Megérkezés…

 Magam mögött hagyva több mint félévszázadot, hazatértem új otthonomba. Haza, itthon, otthon… Ízlelgetem a szavakat. Szeret engem az Isten! Sehol nem csak lakhatást kaptam, mindenhol otthonra leltem.  Mit jelent ez az embernek? Elmondom. Amikor valahol életszerűen tartózkodunk ismerjük meg a különbséget. Lakhatás, más tulajdonában élni, bármilyen kényelmes lehet, ha számunkra nem jelent mindenkori biztonságos tetőt a fejünk fölött… Otthon az, ahol lelkünk is nyugovóra térhet, a tető megbonthatatlan, minden viharnak ellen áll, életünk végéig biztonságban élhetünk.  Az őszinte szeretetnek egyetlen mértéke van, ezt megteremteni egymásnak.   Ahol hiányoznak az ígéretek melletti cselekvő döntések, ott hamisak a hangok. Hála teremtő Istenemnek, én megkaptam, amit minden nap meg köszönők és boldog vagyok, mert ezt adhatom tovább szeretteimnek. Megtettem… a biztosítékot letettem, ha a szükség úgy hozza, a holnapjuk már biztosítva van, áll a bástya, minden viharnak ellenálló tetővel.

A mindennapi harmóniámat pedig, a barátaimnak köszönhetem, akik kiálltak mellettem jóban és rosszban. A nehéz napokban, hetekben, az elmúlt években, mindennapi ajándékkal érkeztek. Az idejüket, figyelmüket és a kezüket adták, hogy kapaszkodjak a göröngyös úton el ne essek. Befogadtak a családjukba. Mindig ráértek, soha nem mondták, „majd később, majd holnap”. Anitáéknak, Feriéknek külön köszönöm, nélkületek nem lehetnék most itt, mert nem tudtam volna bejárni ezt az utat, ami ide vezetett. Aki nem élt még meg hasonló státuszokhoz nem kötött „összefésült családi kapcsolatot” , az nem értheti-, sőt félreértheti a mi szövetségünket, egymásért érzett felelősségteljes összetartozásunkat. Olyan jó, amikor itt vagytok velem. Sétálunk a parkban, erősen fogjátok a kezem, ez a kézmeleg biztonság, akkor is velem marad, amikor ti már távol vagytok. A lélekközösségben nincs tér és idő. Nem ebbéli élettalálkozás a miénk. Ezt a lélek megérzi, tudja.

Három hónap… 21 látogatás. Családi, baráti, minden órához, tárgyhoz kötődik egy boldog találkozás emlék. Mindig elmosolyodom, amikor mosogatok. Pont aznap érkezett a csomag, amikor volt, aki összeszerelje a csepegtetőt a látogatása napján. Mint tudjátok, szeretek mosogatni, szellemi gyermekeim a csobogó víz hallatára fogannak meg. A teát abban a szűrős pohárban készítem, amit születésnapomra kaptam. Számban érzem a Balatonparti „velencei álom” fagylalt különlegesség ízét. A családdal, barátokkal töltött órák beleívódnak a lelkembe, és megmaradnak örök lenyomatként. Számomra ti vagytok a legnagyobb kincsem, gazdagságom, ezért mondom el, írom le százszor, „köszönöm, hogy vagytok nekem, szeretlek benneteket”.

Készülök, a hétvégi léleksimogató családi találkozásra. Várom a pillanatot, hogy megülhesselek benneteket… Köszönöm, hogy vagytok nekem, és így szerettek engem…