Feltámadás váró csendben

Az élet valóban játék? Kérdeztem ma reggel az Úrtól, az imahídról a lábai elé lépve. Teremtő Atyám, tegnap egy kedves ismerősöm mondott búcsút évtizedek után a párjának, aki játéknak vélte az életet, játékszernek a társát.

„Mosolyogj” bíztattam, kértem, hiszen tudom sokszor Isten ajándéka az, ha attól menti meg az embert, ami később rá rávárna. Vannak emberek, akik mindig szerelmesek, de nem egyet szeretnek és nagyon, hanem sokat és kicsit, de legjobban magában az érzésbe szerelmesek. Ők a nagymenők, mindig cinkelt lapokkal játszanak, de csak látszólag nyerők. Te jobbat érdemelsz, jó ember vagy. Ma még fáj, tudom, holnap is fájni fog, mert lesznek családi események, ahol elkerülhetetlen a találkozás. Életetek összeköti szerelmetek gyümölcsei. Ne félj ezektől a találkozásoktól. Te akkor már begyógyítod a sebeket, a hegek maradnak. Még fiatal vagy ahhoz, hogy olyan társat találj, aki nem titkokat rejt a bevásárlókosár aljára, hanem ajándékot, meglepetést neked, aminek örülni tudsz. Higgy nekem én megérzem, tudom. – mondtam a beszélgetésünkkor. És valóban így van, csak vigasztalni akartam. Én tudom, megéltem, mit jelent a kosár alján talált csokiszelet, vagy egy cetli a buszjegy mellett, vagy a kosztüm zsebében, „vigyázz magadra, haza várlak”, „te vagy a büszkeségem, a Géniuszom”. Akkor talán nem is értettem mekkora jelentősége van, csak mosolyogtam rajta. Ez is egy játék volt, az őszinte, tiszta szeretet játéka az élet ajándéka, az -tettem hozzá elköszönömben.

Furák az emberek, -mondja sokszor barátom és valóban azok.

Mindenki játszani akar, kijátszani a másikat, azt hiszik, nem vesszük észre gyermekded próbálkozásaik mögötti szándékukat, a fenét nem. első lépésnél tudjuk mi lesz a következő, a tizedik, és a századik. A nők mindent megéreznek, kifinomult lélekantennánkon keresztül minden eljut hozzánk, többet tudunk, mint gondolják, de néha hagyjuk, hogy játszanak velünk. kíváncsiak vagyunk a végeredményre. Ilyen a virtuális világ társasjátéka, ahol. mint a gyerekek, jeleket rejtenek, képeket cserélgetnek, hogy a valódi szándékot senki ne ismerje fel. Gyermeteg próbálkozás, mert az a játék nem hozhat örömöt, ami mögött megfelelési kényszer, vagy érzelmi zsarolás húzódik meg, a félelem fészket rak. Ahol vigyázni kell, hova mehet, mihez, kihez szólhat, Egy mondatot, jelet hova tehet. Nem köszönhet el-, vagy be, mert a másik figyeli, követi. Édes Istenem, rabszolgatartás, érzelmi bilincs ez, nem önfeledt játék. Boldog győztes csak az lehet, aki nem csalással próbálkozik, hanem tiszta szívvel, lélekkel lesz játszótársunk, mert így tudunk önfeledten egymás sikereinek örülni.

Mécs László legszebb versét ajánlom olvasásra minden felnőttnek

A gyermek játszani akart

http://www.keresztenyelet.hu/mecs-laszlo-a-gyermek-jatszani-akart/