A mezsgye végén a halál aratott győzelmet.
52 év után egyedül maradtam. Elképesztően sok feladattal, nem volt időm mérlegelni mi az, amit megtudok tenni, amire képes vagyok az erőm engedi és mi az, amit nem. Rakoncátlan szívemet kértem, segítsen, sok még a tenni valóm.
Mentem tovább, néha úgy éreztem kívülről látom saját életemet, sorsomat. Remény és kétségbe esés váltották egymást.
Szeret engem az Isten, egyetlen napra sem maradtam segítség nélkül egyedül, fogták a kezemet, végig kísértek a legnehezebb napokon. Fájdalmamban, osztoztak, gyászomban sem hagynak magamra, velem jönnek, belőlük minden nap erőt meríthetek, a holnaphoz.
Megváltozott körülmények miatt egy másik élet küszöbén állok. Nyugdíjas házba költözök a Balaton partjára, -terveim szerint- egy 33 mn-es garzonba, ahonnan szükség esetén lesz átjárás a gondozóházba, amikor majd a szükség úgy hozza, ahol szintén egyedül leszek a szobámban, 24 órás nővéri szolgálattal ellátva. Évek óta követem őket, személyes találkozás és beszélgetés, szándéknyilatkozat hamarosan megtörténik, a hagyatéki eljárás és házeladás utáni költözéssel.
Úgy gondolom felelősen így kell és szabad gondolkodni. Senki nem várhatja el, -akiknek gyermekei vannak- ők sem, hogy glédába álljanak mindenkor. Minden család éli a maga életét, dolgozik. Nem tud akkor tartalmas időt biztosítani, amikor éppen szüksége lenne rá a szüleinek, hiszen ahhoz a munkából el kell jönni. Egyszer-ötször elnézik, elengedik, de lehet, hogy hatodszorra, felajánlják, másnap már be sem kell menniük.
Sokan ezt nem értik, és neheztelnek a gyerekeikre, amiért ők nem tudnak folyamatosan segítséget nyújtani. Minden ezüst korúnak el kell gondolkodni ezen. A mi feladatunk más lett ebben a rohanó, megváltozott világban.
Megteremteni szeretteink biztonságát, sziklaszilárdalapot, és tetőt biztosítani szeretteink feje fölé. A halállal nem lehet kompromisszumot kötni, azt sem tudhatjuk ki a soros.
Az egészséges lélek cselekvő szeretetben gondolkodik.
„Ha én már nem leszek, nem tudok rád vigyázni, akkor is tudni fogod, téged soha nem hagylak el, mert, rólad mindig gondoskodom…”
Miért?
„Mert fontos vagy nekem, hozzám tartozol és nem élhetsz bizonytalanságban, nem maradhatsz fedél nélkül, soha nem lehetsz földön futó, vagy üldözött, vagy a körülményeid áldozata.”
Hogyan?
„Úgy, hogy még életemben megépítem a szeretet-sátrat, viharbiztos tetővel és megingathatatlan alappal neked.”
Miből?
„A sajátomat osztom meg, nincs a koporsón, vagy az urnán zseb, semmit nem viszünk magunkkal, de magunk mögött a legnemesebb ajándékot hagyhatunk, szeretteinknek biztos-, élhető holnapot. Az igaz szeretet mindig cselekvő. Emlékünk így lesz áldott, és mi válunk halhatatlanná...”
Szeretteim, barátaim ismerik lelkemet, tervemet. Nem lepődtek meg, hogy elkészült a saját végrendeletem, amiben biztosítottam szeretteimet, mindig cselekvő szeretettel gondoskodom róluk.
Kis garzonom is úgy választom meg, hogy otthont kaphat benne, az is a kiscsaládomból, akinek szüksége lesz rá. Ezért lesz 2 szobája… De, ha döntésem még is rossznak bizonyulna, lesz egy kis lakásom Szegeden, vagy a Balaton mellett, ahova "haza mehetek, mehetünk"... Még nincs döntés hol veszek, de nem maradok biztosíték nélkül.
Végső nyughelyem is elrendeztem. A Szegedi Fogadalmi Templom urna termében, „pihenek hamvaim”, felettem minden napi misével. ha eljön az óra, amikor a hazavetés angyala átölel.
Itt-, és így ér véget saját mezsgyém, keserves, nehéz útja.
Köszönöm nektek hogy a mezsgyén végig kísértetek. Kérlek benneteket a gyászidőben is maradjatok velem.
Kedves Gizus!
Olvasva a befejező írásodat, sokan megtalálhatjuk magunkat benne. Példát vehetünk. Halogatni lehet a végrendelet meghozatalát, és a végső kör feladatait, de elkerülni nem lehet, és aki halogat, könnyen elintézetlenül távozik, a családot dilemmák elé álli¤va, hiszen azt sem hagyta meg, hogy temessék-e vagy hamvasszák...Kanadában, és az USA-ban volyan magyar vagyonok vándorolnak az állam kincstárába, akik nem írtak végrendeletet, nincs örökös, de oda nem adta volna egy segély szervezetnek.....
Reméltük, hogy Sándor még évekig veled lesz, ha betegesen is... ilyenkor nem közhely mondani, hogy nagy ürt hagyott maga után. Kozma atya a szeretet otthonokba beköltözőknek azt tanácsolja, hogy a szobájukba vigyék be az emlékeiket, a képeket a kedvenc fotelt...
Sajnos a távolság miatt csak lélekben tudunk veled együtt lenni. Ezért tanácsoltam a kivándorlóknak, hogy ne a tengeren túlra költözzenek, mert innen nem lehet a hét végén, nagyobb ünnepen haza autózni. Kimaradunk az esküvőkről, a keresztelőkről, az osztály találkozókról a temetésekről.....
Szeretettel köszöntünk, Péter és Kati
Kedves Katinka és Péter! Nagyon szépen köszönöm, hogy velem vagytok lélekben. Rengeteg intézni valóm van. Megvallom életemben kevés csekket adtam fel, eeket Sándor intézte. A hagyatéki leltár elkészült, igen siettek vele, még a temetés előtt bekérték. A hagyatékra kb. félévet kell várni, közben Balatonfűzfőre készülök, Szerdán megyünk megnézni, nyugdíjas házban kezdek, 33 nm-es garzonban, ahonnén lesz "átjárás" a gondozóházba, ahol az itt befizetett 8.9 millió fejében, ott is kiemelt gondoskodásban részesülhetek, egymagam egy szobában. Persze, itt vannak havi költségek, 201-310 ezer forint/hó. Ezenkívül veszek egy lakást Szegeden, ha nég is rádöbbenek, hogy nem jó döntést hoztam, az lesz a menedékem. Óriási feladat, a közel 140 nm-es házat, ingóságokat felszámolni. Szerencsére van segítségem, Urnáinknak készül a szegedi Fogadalmi templomban az urnaterem új része, ott váltom meg 50 évre, és a egyezségünk szerint, majd az örökösök még 25-re. Így 75 évig pihenünk az altemplomban, fölöttünk minden napi mise kíséretében, Ha kapok időt lesz még egy könyvem, A mezsgyén, talán hagyhatok magamból másokra valamit, amivel segíthetek vele.
Nagyon sok szeretttel gondolok rátok, vigyázzatok magatokra, egymásra, mert félember lesz abból, aki magára marad. Szeretettel ölellek benneteket: Gizi
Ez a kisgarzon terv rajza