2023.11.08. 02:48, Más tollából bejegyezte Vinczer S. Péter
Gáza városának története több évezredes múltra tekint vissza.
A Földközi-tenger partján fekvő Gáza már az egyiptomi fáraók kora óta lakott.
Természetesen elsősorban a jelenlegi válság megértése érdekel bennünket, de ehhez mégis vissza kell mennünk az időben - az első világháborúig, amikor Palesztina az Oszmán Birodalom egy távoli szeglete volt.
Az első világháború kezdetén bizonyos számú zsidó élt Palesztinában. Kisebbséget alkottak, de ennek ellenére markánsan jelen voltak a térségben.
A zsidó nép általában harmonikusan beilleszkedett a helyi közösségbe - a bibliai idők óta lakta a földet és sokáig nem voltak a modern válsághoz hasonló nagyobb konfliktusok az arab lakossággal.
Eközben az antant-hatalmak a világ háború utáni szerkezetére reflektálva figyelmüket a Közel-Kelet felé fordították.
Számos, a Közel-Keletet érintő tervezet létezett akkoriban, de a legfontosabbat Lord Balfour brit külügyminiszter javasolta. Balfour fontosnak tartotta, hogy a zsidók számára nemzeti otthont építsenek a Közel-Keleten.
Kapcsolódó friss VilagHelyzete-cikk:
➽ 1917. november 2-án született meg a híres Balfour-nyilatkozat, amely megalapozta Izrael állam megszületését. Aktuálisabb, mint valaha!
Az ilyen kijelentések ellenére az első világháború után Nagy-Britannia hatalmas területeket (gyakorlatilag gyarmatokat) szerzett, amelyek egykor a bukott Oszmán Birodalomhoz tartoztak.
A mai Izrael területét Mandátum Palesztinának (Mandatory Palestine) avagy a Palesztin Mandátum területének nevezték el.
ℹ Miután a britek megszerezték az ellenőrzést e területek felett, általában a zsidókat részesítették előnyben, akiket az arabok "ellensúlyának" tekintettek. A zsidó közösségek és a bevándorlók (a migrációt is ösztönözték) előnyben voltak az arabokkal szemben.
Azonban sem a zsidók, sem az arabok nem voltak elégedettek a brit uralommal.
Mint kiderült, több évtizednyi vakmerő uralom elég volt ahhoz, hogy a két közösség közötti feszültségek felforrósodjanak.
A második világháborút követően olyan egyedülálló helyzet állt elő, amely lehetővé tette, hogy Palesztinában zsidó és arab államot hozzanak létre. Nagy-Britannia le akarta vetni birodalmi terheit, és a Közel-Keletre vonatkozó néhány, már eleve létező elképzeléshez fordult. (lásd a brit Balfour levelét a Rotschildok számára)…
Ráadásul a zsidó népnek a második világháborúban történt népirtása után teljesen jogos volt a független államra való igényük.
ℹ A leendő arab és zsidó állam határait az ENSZ határozta meg. A projekt azonban teljes kudarcnak bizonyult.
-
Az ENSZ-nek kezdetben jó szándékai voltak - azt javasolta, hogy Palesztina nagy zsidó közösségekkel rendelkező részeit a zsidó államnak adják, míg az arab államnak azokat a területeket, ahol az arab lakosság túlsúlyban volt.
-
Mivel Jeruzsálem városa mindkét közösség számára szent volt, különleges státuszt kapott.
Természetesen egyik fél sem volt elégedett a javaslattal.
-
Először is, mindkét nemzet szétszakadt és teljes egészében elszórt enklávékból állt.
-
Másodszor, a leendő Izrael államnak olyan területeket osztottak ki, amelyeken növekedni lehetett.
Az Európából várhatóan tömegesen érkező zsidók fényében az izraeliek több földet kaptak, mint az arabok, akiknek viszont el kellett költözniük.
Az arabok természetesen dühösek voltak és egyik fél sem akart kompromisszumot kötni.
1947-ben kitört a háború, amelynek célja a határok felülvizsgálata volt. 💣
-
Jordánia, Egyiptom és más arab államok az arabok oldalára álltak. Az izraeliek sikeresen visszavágtak, sőt, az ENSZ által az araboknak kijelölt területek egy részét is elfoglalták.
ℹ Az arab Palesztina fennmaradó részei azonban nem váltak különálló állammá, hanem a szomszédos arab államok szállták meg őket. Jordánia vette át a Jordán folyó nyugati partját, Gázát pedig Egyiptom foglalta el.
