Vésztjósló csend honolt a folyósón. A nővérpult előtt elhaladva, éreztem nem lesz holnap... Két napon át készültél nagy útra, visszatartottalak, úgy köszöntem el, hogy holnap találkozunk. Ott ültünk az ágyadnál, mint mindennap Anitával, aki egyetlen napra sem hagyott magamra, -magadra, velem jött. Őt szólítottad egy éjszaka, az utolsó napokban a szobatársad mesélte. Szerettük volna megtudni, mit akartál mondani neki. Már nem mondhattad el, de mindketten sejtettük, rábíztál.

Számodra mindig én voltam az első, a legelső. Az én biztonságom… Gyakorlatlan voltam, vagyok a hétköznapi ügyekben, mindent te intéztél, soha semmit nem halasztva, napra készen. Tudtad, hogy én ezeket nem csak nem tudom, de nem is értem. Anita cselekvő szeretettel, türelemmel teljesítette ki sem mondott kérésedet.

A rám hagyott élethosszig tartó biztonság megteremtésének fizika feltételét mindenben teljesítette. Nélküle képtelen lettem volna egyedül végig csinálni. Ők tették helyére az utolsó kanalat, az új életem szekrényének fiókjában. Megérkeztem a végállomásra, rám földi angyalok vigyáznak, rád az égiek.

Érzem a mindennapi jelenlétedet, burokban éltem melletted, észre sem vettem, mennyit kaptam úgy, hogy nem tudtam adni…

Az általam kijelölt napon… október 29-én … lesz 53 éve, hogy megígérted, „…jóban, rosszban, egészségben, betegségben, holtomiglan, holtodiglan…”

Megtartottad ígéretedet, a baloldali bénulásomból talpra állítottál.

Soha nem ültem egyedül vizsgálatokra várva a várótermekben, mindig velem jöttél, kezemet fogva bíztattál, erőt adtál, még egy sima alkalmassági vizsgálatnál is. Pécsi műtéteimnél naponta látogattál, hosszú utat megtéve, estére hazaérve..

Nem értettem, úgy éreztem túlaggódtál… Néha még terhesnek is éreztem, bocsáss meg, ma már tudom, megértem, milyen valakiért aggódni, aki mindennél fontosabb számunkra.

Megtanítottál valamire, aminek felülírhatatlan értéke van, Istennek tetsző cselekvő szeretetre.

Feltélekhez-, státuszokhoz nem kötött, őszinte, tiszta szívből szeretni, erre csak az a holtig tartó igaz szeretet képes.

Úgy szerettél, ahogy meg sem érdemeltem.

Nekem a társam-, neked párod voltam, előre mentél, hogy fentről jobban vigyázhass rám.

Köszönöm az életem, a szívem utolsó dobbanásáig tartó biztonságot, amit megteremtettél számomra.

Áldott emlékeddel élem tovább az életem, veled és nélkülem.