Kagylógyöngyben zárt igazság

A taxi hátsó ülésen gubbasztott, úgy érezte összetöpörödött kis öregasszony lett belőle. Ölében kisméretű kézitáskája mellett szorosan magához ölelte a kalapdobozt, melyben az egész élete lapult. Titkok, remények, szerelem, csalódás, öröm, bánat, könny és közöny, valós érzelmek jól megfértek egymás mellett a papírhalmaz között. Ugyan, mit gondolhatott a sofőr, amikor a többi csomagoktól eltérően megtagadta, hogy a kissé megkopott kalapdobozt megérintse. A repülőn is csodálkozhattak, egyetlen pillanatra sem vette le róla a kezét, olyan féltőn óvta, gyengéden szorította magához, mint édesanya beteg gyermekét.

Fáradt volt, pillái elnehezedtek. Figyelt, nem akarta kizárni a külvilág zaját, nehogy elnyomja az álom. Párszáz kilométer és megérkezik, haza, ahova mindig is vágyott. Több, mint félévszázad egy más világban, igenben, más kultúrában. Ott, ahol a lelke nem talált otthonra soha, úgy bolyongott mindig, mint egy kedves vendég, akinek a lakhatás volt fontos, legyen, hol álomra hajtsa a fejét, ahonnan elindul a kutatóintézetbe reggel és délután vagy este visszatér pihenni. Olyan volt ez, mint egy soha véget nem érő rossz álom. Vége, eljött a megtérő, hazatérő szabadsága.

Amint a repülő landolt, megköszönte az Úrnak, hogy meghallgatta minden napi imáját, hogy végleg hazatérhessen, ameddig tudata megtartott és ereje engedi.

 Számára holnap ünnep lesz, kis garzonjában kel fel a Nap. Biztos megszereti, bár nagy tágas térhez szokott, amit bejárni, átjárni fárasztó volt már régen számára. Előkotorta táskájából a határidőnaplót, és elkezdte rendszerezni a másnapi programot. Délelőtt a Fogadalmi Templom, urnahelyek rendezése. Óriási szerencsének tartotta, hogy akkor ott a távolban már gondoskodott róla. Évek óta megtelt az alaksor, már nem lenne ott helyük.

Délután ügyvéd, a szerződések átnézése, rendszerezése, a végrendelet elkészítése, a jogviszonyok további rendezéséhez megbízást adni. Utolsó, de legfontosabbként aláhúzva, ott állt a legnehezebb feladat, az IGAZSÁG FELTÁRÁSA, így nagybetűvel. Évtizedek óta van egy elvarratlan szál, amivel tartozik magának. Távolból nehéz lett volna leinformálhatóan felgombolyítani a sokféle helyről érkező, különböző szálakat. Volt benne életről beszámoló és halálhírt hozó, minél inkább ki akarta oldani a bogokat, annál jobban belegabalyodott. Számára a legfájdalmasabb veszteség egy feldolgozatlan gyász lenne, olyan, az, mint a temetetlen halott a családban.  A lélek folytonos agóniája, amikor féligazságokat lebegtetve hazudnak életet a halál felett, vagy fordítva.

Most kezdődött élete első állomását ebben jelölte meg.

Amint gondolatpókjai szőtték új életének biztonságot nyújtó hálójukat, esőcseppek koppanására lett figyelmes. Felerősödtek a zajok, miközben a kényelmes autó kerekei a pályán falták a hazafelé tartó kilométereket.