Dr. Képíró Sándor sikeres meghurcoltatása során újra napirendre került
a háborús bűnösség, és annak felszínen tartása.

Nem kívánom a második világháború háborús bűneit felsorolni, mert
minden oldalon van éppen elég, a győztesek szerint csak a vesztesek
vádolhatók ezen az alapon. Nem újdonság ez, hiszen mindig a győztes
írja a történelmet.

Azonban engedtessék meg nekem, hogy személyes tapasztalataim és az
átélőktől kapott információim alapján néhány apróságot megemlítsek,
amelyek nem kaptak említést a médiában.

Különösen azért élek a lehetőséggel, mert Dr. Képíró Sándor
tárgyalásán Vladimír Vukčević (Vukcsevity) a háborús bűnök
kivizsgálását vizsgáló szerb ügyész is részt vett, és mi több,
felháborodott a bíró döntésén, miszerint a vád nem bizonyítható.

Nem világos a számomra, hogy Vukcevic úr mely háborús bűnöket
vizsgálgatja. Az 1919 körülit,  vagy az 1941 Délvidék visszatérése
kapcsán, az 1944-45-s partizán szerb mészárlásokat, vagy netán az
1991-s Jugoszlávia szétesését előidéző Jugoszláv Néphadsereg és
csetnik szabadcsapatok háborús bűneit illetve emberiség ellen
elkövetett bűnöket vizsgálja.

Talán az 1919-s eseményeket mellőzzük, bár tudnék példát mondani, sőt
1848-ból is, de nézzünk körül a közelebbi időkben történteken.

1941-benn Délvidék visszatért, a szerbek szerint a magyarok okkupálták.
Az okuppátorok ellen jogos volt a szerb ellenállás, a padlásokból való
lövöldözés, a virágcsokorba rejtett kézigránát, és az újvidéki
gátszakítás, vagy a zsablyai csendőrjárőrök lelövöldözgetése.

Kérdem én, hogy más ország az adott háborús esetben mit tenne?
Háborúban nem ritkán elszabadulnak az indulatok, ennek ellenére nem
helyeslek akár egy ember bírósági eljárás nélküli kivégzését. Átélőtől
tudom, hogy Újvidéken minden ics vity végződésű nevűt összeszedtek,
magyarokat is, és a nyomozók kikérdezték őket. Kínzás nem volt
alkalmazva. Hogy kiket vittek a Duna partra, és milyen alapon, nem
tudom. Azt viszont tudom, hogy 1944-45-benn több mint tízszeresen
megbosszulták a szerbek minden halottjukat.

Zsablyán 1945 januárjában kihajtották a lakosságot a házaikból, úgy
ahogy találták őket, és a kiürített, kifosztott szomszédos sváb faluba
terelték be a lakosságot. Minden házba több család lett bezsúfolva,
edény nem volt, volt, aki a kutya tálját volt kénytelen használni. Ez
volt a járeki menet. Soha nem térhettek vissza a falujukba. Ez volt a
válasz a csendőrök intézkedéseire, amikor Zöldi százados szabad kezet
adott az embereinek, hogy megállítsák az orvlövészeket. Titóék ki
kérték, és meg is kapták, a kirakatper ítélete szerint felakasztották.
Hasonló sorsra jutott Szombathelyi vezérezredes is, akit az újvidéki
razzia miatt akasztottak fel.

Érdemes megjegyezni, hogy amikor Horthy tudomást szerzett a razziáról,
azonnal parancsot adott ki a vérengzés megállítására, és
kivizsgálására.

1941-benn  a Nédics kormány már jelentette Hitlernek, hogy a zsidó
kérdést megoldották és erre emlékbélyeget is kibocsátottak. Érdekes
módon ott nem vizsgálódik a Képíró úr feljelentője.

A 40. 000 magyar áldozat háborús bűnöseit  a mai napig nem keresik, a
sintér, és szeméttelepeken a maguk sírját megásók csontjait a mai
napig nem szabad eltemetni, sőt a föléjük helyezett kereszteket
rendszeresen eltávolítják.  Vajon ezekkel a háborús bűnökkel
foglalkozik-e Vukcevic ur, vagy ezek nem bűnök, mert magyarok az
áldozatok? Más bűnük nem volt... Érdemes volna átadni  a Siflis Zoltán
temetetlen halottaink videó filmjét a vizsgáló ügyész úrnak.

1991-benn, éppen húsz éve kezdődött a szerb-horvát konfliktus, szerb
agresszió, az USA, és a NATO szégyene. A Jugoszláv referendumokon való
szavazások eredményeként ismeretes szétesés, és a Jugoszláv hadsereg
támogatásával a csetnikek vérengzése az u.n. etnikai tisztogatás.

A szerbek a történelem folyamán mindig bizonyságot adtak, hogy a
kegyetlenségben nagyon találékonyak. Az asszonyok tömeges
megerőszakolása, a terhes asszonyokon elvégzett császárvágások, mellek
levágása, férfiak herélése, a fűrésztelepen élve derékon kettévágni az
áldozatot, vagy élve megnyúzni.

Az ilyen tetteseket keresi-e Vukcevic úr, vagy hogy ki adta ki a
parancsot a dubrovniki zsinagóga ágyúzására. Mikor emel vádat Andrija
Raseta tábornok ellen, aki szétlövette
Vukovárt, Szentlászlót.... Én ott jártam videóztam, nekem ne
meséljenek, akik csak a TV-ből ismerik az eseményeket.

A magyarok ágyútölteléknek voltak bevetve ebbe a piszkos háborúba,
hiába tüntettek ellene Vajdaság szerte.

Ha valaki háborús bűnösöket akar keresni, az jobban teszi, ha nem a
majd százévesek között keresgél, hanem a közelmúltban.

Végül egy érdekes dologra hívom fel a figyelmet. Évekkel ezelőtt
Barinyszki Tibor átadott nekem egy csomó iratot, hogy használjam, és
tudatosítsam, ahol jónak látom.
Barinyszki Tibort, Angelo Rotta pápai nuncius bízta meg 1944-benn a
budapesti gettó lakóinak védelmével, pontosabban a Magyar Királyság,
és Vatikán állam közti szerződés betartásának felügyeletével.
Eredetileg 9, 000 lakosa volt a védett területnek, de a német
megszállás után a németek azt a számot 3, 000-re csökkentették. Tibor
barátom a vonatot Győrből visszafordította,
megvédte a reá bízott embereket, és ezt az USA kongresszusi levele
bizonyítja. A furcsa az, hogy nem mutatnak érdeklődést a dokumentumok
iránt azok a személyek, akik oly aktívak a bűnösök felkutatásában.

Ha mégis valakit érdekel, elküldhetem a megbízó levelet három nyelven,
az USA Kongresszusi levelet, és a német, valamint az orosz
haláltáborok/munkatáborok térképeit.

Összegzésül azt lehet tapasztalni, hogy az élet tisztelete hiányzik
igen sok emberből, és az áldozatok a győztesek, a hatalmon lévők
megítélésében nem egyformák. Minden nemzetnek van saját tükre, nézzen
abba, és söpörjön a saját háztáján, mert nagyon illik a közmondás
egyesekre, hogy a mások szemében a szálkát, a saját szemében a
gerendát... A bosszúállás soha nem vezetett jóra, mert annak nincs
vége, ha a józan ész hiányzik.

http://www.hhrf.org/osszefogas/atrocitasok/doc/1944-1945/visszatekintes_a_multba.htm

Vinczer S. Péter