Az én kálváriám 6. stáció. Veronika kendőt nyújt Jézusnak.

„Követé őt a nép és az asszonyok nagy sokasága” (Luk. 23. 27.)

Veronika a csőcselékkel dacolva kilép tömegből és kendőt nyújt Jézusnak, hogy letörölje verejtékét és enyhítse fájdalmát. Gondoljunk benne. Lenne bátorságunk a sokasággal szembe menve, hitünket, hűségünket bizonyítva, hogy gyötrelmet és fájdalmat enyhítsünk?

Milyen üzenetet hordoz magával Veronika cselekedete?

Az önzetlen szeretet jelét, amelyben megszűnik a félelem, felülkerekedik a tömeg akaratán, nem törődik az esetleges megtorlással. Tudja, hogy a szeretet tettei nem múlnak el.

Gyakran találkozunk mi is az életben olyan helyzettel, amikor ki kellene lépnünk, kiállni, megvédeni valakit, akit érdemtelenül bántanak, ítélnek el, de nem tesszük. Miért? Mert félünk, a tetteinkkel bennünket is bűnösnek kiáltanak ki, aláznak meg, vagy közösítenek ki.

Tapasztalatokra építünk, azokból élünk. Félünk.

Ki ne élte volna meg képletesen, a veszett kutya és bizalom szerepét? Akinek másodszor, és sokadszorra, simogatásra nyújtott kezébe harapott.  Vajon a kutya volt "bűnös", mi voltunk naívak vagy bennünk csak az önzetlen szeretetszikra lobbant lángra újra-meg újra?  

Vajon, hányszor jut eszünkbe, hogy minden embernek-, családnak van-, vannak bűnben született titka, az egészséges lélek ezt helyén és diszkréten kezeli. A gyáva a másokét kapargatja, ahelyett, hogy a sajátját vakolja. 

„Bűnös”

Amikor ezt a szót kimondjuk, magunk is ítélkezünk embertársaink fölött.

Hova tűnik belőlünk az emberbaráti szeretet? Vajon az nem bűn, ha Isten helyett mi mondunk ítéletet mások felett.

Ha megkérdezhetnénk egy anyát, akinek a gyermeke emberélet elleni bűnért elitéltetett, bűnös -e a fia? Mit gondolunk mi lenne a válasz? Nem bűnös! Miért így vélekedne? Mert aki a szíve alatt hordta, s megszülte magzatát, annak a szeretete minden törvény adta paragrafust, felülír, fiát soha el nem ítélné.

Sokan elfordulnának ettől az asszonytól, mert nem ismeri fel gyermekének tették. Pedig, ő is csak Veronika útját járja, aki kiáll a „tömegből” szembe megy a társadalom és a sértettek hozzátartozóival, védi gyermekét, mert a szeretet törvénye erősebb szívében, mint bármilyen paragrafus.

Jézus ártatlan volt, ő vállalta a szenvedést, a mi bűneinket hordozva a keresztjén, hogy megválthasson bennünket.

Álljunk meg egy pillanatra… hallgassuk meg mit üzen nekünk a 6. Keresztúti ének.

„Veronika közeledik Hozzád,

Kendőjével törli véres orcád…

Csodaképed a jutalom érte –

Szent arcodat lelkünkbe is vésd be!”