Nem ritkán lehet hallani a hivatkozást a kommunista bíráktól, vagy más személyektől, akiket a tetteik miatt felelősségre próbálnak vonni, miszerint az akkor érvényes jogszabályok szerint jártak el.
 Tudvalevő, hogy minden rezsim, a diktatúrák is, maguk alkottak törvényeket, alkotmányt, BTK-t.
 Ezek szerint, a náci, és a nyilasok által elkövetett bűnök, deportálások, és kivégzések is az akkor érvényben lévő törvények alapján lettek elkövetve.

 Ennek ellenére, a kommunista bírósági eljárások során, senki nem hivatkozhatott erre, és még kevésbé, hogy "parancsra cselekedtem, parancsot hajtottam végre".

 Vida Ferenc is kijelentette, hogy az akkori törvények szerint járt el, és helyesnek tartotta haláláig az által meghozott ítéleteket.

 Hasonlóan a többi vészbíró is kitartott a döntései jogosságát illetően, sőt volt olyan kijelentés is, hogy: "keveset akasztottunk".

 Ha összevetjük a háború alatti bírák, és tisztségviselők felelősségre vonását, a kommunisták rendszerváltás utáni sorsával, bizony nagyon látható a kettős mérce.

 A Horthy rendszer tisztségviselői kirakatperek áldozatai lettek, de még a családjuk, a gyermekeik is megbélyegezést kaptak, az egyetemekre nem vették fel őket. Ezzel szemben, a kommunisták közül egyet sem vontak felelősségre, sokuk továbbra is a pozícióban maradt, a gyermekeik mind egyetemet végezhettek, sőt a kevés létszámok egy részét is elfoglalták a felekezeti iskolákban.

 Ezzel manapság egészen jó magyarnak számítanak, hiszen felekezeti iskolában diplomáztak.

 Az átkosban nem kellett a jogi lehetőségeket keresni, hogy valakit letartóztassanak, hanem letartóztatták, és utána elkészítették a vádiratot. Nem volt ügyvéd, aki vállalta a védelmet, mert maga is sorra került volna. Ha mégis, az csak látszat volt utasítás szerint.

 Ha abban az időben tett volna valaki olyat a nyugat felé, mint manapság Szilvássyék, bizonyosan ment volna értük a fekete autó éjjel, és a kötéltől senki nem mentette volna meg őket.

 Most mivel jogi állam Magyarország, mindent lehet elkövetni következmények nélkül.

 Ne értsenek félre, nem védeni akarom a véleményemmel a háború alatti cselekményeket, csak a kettős mércére kívánom felhívni a figyelmet. A háború alatti tisztségviselők életükkel fizettek, lakás és vagyonelkobzásban részesült a család, maguk meg a börtönökben kaptak teljes ellátást, azok, akik megúszták az akasztást. Az átkosban szolgálók pedig még ma is kapják a nem kis nyugdíjukat, mert ugye jár nekik, és nincs jogi alapja a Biszkuk nyugdíjainak megnyirbálásának, vagy megvonásának.

 Amikor 1981-ben, a csendőrség megalakulásának 100 évfordulójára készítettek velem emlékérmet, az átadás alakalmával, sok csendőrrel találkoztam A Csendőrmúzeumban. Ott hallottam a következő esetet:

1944-ben a német megszállás alatt a csendőrség egyenesen a belügyminiszter hatáskörébe került. Tehát, a csendőrség főfelügyelőjének a belügyminiszter parancsolt. A parancs megtagadása akkor főbelövéssel járt.

 A belügyminiszter kiadta a parancsot a csendőrség Főfelügyelő helyettesének, -Tölgyesy Győző csendőr vezérőrnagy 1944. 10. 28 -1945 - hogy a vidéki csendőrséget
 vezényelje be Budapestre a zsidók begyűjtésére. Tölgyesy teljesítette a parancsot.

 Horthy erről tudomást szerezve motoros futárral küldte el a parancsát, hogy küldje vissza állomáshelyükre a csendőröket. Tölgyesy  teljesítette a Főhadúr parancsát, mert ugye ennek megtagadása is főbelövéssel jár a háborúban.
 Erre a Gestapo letartóztatta Tölgyesyt, és elvitték Sopronkőhidára.
 Amikor a felesége bement az irodájába, ott érdeklődött a férje holléte felől, azt a választ kapta, hogy elviheti a csákóját/kalapját, de jobb, ha hallgat, mert oda kerül, ahol a férje van.

 Felteszem a kérdést: abban az időben, Tölgyesy helyében Ön mit tett volna?

 A Tölgyesy ezzel az időhúzással sok ember életét mentette meg a maga életének kockáztatása árán.

 Velünk is azt tanították a Jugoszláv hadseregben, hogy a jugoszláv katona egy öntudatos személy, és nemet mondhat a nép, vagy a népvagyon ellen irányuló parancsnak. Hornyik Miklós szerint 12 magyar került haza lecinezett koporsóban, akik megtagadták a parancsot a Jugó agresszió alatt, és amelyik koporsót a tilalom ellenére felnyitották Zentán, tarkólövés volt a halál oka.

 A belgrádi Felszabadítási Múzeumban volt egy kép, asszonyok, és gyerekek között egy német katona a kivégző osztag előtt: megtagadta a parancsot: "asszonyok és gyerekekre nem lövök".

 Aki ma okoskodik, és elmarasztalja a háború alatti parancsok végrehajtóit, az előbb helyezze magát térben, és időben a háborús viszonyokba, és csak úgy mondjon véleményt, hogy ő mit tett volna, ha neki kellett volna megtagadni, vagy végrehajtani a parancsot. Vállalta volna-e a parancsmegtagadás következményét....

 Vinczer S. Péter