Zsíroskenyeres cseppnyi boldogság…

Édes otthonomban mostanság ebéd után a nyugalom pamlagára vágyva, kényelmes ágyamon elterülök, megpihenek, elpilledek. Néha még álmodom is.

Egész életemben az álmok hoztak, hoznak üzenetet, jót és rosszat egyaránt.

Ijedten kaptam fel a fejemet ébredésem pillanatában. Jajj! Csak el ne késsek. Elővettem, mindig rendben lévő frizurámat, fülembe helyeztem a hallókészülékemet, kezemre pillantottam, a megfelelő ásványok vannak e rajta, hogy az azokat felügyelő angyalok legyenek a kísérőim ezen a délutánon.

Édes Istenem, hányszor elmosolygom magam naponta, a tükörbe nézve, vajon hányan néznek rám csodálkozva, talán is megjegyezve magukban, "hóbortos öregasszony", aki kilóg a sorból.

Pedig, ha tudnák az igazságot... Alkalmi frizurámmal, öltözetemmel a program szervezőit, sorstársaimat, és a rácsodálkozókat tisztelem meg.

Az ásványok birodalmában pedig, járatos vagyok, kutatom, tanulom hosszú évek óta és magamon tapasztalom a HÓSEN kövek csodás hatását. Ennyi van ebben a hóbortban, semmi több. Korommal, súlyommal, külsőmmel mindig elégedett voltam, vagyok.

Újraélesztésem óta számomra a lélek a "MAG" a test, -anyag, matéria- az elhasználódo "ruha".

Megvallom azt is, nincs léleksimogatóbb érzés számomra, mint amikor a gondozottakkal, ápoltakkal együtt vehetek részt programjaikon, rendezvényeken.

Felemelő érzés, hogy nincs különbség két lábon-, négy keréken-, bottal-, vagy rolátorral- járók között. Eltörpülnek, érdektelenné válnak, ki-, milyen munkát végzett, illetve hívatást-, szolgálatot töltött be, itt egyenlőkké válva, titulusok nélküli sorstársakká lettünk.

A saját értékrendemmel készültem a programra.

Ajándék lesz ez a délután nekünk, földi-angyalainktól.

Kvíz műsorral egybekötött, zsíroskenyeres zenés délután.

A tágas ebédlő megtelt. Minden angyal munkába állt, kerekesszéket tolt, a liftben emeletenként -katonás rendben, szervezetten- hozták le a sorstársakat.

A teremben meghatározott ülési rendekben a rolátorosok helyezkedtek el az első sorban. Az ablak melletti asztalokon készültek a zsíroskenyerek, lila hagymával és szervíroztak a teához. "Fiúangyalunk" – a gondnok úr – mint minden rendezvényen, hangolt a zenéhez. Most is megcsodálom ezt az összhangot, amivel szolgálnak bennünket.

Igen! Kiszolgálnak!

A programok minden pillanata értünk van, előkészületekkel, rengeteg háttérmunkával, megvalósításokkal.

Elképzelni sem tudtam, -egykori áldott emlékű főorvosom szerinti örökös „nővérként-i gondolkodásommal”, hogy létezik ilyen összerendezett státuszokat nélkülöző, egymást segítő angyali szolgálat. Mindenki teszi a dolgát, főnővérünk a „földi angyali hierarchiában” nem irányít, hanem példamutató magatartásával cselekvő szeretettel fáradhatatlanul végzi a feladatát. Minden nap este látom hazamenni.

Elérkezett a pillanat, mentális Angyalkánk megkezdte a remekül összeállított programját. Szent Istvánról, a koronázásról a szent jobbig, István király családjáról, a helyszínekig, mindenre kiterjedt kérdéseket állított össze. A jó válaszok, visszavezettek bennünket az időben, ünnepi hangulat szikrája gyúlt lángja a magyar szívekben.

Majd a mindnyájunk kedvence következett a zenés kvízműsor.

A felcsendülő zene részletek megfejtése.

Közben fogytak a zsíroskenyerek, és a finom tea.

A délután fénypontja is elérkezett a zenés kívánságműsor. Ahol bizony a kért zeneszámokat sokan el is énekelték. Volt abban minden, az örökzöld slágerektől kezdve a Kék Duna keringőig, amire ismét táncra perdültek a kilencvenes sorstársak.

No, meg a szegedi boszorkányos nóta, ami hozzám szólt.

Így teltek, telnek a napjaink otthonunkban a földi angyalok között.

Szeret engem az Isten! Ide vezetett, ahol lelkemet simogatja a minden nap megélt-, lelkibékém nyugalma, s a holnap biztos tudata…

Ma még kétszobás apartmanban, saját bútoraimmal-, képeimmel-, emlékeimmel, - a holnapba vetett remények között - élem a mindennapjaimat, de látom és végtelen nyugalommal tölt el, amikor magam már önállóan ellátni nem tudom, milyen sorsra számíthatok. Ez a végállomás méltósággal pihentető felkészülést nyújt...

Nem kell félni, hogy egy paraván mögött a lepedősarkába kapaszkodva, a kilincsre meredve kell várni a hazavezetés angyalára, mert az otthonunk földi angyalai felkészítenek, és ők adnak át majd annak az angyalnak, aki betakar szárnyaival és hazavisz teremtőnkhöz.

Áldom a sorsomat, mert idevezetett, ahol cselekvő szeretet mellett, a biztonságunk garanciája is benne foglaltatik a „szerződésünk passzusában".

Köszönet és hála minden napért, hónapért, évekért.

Legyen áldás Idős Otthonunk vezetőin, és minden itt szolgálatot teljesító „földi angyalon” valamint az otthonunk minden lakóján.