David Ben Gurion, aki Izrael első miniszterelnöke lett, felolvassa a Függetlenségi Nyilatkozatot 1948. május 14-én a tel-avivi múzeumban, Izrael állam megalapításának ünnepségén. © Zoltan Kluger / GPO via Getty Images
Ha Gáza egyszerűen Egyiptom részévé vált volna, a dolgok nem lettek volna olyan rosszak. De a helyzet sokkal rosszabbra fordult.
ℹ 1947-ben Gáza lakossága mindössze 80 000 főt számlált.
Ám az arab menekültek később elárasztották a térséget és a kis terület akár 300 000 arabot is kénytelen volt befogadni.
A helyzetet már akkoriban humanitárius katasztrófának lehetett volna nevezni, hiszen az emberek még a legalapvetőbb szükségleteket is nélkülözték.
ℹ Eközben Egyiptom nem tekintette saját területének Gázát és a gázaiak nem kaphattak egyiptomi állampolgárságot.
-
Az egyiptomiak Gázát csupán "faltörő kosként" használták Izrael ellen.
-
Egyiptom segítségével az enklávéban fedajin különítményeket alakítottak, hogy gerillaháborút folytassanak Izrael ellen.
Ezzel egy időben az ENSZ létrehozta az ENSZ Közel-Keleti Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Ügynökségét (UNRWA). Ez a szervezet segített javítani a gázai életet.
✔ Az ENSZ erőfeszítéseinek köszönhetően a menekülttáborok kezdtek jobban hasonlítani a normális városokra és általában véve a gázai élet - bár továbbra is nehéz maradt - elviselhetőbbé vált.
✔ Akkoriban sokan úgy gondolták, hogy a kérdés hamarosan megoldódik, és Gáza státusza hamarosan megváltozik.
❌A gázai helyzet hamarosan megváltozott.
ℹ 1967-ben a zsidó és arab államok közötti nézeteltérések a hatnapos háborúhoz vezettek, amely a Sínai-félsziget és Gáza izraeli megszállásával végződött.
Ekkor viszont már közel 400 000 ember élt Gázában, akiknek háromötöde menekült volt.
Izrael megpróbálta integrálni a területet, de bizonyos feltételek mellett.
-
Ahogyan a gázaiaktól megtagadták az egyiptomi útlevelet, ugyanígy nem kaphattak izraeli állampolgárságot sem.
-
Izrael gázai politikáját következetlenség jellemezte.
-
Egyrészt Izrael munkahelyeket biztosított és ez rendkívül fontos volt, hiszen a teljes gázai munkaképes lakosság mintegy fele Izraelben dolgozott. Az arabok általában szakképzetlen munkát végeztek, alacsony bérekkel, de még így is többet kerestek, mint amire Gázában számíthattak.
-
Másrészt ez a megállapodás akadályozta Gáza gazdasági fejlődését. Az arabok vendégmunkások voltak - és ez látszólag jól működött, mivel a gázai jövedelmek növekedtek.
❌ Ugyanakkor azonban a gázai gazdaság stagnált.
❌ Az arab munkavállalók jogai nem élveztek ugyanolyan védelmet, mint az izraelieké, és egy nem létező állam állampolgáraiként a gázaiak gyakorlatilag bizonytalanságban maradtak.
Gáza lakossága gyorsan nőtt (szokás szerint az ENSZ fizette a bulit).
❌ A helyzetet bonyolította az izraeli telepek építése Gázában. Egy ponton ezek a telepek az amúgy is túlnépesedett övezet egyharmadát foglalták el.
❌ Ráadásul a telepesek közül sokan átvették a "hódító" mentalitást és ennek megfelelően viselkedtek. Ez nem járult hozzá az arab és zsidó közösségek közötti békéhez. (és akkor még finoman fogalmaztunk - VilagHelyzete megj.)
ℹ Az 1979-es egyiptomi-izraeli békeszerződést követően a két ország békés kapcsolatokat alakított ki és a gázai-egyiptomi határt ismét megnyitották.
Egyiptom azonban nem tekintette testvéreinek a gázai arabokat és csak egy ellenőrzőpontot állítottak fel a határon. (Rafah)
Anvar al-Szadat egyiptomi elnök (l), Menachem Begin izraeli miniszterelnök (r) és Jimmy Carter amerikai elnök (c) kezet fognak a Fehér Ház keleti termében tartott sajtótájékoztató után 1978. szeptember 17-én. © CONSOLIDATED NEWS / AFP
A gázai "alagútgazdaság" az 1980-as évekre nyúlik vissza, amikor aktívan épültek az Izraelbe és Egyiptomba vezető alagutak.
