigyűltek bámulni.
- Na, - azt mondja Gyurka - de jól tették, hogy mind kigyűltek, mert pénzosztást akarok csinálni.
Hát úgy is lett, senki nem hitte, de igaz volt mégis. Nem mesét mondott nekik, hanem elővette a zsák pénzt és mindenkinek nyomott a markába.
- Nesze neked is, majd jut neki is. - így mind osztogatott, s hát egyszer nézte, hogy a két zsák üres, na de még lett volna ott ember éppen elég.
- Sajnálom elfogyott, majd holnap figyeljék amikor jövök. - de hát uram atyám a gazda hátulról nyakon csípte:
- Hé, te mégis volt pénz és engem megint kihagytál. A saját szamarammal hordod a pénzt,de rólam megfeledkezel?  Ej, most mindjárt megtudod, hogy az életeddel játszottál.
- Eresszen el, maga hova siet úgy, hiszen holnap is hozok egy fuvarral.
- Az bizony jó lesz, mert nem tűröm el többé, hogy átverjenek.
Mindjárt megegyezett vele, hogy a falu végén várja, mert jön reggel két másik zsákkal. El is ment reggel és valóban a gödörben megint volt két zsák pénz. Igen, de a buta gazdag ember nem jó helyre állt. Éppen az ellenkező irányba ment a falu másik felére, s hát ahogy hozta a fiú a pénzt, megint elkezdte osztogatni és mire a falu másik felére ért, a gazdag ember megint kimaradt.
Na, most megöllek, nem tudok neked kegyelmezni! - kiáltotta és kivette a bicskáját, hogy kioltsa élete gyertyáját.
- Ne öljön meg! - kiabált Gyurka. - Nem lehet, mert akkor nem tudja meg, hol a pénz!
- Jó nem öllek meg, most azonnal odaviszel és megmutatod.
Gyurka úgy is tett, béküldte a gazdát a csalánosba, s utána kérdezett:
- Látja azt a gödröt, holnap reggel abba lesz még két zsák pénz. Reggel jövök és kiveszem. Csak amott álljon és megkapja amennyi jár magának is.
- Már hogyne! Abból nem eszel, mert holnapig itt maradok és reggel én veszem ki a pénzt. Hát úgy is lett, lefeküdt a gödör közelében. Jöttek a rablók, akik a gödörbe gyűjtötték a pénzt. Meghallották, hogy a gazda horkol, hamar megnézték, hogy ki lehet?
Akkor azt mondta az egyik:
- Vajon meg van a pénz a gödörben?
Leküldték az egyiket lámpással. Hát nincs a sok pénz, eltűnt. Csak az a kettő árválkodott, amit ma hoztak ide:
No, fel akarták költeni a gazdát, hogy kifaggassák és aztán levágják a fejét, de a   bandafőnök nem hagyta és azt mondta nekik:
- Nem bántjuk, lássuk reggel a pénzt keresi, vagy csak eltévedt és nem hibás.
Vártak reggelig. Hát reggel látják, hogy szedi a pénzt kifelé a lyukból. Mindjárt azt hitték, hogy mindegyik zsákot ő vitte el. Nekiestek, és verték, de hiába. A gazdag ember nem tudta mi lett a zsákokkal.  Valami Gyurkát emlegetett, de egyéb semmi. Akkor megfogták és vitték végig a falun, hogy ki az a Gyurka?
Gyurka sem volt rest, mikor látta, hogy hozzák a gazdát elszaladt a csendőrökért. Azok bizony nem is kérdeztek semmit, bilincsre verték mind a nyolc rablót. Ám, de a kilencedik éppen távol volt. Amint ment arrafelé, látta, hogy a társai bajban vannak. Lapult a nép közt, nem szólalt meg és amikor mindenki elment, béosont és a társait elengedte.  Reggel már megint ott voltak a nagygazdánál, és elszedték mindenét. Elkötötték ökrét, marháját és elmentek vele. Mire megjöttek a poroszlók, már hiába jöttek. Ha a poroszlók hamarabb jöttek volna, akkor most az én mesém is folytatódna.