A kis Jézus születésének várakozása...

A lélek otthona 28. - Végállomás földi angyalok között –

A kis Jézus születésének várakozása...

Lázas izgalommal készülünk mindnyájan. Megtelnek a sufnik fiókjai és a szekrények zeg-zugos aljai rejtett ajándékokkal. Vajon örülni fognak, ha kibontják a csomagot, jól választottunk? Tesszük fel magunknak a kérdést. Ünnepi dilemma ez mindenkor. Oly sok időt töltöttünk a vásárlással, csomagolással, az ajándékok dugdosásával, hogy ne találjon rá idő előtt senki.

Valamikor, régen ilyenkor együtt ült a család az ünnepi asztalnál, a szent este, valóban szent volt. Ezen a napon barátok, ismerősök távol maradtak, a saját családjuk körében ünnepeltek.

Ez valóban minőségi idő volt, a legnemesebb ajándék, amit lélek adhat léleknek.

Minőségi idő… mindenkinek mást jelent. Nekem azt, hogy ilyenkor csak egymásra figyelünk, kizárjuk a külvilág zaját.

Ezt is túlnőtte az idő a virtuális forradalom, szétzilálta, mert tudunk -e figyelni a másikra, akkor, amikor a szánk mozog és hangot ad ki, de ujjaink a klaviatúrán játszik. Gondolataink a távolban kalandoznak. Nem! Olyan, ez, mint, amikor a zenész unja már vendéget, és hogy teljen az idő a pincérrel kokettál, ujjai alatt a legszebb muzsika is hamissá válik. Elveszik az érték.

Makói vitéz nagyapámtól hallottam valamikor, „csak annyit beszélj, ameddig figyelnek rád, a többi ledegradálódik, mások számára fecsegésnek tűnik”. Milyen igaz, többet ér 10 perc minőségi idő, mint egy óra idő múlása, amikor nem csak ránk figyelnek.

Kérlek benneteket, ti figyeljetek egymásra, amikor holnap este a családi asztalhoz ültök, kapcsoljátok ki a telefonokat, csak egymásra, mert a legszebb ajándék a cselekvő szeretetben csomagolt minőségi idő.

Így kívánok mindenkinek szent karácsony küszöbén, áldott, várakozó örömöt.