Lélekcserepek 4.

Lélekcserepek 4.

Szeretem a számokat, a mai 4. rész is beteljesült vágyakat, álmokat közvetít.

Sormisszió számom.

Csak néhány érdekesség. 22 szám alatt élek. Mesterszám. 2+2=4. Lakásom ajtó száma: 301=3+1=4.

Aztán itt az öregkor száma: 21=2+1=3

Hosszú életet, szellemi frissességet ígér, szinte állva fogok meghalni, a meglévő betegségeimben.

Ennek a születésnap számnak van még egy érdekessége.

Itt a végállomáson.

Erről egyelőre, csak a barátaimnak meséltem, később visszatérek rá. Elöljáróban annyit, ez egy olyan találkozást rejt magában, amiben megismerhetünk egy olyan barátságot, ami kizárólag két ember egymást segítő alapjai épül, minden érzelmi és egyéb kötöttségek nélkül.

Furcsa fintorra ez az életnek, azonos hónap, azonos születésnap, egy év korkülönbséggel. Tükröt mutatunk egymásnak., ami bizony gyakran torzít. Olyan tulajdonságokat is meglátunk a másikban, amit eddig magunkban nem akartunk, vagy mertünk észrevenni.

Két külön világ, világnézet, értékrend, habitus, ízlésforma, de remek beszélgető-, és szellemi partnerség, hasonló szakmai hivatás. Jó szomszédság.

Számok, napok, hónapok.

Ezek minden ember életében jelen vannak, azonban az én sorsomban, különös jelentőséggel bírnak. Életem fontos szereplői ugyanazon a napon születtek. Más évben, más hónapokban, számuk a számmisztika alapján egyetnek, még redukálni sen kell. Minden életesemény, jó és rossz ugyanabban az őszi hónapban következett be.

Ők azok, akik nem csak az életem részei voltak, vannak-, hanem szívem utolsó dobbanásáig hozzám tartoznak, akikért felelősséget érzek, bármerre röpít a sorsom szekere, mindig terítek asztalt, ha éhesen, szomjan, szükséget szenvedőn menedéket keresve betérnek otthonomba.

Nyári zápor, vagy vihar áztatta sorsköpönyegüket megszárítom. Nem csak kenyér kenyér az asztalra, fejük fölé szeretet-sátramban, biztos tetőre, lábuk alá megingathatatlan talajra számíthathatnak.

Istennek legnemesebb, legszebb ajándéka, a betegek szolgálata, amivel megajándékozott.

Átformálta gondolatvilágomat, számomra a lélek a MAG -az örök-, az anyag-test a levetendő ruha. Ez a tudat, értelmet adott az életem minden pillanatának. Kaptam hozzá felkent papot segítőnek, és olyan társat, akinek örök hálával tartozok, mert megteremtette és biztosította számomra azt a végállomást, ahol utolsó lélegzetvételig földi angyalok vigyáznak rám, s majd, ha eljön az idő a hazavezetés angyalának ők adnak át.

Az elmúlt évek álmatlan éjszakái után, kicsi, apró mozaikokból építethetek erős várat, amiben biztonságot, békés nyugalmat lelek, ahol szeretteimet, barátaimat vendégül láthatom.

Nem messze van az a nap, amikor elmondhatom, boldog vagyok. Lelkem levélpapírján kisimulnak a gyűrődések, újra olvasni tudok benne. Átértékelve a sorok mögötti tartalmakat, jobban megértve, idejét múlták a „miértek”, ne keressünk -saját döntéseink- mögött bűnbakot, nekünk kellett volna-, kellene máshogy megoldani a felmerülő problémákat, szorosra zárni, akkor, amikor a bennünket összekötő ezüstfonál rojtosodni kezdett.

Amit az égiek kötnek össze, azt semmilyen körülmény, emberi szándék és akarat szét nem tépheti soha.

Ajánlom mindenkinek, vegyen elő egy tiszta lapot, írja össze mind azok dátumait, akik életének kísérői voltak, vagy most vele tartanak, a meghatározó életesemények hónapjait, és ha különös számhalmazt találnak, fogadják el sorsukat, mert annak forgatókönyvét az égiek írták meg számukra.