ℹ Ma elsősorban terrorista infrastruktúraként hallunk ezekről az alagutakról, de akkoriban gazdasági okokból építették őket. Az alagutakat, amelyek jelentős építmények, elektromossággal, szellőzéssel és még sínekkel is rendelkeznek a kocsik számára, árucsempészetre használták.
-
Sok közülük kooperatív módon épült - az építkezést közvetlenül az emberek finanszírozták és a pénzt mecseteken keresztül gyűjtötték össze.
-
Minden alagút önálló kereskedelmi vállalkozássá vált és a haszonkulcsok néha hihetetlenek voltak - egy új alagút például akár egy hónap alatt is megtérülhetett.
📍 Eközben a politikai helyzet egyre romlott. Az Izrael elleni harcot ekkor Jasszer Arafat Fatah pártja vezette.
🔴 Az 1980-as évek második felében megjelent a Hamász mozgalom.
Ez az egyik legradikálisabb és kibékíthetetlen iszlamista csoport, a Muzulmán Testvériség alapjain alakult.
Az arabok tömeges polgári zavargásokat szítottak, megtámadták a gázai településeket stb. Az összecsapás súlyos volt és sok áldozatot követelt. A zavargások leverése után Izrael hírneve súlyos csapást szenvedett.
ℹ Az 1990-es évek elején Izrael beleegyezett a tárgyalásokba. Ez vezetett az 1993-as oslói megállapodások aláírásához, amelyek biztosították a Palesztin Nemzeti Hatóság létrehozását és a visszatérést a jövőbeli palesztin állam létrehozásának tervéhez.
Ez jó megoldásnak tűnt. Az izraeliek átadták a Gázai övezetet a palesztinoknak, és az enklávéval közös határon sorompókat építettek.
❌ A konfliktust azonban nem sikerült teljesen megoldani.
Tel-Aviv nem volt hajlandó bizonyos engedményeket tenni. Az arabok és a zsidók nem tudtak megegyezni Jeruzsálem státuszáról, Arafat pedig kártérítést követelt az arab menekültek számára.
ℹ A palesztinok öngyilkos merényleteket, véres támadásokat hajtottak végre és saját készítésű rakétákat lőttek ki városokra.
☠️ Izrael igen keményen visszavágott, és a konfliktus következtében mintegy 1000 zsidó és 3000 arab vesztette életét.☠️
A második intifáda azonban nem csak azokat érintette, akik közvetlenül szenvedtek tőle.
❌ A konfliktust követően megerősített kerítést építettek a Gázai övezet határán, és csak két ellenőrzőpont vezetett ki az enklávéból: az egyik Egyiptomba, a másik Izraelbe. Senki sem hagyhatta el szabadon a területet, a tengeri és légi útvonalakat pedig Izrael lezárta.
Ez volt a valódi blokád kezdete. Fontos megjegyezni, hogy Izrael a terrorizmus melegágyának tekintette Gázát, de Egyiptom is így gondolta, amely szintén megakadályozta a gázaiak bejutását a területére.
A legrosszabb azonban még csak ezután következett. ❌
Palesztinok sétálnak egy alagútban, amelyet katonai gyakorlatokra használnak a Hamász által vezetett ifjúsági nyári táborban, Gázavárosban. © MOHAMMED ABED / AFP
✔2005-ben Izrael teljesen kivonult a Gázai övezetből. Az izraeli településeket felszámolták, Izrael kivonta csapatait és az enklávé elszigetelődött.
❌ A háborúk és a blokád következtében a gázai életszínvonal csökkent.
A legtöbb lakos azonban nem akart öngyilkos merénylő lenni a dzsihád kedvéért. Az üst fedele azonban szorosan zárva volt, és tartalma elérte a forráspontot.
ℹ 2006-ban a Hamász megnyerte a gázai választásokat, de nem elégedett meg a demokratikus eljárások által kivívott győzelemmel.
☠️ Gázában polgárháború tört ki. A mérsékeltebb Fatah párt vereséget szenvedett, vezetői közül néhányan elmenekültek Gázából, néhányukat pedig megölték.
❌ A bukott palesztin állam Ciszjordániára és Gázára szakadt - nemcsak földrajzilag, hanem politikailag is.
-
Míg Ciszjordániában az izraeliek és az arabok megtalálták a módját az együttélésnek, Gáza teljesen elszigetelődött.
-
A munkanélküliségi ráta 50%-ra emelkedett, és a Hamász aktivistái - egy vérszomjas és fanatikus szélsőséges mozgalom - vitathatatlanul hatalomra kerültek.
