Minden ember akkor halad előre, ha tudja, mi van előtte a célnál. Tervet készítünk, reménybe csomagoljuk az A. tervet, sokan nem is készítenek B. csomagot, - minek, így voltam evvel én is még egy évvel ezelőtt. Dédelgettem díszbenpompázó A. reménykémet.
Aztán megtörtént a baj, mezsgyére kerültem, ami végleg lehetetlenné tette, felülírta annak kivitelezését. Ott álltam, azaz feküdtem a betegágyon, harcolva a máért, nem ismerve a holnapot, és szembesülnöm kellett saját mulasztásommal, a kigondolatlan, kidolgozatlan B. terv hiányával. No, de mire jó a mezsgye, ha nem arra, hogy a lélek megfújja a trombítát, ébresztő, kezdjünk a hogyan továbbhoz.
Egy jó beteg ilyenkor nem halni készül, hanem hosszú távra tervez. Lesz C. és D. terve is, a B. mellé. Mire jók a oxigéndús napok, amitől élénkül a szellem, születnek a gondolatok. Így tettem én is, eljutottam a D.-ig, bármit tartogat a sorsom, ellátatlanul, biztos tető nélkül soha sem maradhatok.
Szeret engem az Isten, ehhez minden segítséget megkapok összefésült családomtól. Minden napi bíztatást, erőt, hogy ne a meghiúsult A tervet sirassam, hanem sziklaszilárd alappal a továbbiakon, dolgozzak, harcoljak, hogy eljussak a célig. Oly sok még az elvégezetlen félben hagyott feladatom, be nem teljesített ígéretem, mit Isten és ember előtt tevem. Soha nem lennék szószegő, nincs semmi és senki, aki a fogadalmam útját megtörné.
Munka van, szolgálat, ígéret megvalósítás, nincs idő nyavalygásra, erőre kell menni, néha kiegyenesedett derékkal, máskor hajlottan csoszogva, egyet nem lehet, megállni félúton.
Rendre van szükség lélekben és szellemben, hogy a testet táplálni tudjuk, mert csak így képes kiszolgálni a lélek -élni - akaratát,
Ezért lépek minden reggel szeretteimmel az imahídra, megköszönni a mát, kérni a holnapot, és remélni a holnaputánt. A mezsgye a legnagyobb és legnehezebb lecke, itt bizony nincs pótvizsga. Ennek tudatában tanulom a tételeket.
folytatom