17. rész

Új tavasz

Új tavasz, új hét, új remények. Feltámadás előtti elcsendesedő idő, a kálvária útja. Kísérjük el Jézust a keresztúton, éljük át szenvedését, meglátjuk és elszégyelljük magunkat, amikor a mi keresztünket is vállára tesszük. Jézus kétszer esett el, de ment tovább, hogy teljesítse küldetését, meghaljunk értünk, a bűneinkért. Nem vádolt, nem hibáztatott senkit, vállalta a kínhalált.

Nézzünk most lelkünk tükrébe, mit látunk benne? Saját érdekeink halmazát, vagy a bűneinket felvállaló Jézus szenvedő arcát. Mi is járjuk saját kálváriánkat, de vajon bűnbánóan, vagy másokat bántóan? E földön öltött lelkünk testet, tanulni jöttünk. Ki-ki, hogyan teljesíti napi feladatait, hite. értékrendje szerint, ezt Istentől kapott szabadakaratunkkal megtehetjük. De! Ember, embert ítélhet, mert máshogyan éli az életét? Nem! Mindenki a fent elkészített terve szerinti útját járja be. Értsük meg és lássuk be a lélekfejlődésének függvénye a másik emberhez való viszonya. A fejlett lélek nem ismeri a gyűlöletet, bosszút, csak a feltételnélküli szeretet tanulja. Könny és közöny mégis az életének kísérője lesz, hiszen ezt is meg kell tanulni, a vizsgatételben benne van. Mikor ismerheti meg a boldogságot?

Rejtély, mi az igazi boldogság. Szeretetben élni!

De mi a szeretet emberi fogalomban? Könyvemben utaltam erre, többször, sokrétű, mint a hagyma héja. Amint sorban lehámozzuk, ott a tiszta termés. Ezen már nincsen -sem szerelem, jó lét, szegénység, karrier, - csak szeretteink egészsége, biztonsága, aminek megteremtéséhet mi járulunk hozzá. Vihar-, és permentes szeretet-sátort építve fejük fölé, megingathatatlan talajra. Amikor megszűnik az én és te, csak mi létezünk, nincs enyém-, tiéd, csak miénk.

A boldogság a harmónia, ami nem kötődik földi társadalmi, jóléti státuszokhoz, mert nem az anyag-, ami  testben fogantatik, hanem, ami  a lélekben születik. Itt nincs tér-, és idő, múlt és jelen, örök jövő létezik csupán.

Vége a háborúnak, az alázat legyőzi az egót. Innentől fogva élhetünk bárhol, bármilyen díszletek között, játszhatunk földi szerepeket, de ne feledjük, a forgatókönyvet mi magunk írtuk fent. Legyen ez mindenkor előttünk, próbáljunk úgy teljesíteni, ha legördül a függöny, ne statisztákként emlékezzenek ránk.