☠️ Mindezt a Gázából indított terrortámadások és az enklávé izraeli bombázása kísérte. A gázai kérdés már ekkor is rendkívül nehezen volt megoldható. 💣
❌ Az emberek nem menekülhetnek - Egyiptom és Izrael is potenciális terroristáknak tekinti őket (és igaz, hogy a lakosság között jelentős számú valódi terrorista van).
❌ Gázában mindenki kénytelen a Hamasszal üzletelni, egyszerűen azért, mert nincs más kormány és mindenkinek vannak barátai, rokonai vagy ismerősei a terroristák között.
🔴 Végül, a hosszú, fájdalmas háború miatt az embereknek a kerítés mindkét oldalán bőven van okuk gyűlölni egymást: A gázaiak a bombázásoktól szenvednek, míg az izraeliek a terrortámadásoktól. És ez már évtizedek óta tart.
☠️ 2006-ban gázai fegyveresek elraboltak egy izraeli katonát, aki több évet töltött fogságban és végül 1000 palesztin fogolyért cserélték el, köztük keményvonalas fegyveresekért.
🚀 Eközben a Gázából kilőtt rakéták továbbra is repültek át a határon.
☠️ minden egyes eszkaláció után Izrael bombázta Gázát, hogy csökkentse a Hamász harci potenciálját.☠️
🔥 2008 és 2009 között az Izraeli Védelmi Erők (IDF) végrehajtotta az Öntött Ólom hadműveletet és mélyen behatolt Gázába - a hadsereg kisebb veszteségeket szenvedett, de formálisan sikeres volt.
A dolgok azonban csupán visszatértek a korábbi állapotokhoz.
A következő nagyobb hadművelet, a Felhőoszlop elnevezésű, 2012-ben következett.
☠️ Ekkorra az izraeliek már úgy tekintettek a területük elleni folyamatos támadásokra, mint valami elkerülhetetlen katasztrófára. De ugyanígy a Gáza elleni izraeli támadások is rutinná váltak. 🚀
Fokozatosan az izraeliek bevetették a Vaskupolát - egy jelentős és megbízható rakétavédelmi rendszert, amely nagymértékben csökkentette a lövések okozta károkat.
☠️ Újabb eszkaláció következett 2014-ben (Operation Indestructible Rock), amelynek során Izrael 66 katonát vesztett és Gáza egyes területeit teljesen elpusztította a nehéztüzérségi tűz.
Légicsapás helye, Gáza város, 2014. július 9. (Reuters-fotó | Mohammed Salem)
Az Elpusztíthatatlan szikla hadművelet során elszenvedett veszteségek heves vitákat váltottak ki Izraelben. Ezt követően az IDF hosszú ideig nem próbált mélyebben behatolni az enklávéba.
✔ A 2014-es harcok után azonban az izraeliek megtalálták a látszólag egyensúlyi középpontot. A Vasdóm sikeresen megvédte őket a Gáza belsejéből kilőtt rakétáktól.
A gázai hadosztály a teljes gázai kerületet őrizte és a védelem nagymértékben támaszkodott a fejlett technológiára - a kerület mentén kamerákat és távirányítású géppuskatornyokat helyeztek el.
Az elkövetkező években csökkent a feszültség a határon, és az izraeliek veszélyérzete alábbhagyott. A harcképes egységeket kivonták a gázai határról, és az IDF fokozatosan békeidőben működő hadsereggé alakult át.
Október 7-én világossá vált, hogy "csak úgy elfelejteni" Gázát nem lehet. A határkerítést felrobbantották és fegyveresek százai hatoltak be Izraelbe.
***
Az arab-izraeli konfliktusról és különösen a gázai problémákról gyakran mondják, hogy a rosszindulat eredménye - akár az egyik, akár a másik oldal részéről.
Valójában azonban több mint száz éve olyan döntések határozzák meg Gáza sorsát, amelyek akkoriban gyakran ésszerűnek és humánusnak tűntek, a valóságban azonban nevetségesnek és felelőtlennek bizonyultak.
A rossz szándék, a jó szándékú hozzá nem értés, a kegyetlenség és a sovinizmus mind szerepet játszott - de ezek nem kizárólagosan egy adott oldalra voltak jellemzőek, beleértve Izrael és Palesztina vezetőit is.
A Közel-Kelet drámája világosan megmutatja, milyen könnyű kiengedni az erőszak és a gyűlölet szellemét a palackból, és milyen nehéz visszaszorítani.
A mai napig senkinek sem sikerült visszatömni a dzsinnt a palackba - még egy évszázadnyi erőfeszítés után sem.
Írta: Roman Shumov orosz történész, aki konfliktusokkal és nemzetközi politikával foglalkozik.
A teljes cikket fordította és szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
