Az utóbbi években elterjedt igenlő szó, amelynek eredetét kevesen ismerik.

Az idegen szavakat gyermekkorom óta mellőzöm, amióta először kezembe
vettem a két háború között kiadott Idegenszavak kézi szótárát. A
bevezetőben ezt olvashattam:
"Az idegen szavakat a művelt ember mellőzi, a buta, tanulatlan pedig
helytelenül használja".

Ezen az alapon minden idegen szót száműzök, és különösen elszomorít,
ha az idegen nyelvű szavakat magyar ragozással használják. Káros
hatása van nyelvünkre az elszakított területeinken a szerb, román,
szlovák, ukrán szavak a magyar szövegben.
Mostanában a számítógépek használatával még nagyobb a kísértés, pedig
mindenre van szép magyar szavunk.

Az amerikai angol nyelvből átvett oké-t sokan használják helyeslő,
vagy beleegyező szóként. Az eredete egy érdekes történethez fűződik.

A harmincas években a Chreisler autógyár minőségi fő ellenőre egy
bizonyos Ottó Keiser nevű osztrák származású mérnök volt. Egy új típus
kifejlesztésén dolgozva, Kaiser úr ötven autóval indult több ezer
mérföldes próbaútra. A karaván könnyű és nehéz terepeken haladt, és
amelyik autó "lerobbant", azt autómentővel visszavitték a gyárba. A
meghibásodott autókat szétszedték, és az eredmény alapján a
sorozatgyártásban kiküszöbölték a hiányosságokat.

Kaiser úr személyesen is ellenőrizte az autók  minőségét, és  ha
minden próbán megfelelt az autó, akkor az ellenőrző lapra ráírta a
névjegyét O.K.

Elterjedt az a vélemény, hogy amelyik autó minőségi ellenőrző lapján
ott van az OK, azt nyugodtan meglehet venni, mert az OK -OKÉ, ahogyan
az angol betűzés szerint kiejtik ezt a két betűt.

Szomorú, hogy a manapság a minőségi ellenőrzés olyan alacsony, hogy
közel sincs az egykori Kaiser úr mércéjéhez. A mai Chreisler
üzletekben már a nevét sem tudják.

Mindent összevetve, az a véleményem, hogy a műveletlen emberek, a
szókincs szegények azt hiszik, ha angol szavakat hadarnak, akkor
"menők".

Emlékszem, amikor először kaptunk vízumot a volt Jugoszláviából,
Szegeden hihetetlen jó érzés volt látni, olvasni az utcai táblákat,
cégtáblákat, melyek mind magyarul szóltak hozzánk. Ma már ezt nem
lehet megtalálni. Az üzlet, a bolt, az áruház, a vásárcsarnok
nem vonzzák a vevőket. Shopping centerben shoppolhatnak, a
magyarságukra egyre kevesebbet adók, és velük kényszerednek sodródni a
jó érzésű, édes anyanyelvünkhöz ragaszkodó emberek is.

Vinczer S. Péter