„Fennen ragyog királyi jel, keresztnek titka ünnepel. amelyen az élet halni szállt, s megtörte holta a halált.” (Vexilla regis) Pilátus Jézust ártatlannak találta ítéletét meg sem indokolta. Félt a tömegektől, hagyta, hogy Jézus sorsáról azok döntsenek. „Feszítsd meg!” Felszólításukat hajtotta végre ítéletében.
Jézus lebeg ég és föld között, karját ölelésre tárja, majd így szól, megbocsátást kérve: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.” (Luk. 23. 24.)
Jézus a keresztről így szólt utoljára: "Istenem, Istenem, miért hagytad el?"
Lándzsával átdöfött szívének vérével megváltja a bűneinket. A szegeket mi készítettük halálához, bűneinkkel kovácsoltuk azokat.
Vajon, hányan lesztek, akik e sorokat olvasva átérzitek felelősségünket Jézus megfeszítésében.
Hajnal van, amikor e sorokat írom. Bocsánatért esedezem mindannyiunkért.
Életemben a mai nap, más lesz, mint a többi. Gyónásra és misére készülök, felszeretném venni a betegek kenetét.
„A betegek kenete egy régi zsidó szokás formáiból kialakult keresztény szertartás. A római katolikusok a hét szentség részeként említik. amelynek célja:
A lélek egészsége. Amely mentes minden csüggedéstől, túlzott aggodalomtól, öncélú szorongástól és rettegés a testi egészségtől.
A lélek erőssége, önmagunktól való lemondás és halálba menekülés ellen.
A kenet felülről jövő vigasztalás, mely feloldja a végső bűnbánatot.
Készséggel fogadjuk el akár a halált, vagy a gyógyulást, Isten akaratát.
A kegyelmet növelni.
Kiszolgáltatható
Betegeknél, halálos betegeknél, nem életveszélyes betegeknél, akik saját lábon mennek a templomba és kérik, eszméletlen betegeknél, akik feltehetően kérnék, ha eszméletüknél volnának, komoly műtét előtt.
Nem szolgáltatható ki nem betegeknél. Így bombázáskor, kivégzéskor sem.” (Wikipédia)
Esetemben, harmadszor részesülök ebben a szentségben.
Végállomásra érkezve, minden nap ajándék nekem, imahídra lépek reggel, szeretteimme Jézus elé megyünk, elsősorban nekik kérek fenntartható egészséget, biztonságot, viharbiztos tetőt a fejük fölé, és meginoghatatlan talajt a lábuk alá. Békét, szeretetet a maguk választott családjukban ott, ahol a lélek is otthonra talál. Következnek a szükséget szenvedők, asztalukra ételt, testükre ruhát, szívükben hitet kérek, és szállást, ahol fejüket álomra hajthassák. A betegeknek gyógyulást, a rossz szándékú, manipulatív-, gonosz embernek ébredést, lelkének jobbulását, változást.
Most egyetlen percet kérek tőletek!
Nézzétek meg lelketek, cselekedeteitek kovácsműhelyében hány szeget találtok, amivel egymást szegezzük a keresztre? Hazugsággal, gyávasággal, bizonytalan kötődésekkel, rafinált módon a másik kijátszásával, cinkelt lapokkal játszó hamiskártyások társaságában nyerésben reménykedve. Miért akarunk mindenáron, bármi áron nyerni mások felett, átgázolva mindenen, mindenkin, önmagunkat szánalmasan megalázva szeretetmorzsáért kuncsorogva szeretetmorzsákat szedegetni az asztal alatt, koldusként ott, ahol nekünk nem terítettek?
A szeretet isteni. Önkéntes soha, könyörgéssel, megfélemlítéssel, zsarolással, fenyegetéssel, ki nem követelhető.
Szeretni, őszintén, tiszta szívből azt lehet, aki önként vállalva önmagát, és bennünket, Isten előtt felvállalva, óva, gondoskodó szeretettel, mindennapi figyelemével kitüntetve bennünket is szeret.
Az ember legerősebb bástyája, menedéke a család. Legyen szó, kis-, és nagycsaládról, akikért imádkozunk, és imádkoznak értünk.
Jézus értünk hal meg a kereszten, de harmadnap feltámad, hogy életünk mindennapjainak részese legyen hitünkben, cselekedeteiben e földi síkon.
„A keresztre szegezik szent tested …
Fájdalmadon szívünk borzad, reszket.
Roskadj össze, kereszt kemény fája.
Ne légy Jézus kínhalálos ágya”
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
