Távolodik a múlt a jövőhöz közelít a jelen…

Furcsa kettőségben élem az életem, a lakásban foghíjas bútorok és dobozok között botorkálva telnek a napjaim. Tanulok egy másik világot. Az élet tematikájának legnagyobb tételét. Egyedül élni, kislábosokban főzni, egyszemélyes háztartást vezetni.

Külön főző kiskonyhámban éltem le az életem egy részét. Szeretek főzni, nem tudom tehetség ez nálam, igény vagy pótcselekvések hozadéka, de évtizedeken keresztül szinte minden nap friss étel került az asztalra. Ami egyik napról megmaradt, egy kis változatossággal lett belőle másnap valami más. Déli harangszóra készen lett az ebéd, az asztali áldás sem maradt el. Szégyenkezve bevallom, mostanság néha bekapok valamit, ebéd csak akkor rendszeres, ha nem egyedül kell asztalhoz ülnöm. Egy valami nem változott. Amit megkívánok, azt legyen a napnak bármely szaka, elkészítem. Van itt éjszaka darástészta, palacsinta, puliszka, vagy tejverizs főzés gyakorta. 

Szeretek mosogatni, Ihlet ezt jól tudja, ilyenkor látogat meg, ezeken a találkozásokon „fogantak” meg „szellemi gyermekeim”. Mostanság elgondolkodtam, mi lesz velem másik életemben? Nekem főznek, helyettem mosogatnak…Lehet. hogy Ihlet sem száll meg többet, meddővé válok, nem születnek többet szellemi gyermekeim.

Júniusi költözésemkor  a „Mezsgyén” is befejeződik, „A lélek csendje” szerkesztése megkezdődik valamikor ősszel nyomdába megy.   Lesz e folytatás, nem tudom, motoszkál a fejemben valami…

Talán a lélek csendjét követhetné, ”A lélek otthona – végállomáshoz közelítve -”. Új életem sorsfonálát gombolyítva...

Hogy meddig fut a sorsvonat velem ezen az útvonalon az immár váltók nélküli sínen, nem tudni, de a végállomás nincs messze. A cammogó időt, felváltottak a  rohanó évek, fogy alattam az út.

Olykor egy zápor is elég, hogy felköhögjem, hörögjem a múlt porát… Gyengül a tüdő, fogy az életerő.

Azért nem esek kétségbe, ameddig él az akarat. Ma meggyőződtem, nem vagyok elveszett ember, annak ellenére, hogy nem is oly régen, még egy csekk kitöltése is gondot okozott. Életem első sárga nyomtatványa feladta a leckét rossz helyre írtam a feladót… Szóval gyakorlattalan vagyok, a betegemberek szolgálatában érzem magam otthon, a léleksimogatása, az elesettek felemelése a feladatom, minden másban suta, buta-, illetve,  ahogyan a barátaim mondják naív vagyok.

 De, ma megmutattam milyen parázs szunnyad a hamu alatt. Házi orvos látogatáson, mindent lerendeztem,  dátum szerint megbeszélve, egyetlen napig sem maradok köztes státuszban, OTP-ben a hagyatéki eljárás idejére zárolt összeg kifizetve, ez a tortúra, bizony megérne egy misét… számla megszüntetve.

Ügyintéztem, nem is akárhogyan. Egyetlen délután ez történt. Lemondtam a költözésem napjával, a T com szolgáltatásokat, a vízműveknél szintén átirattam az átalánydíjat, lenullázzák a fogyasztást, gázműveknél, mindkét közműre megfeleztem a havi átalány összegét, Yettelnél -adategyeztettem-, a szemétszállítás szüneteltetése is folyamatban van. Egyedül az ELMŰ-vel nem boldogultam. Hétfőre halasztva…

Mire mind ezekkel végeztem, kiütöttem magam, a ringben rám számoltak, s mint egy krumpliszsák terültem el. Miután végtagjaimat ismét mozdítani tudtam, eszembe jutott nem is ebédeltem. Felkeltem rottyantottam egy savanyú káposztalevest, és húst rántottam.

Vállamat megveregetve elégedettem nyugtáztam, tanulok egyedül intézkedni, élni, a feladatok kipipálva.

A jól elvégzett munka után jól esik a lazító levendula fürdő, majd esti ima után, szeretteimtől elköszönök, akit kezeimmel nem érek el, lelkemmel ölelem meg jó éjszakát, szép álmokat kívánok nekik.

Aztán jöhet az angyal, pilláimra álomport hinteni.