Levél az unokától
Szeretett drága Nagyikám!
Döbbenten láttalak az „új Messiás” toborzóján, hova lett a Teremtőben vetett hited, aminek köszönhetően megtanítottál imádkozni.
Emlékezetem óta mindig azonnal ott teremtél, ha beteg voltam. Ültél az agyamnál, a két borogatás között mesét olvastál, vagy imádkoztál, ez mindig hatott, látod egészséges felnőtt lett belőlem.
Úgy fájjár és most a távolság. Rohantam volna hozzád, hogy most én segítsek rajtad, mert látom nagy a baj. Te az okos asszony, akire mindig felnéztem, nem értem az okot, azokhoz csatlakozott, akik háborúba küldenék gyerekeiket, unokáikat idegen országba harcolni NATO egyenruhában. Tudod te hány anya, nagymama siratná gyermekét, unkáját mindét oldalon? Hány gyerek maradna árva és hány asszony özvegy? Minden háborúnak egyetlen győztese van az a halál. Miért akarsz belőlem olyan katonát csinálni, akire csak emkékezni tudnátok?
Tudod, mennyire szeretlek benneteket, soha nem tagadtam meg a kérésetek, elhagytam hazámat, családomat, -titeket, mert többre vágytatok, mint amit az évfolyamtársaim itthon elértek. Úgy gondoltátok - nekem több jár és jobb legyen ... -. Átvirrasztott éjszakákon gondolkodtam ezen a döntésemen. Rossz döntés volt, de nem akartalak megbántani benneteket. Akik mások elbeszéléséből úgy hitték, itt Kánaán vár, majd rám. Tévedtetek.
Akik maradtak családot alapítottak, koruknál fogva adómentesen dolgozhatnak, ha már családjuk van, olyan család-, és szociálpolitikai kedvezménnyel indulhatnak, amivel megalapozhatják gyermekiek jövőjét.
Nem panaszkodhatok, jól keresek, megbecsülnek, de a munkám gyümölcsét nem élvezhetem, mert nagyrészét elviszi a lakásbérlet és egyéb járulékos költségek, teszek valamennyit félre, persze, hiszen felelősségteljes nevelésetek arra sarkall, mindig történhet váratlan helyzet, amit csak így tudunk megoldani. Ez viszont kevés lesz ahhoz, hogy önálló életet kezdhessek. Azonban hála családpolitikai rendszerünknek, amikor hazatérek, megkapom én is az elszalasztott lehetőséget.
De a legfontosabb, hogy biztonságban élhetünk, mert van egy EMBER, hazánk szolgálatában, aki a fiatalokat békére ösztönzi, nem a harcmezőre küldi.
Nagyikám, kérlek, gondold végig, mire készülj, nem sokára egyetlen X-n múlhat a jövöm, az életem.
Kérlek vigyázz magadra, ölellek: szerető unokád Berci
(LSné G. 2024. 05. 29.)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
