19. fejezet

Szinkronicitás a lélekkolostorban

Szeret engem az Isten, bizonyítékát adta. Földi életem során kétszer készültem mennyei örök otthonomba, de mind a kétszer visszaküldött Teremtő Istenem, van még feladatom.

Ma már tudom, igen, megépíteni lelkem templomának szomszédságában a lélekkolostorom. Hosszú volt az út, évtizedekig tartott, de megérte.

A lélekkkolostor számomra olyan biztonságot nyújt, amit nem is reméltem.

Beköltözött hozzám a feltételnélküli szeretet, az ítéleteket nem ismerő elfogadás, lehetőségeimhez képes, bármiben szükséget szenvedő szeretteim biztonságának a megteremtési vágya.

A kolostorban kapott lelkimankót továbbadom azoknak, akiknek szükségük van rá. Szeretteimmel való lelki közöség oldja az egyedüllétem, mert akihez ilyen közel kerülnek azok, akiért imádkozik, soha nem lesz magányos.

Bűneimet ismerem, elismertem, meggyóntam, a betegek kenetével feloldozást nyertem. Vannak belém kódolt szokásaim, amit a sorsom vésett cselekedeteim „kőfalába”. Próbálok változtatni rajta, de még gyenge vagyok hozzá. Megtanulnom a szeretetnek azt a formáját, ami lazább, nem szabad senkit úgy szeretni, úgy ölelni, lélekben sem, hogy az fuldokoljon a szorításban. Amikor megöleljük őket, akár fizikailag, vagy lélekben, ne a borda tőrjön, hanem érezni, hogy a két szív együtt dobban.

Egy szóban, egy lélektalálkozásban legyen benne, az a féltő, gondoskodó szeretet, ami megbonthatatlan szállal köt össze bennünket.

Ma már mulasztásokkal és emberi hiányosságokkal élem a mindennapjaimat. Igyekszem jó-, és mindennap jobb lenni. Oly kevés kell ehhez, hogy így legyen. Megérteni, a lélek fent készíti el sorsrokkáját, amin a földön fonja a szálakat fonallá és szövi palástját. Minden szál egy találkozás.

Két egymáshoz tartozó léleknek párhuzamosan futnak a sorsvonatai, lehet egy állomás, ahol találkoznak, majd tovább robognak, ekkor még a váltók irányítanak, azonban egy végállomásra tartanak.

Mikor találkoznak, felismerik ez így rendeltetett, összetartoznak. A szinkronicitás egy olyan felülírhatatlan törvény, ami nem csak nagy talákozásokban mérhető, hanem lélekfelelősségben is. Mert az ember földi életében is érez felelősséget a családjáért, a testvéréért, hiszen egy vérből valók vagyunk, és a lélektársáért, ikerlelkek, ikerlángok, pedig egy teremtésből. Így leszünk mi ők, ők mi, ketten egyek. Carl Jung a lélek igazi ismerői elmondja és bemutatja, hogy a szinkronicitás milyen hatással van lélekre. Melin Cedamus Lélektársak című könyvében pedig olvashatjuk mi történik és hogyan élik meg a gyakorlatban.