Közösségi média nélkül is van élet…. – a parki kereszt előtti padon-

Szeret engem az Isten, gondoskodik arról, hogy kizárjak minden zavaró körülményt az életemből. 

Kezdődött a kitakaródzó éjszakával. Hidegtűrő vagyok. Hálószobám nagyablaka tárva, alatti lévő kisablak bukóra állítva. De hogy teles legyen a levegő cirkulációja, a nappalim kisablaka is beköltésem óta -az esős idők és a klíma alatti kivétellel- szintén bukóra állítva.

Arra ébredtem, lábam, és derekam fázik, takaróm mellettem. Meg is lett az eredménye, jól megfáztam. Ma éjszaka, pedig szívem galoppjára ébredtem, hosszú idő óta exraszisztólék kísérik a ritmusomat.

Tehát, a fentiek döntése: pihenésre kényszerítve. Ehhez jött csatlakozott az internetelérés nehézsége, szakadozása, ami napok óta tartott, a „nincs csatlakozás”. Tegnap egy kedves lakótárs próbálta beállítani, ideig-óráig a telefonomon volt elérés, aztán végleg megszakadt. No, de mi hasznom lett nekem mindebből?

Ajándék, életajándék.

Pihenés, nyugalom, a posztok okozta -hamissága-, izgalmak teljes kiküszöbölése.

A léleksimogató, nyugalmat árasztó pánsíp-, és egyéb zene, az olvasás öröme, mindenért kárpótol. A keresztnél eltöltött koraesti imádságos idő is kegyelemteljesebben telt el. A lelkem radírt kapott általa ott a padon… A maszatok eltűntek. Tiszta lett a kép, a szemem előtt pergő kockák utat mutattak, módosítottak a felismerések után. Nem csak elfogadható számomra ez az új életforma, hanem egyre több jel mutat arra, hogy valóban az életem legjobb döntése. Otthonra leltem, lelkem is hazatalált. Földi angyalok között, biztonságban hajtom álomra a fejemet és köszöntöm a felkelő napot. Nyugalom, béke és biztonság az alappillér a fenntartható, vagy visszanyerhető egészség feltétele.  Mindez családom-, barátaim cselekvő szeretete kíséretében. Minden hétre jut egy ölelés, egy találkozás… Hát kell ennél nagyobb ajándék? Akiknek fontos vagyok, akik számomra fontosak közösségi oldalakon túli kapcsolatot teremthetünk, ha közös az akarat és szándék.

Most gyógyulok, mert tudom szükség van rám, ott, ahol szeretnek, bíznak bennem, mert tudják, számomra ők a legfontosabbak, az én örömöm, az ő egészségük, biztonságuk, örömük és boldogságuk. Pihenek, csak azt teszem teljes gyógyulásom érdekében, amiben örömöm lelem. Hogy mostanság mi ez, elárulom… a parki kereszt Jézus lábai előtti padon, ahol az enyéimekért imádkozhatok elsősorban, majd nem csak én következek, hanem minden „földi angyal”, aki cselekvő szeretetével mindezeket nekem biztosítja. Utoljára, de nem utolsó sorban, minden lakótársamra, sorstársamra áldást kérek a közös otthonunkban.