Rehabilitáció otthon – a covid csapdájában.

Nincs több oltás, védekezés van. Napok óta a feltételezett fertőzés árnyékában tengetem ágyban fekvő életem. A tünetek alapján. lehetek fertőzött. Házi orvosom a tesztet nem indokolta, de megjegyezte kezeljük covidként, ennek tükrében kezdtük el a terápiát. 2 nap után láztalan lettem, kicsit iperedtem, de visszaestem.  Zuhanyzás mellett - … igen, naponta… - szükség volt egy kádas-fürdésre a hajmosáshoz. No ez betette a kaput, azaz újra hőemelkedés, a részben abbamaradt tünetek, szépen visszasomfordáltak.

Furcsa, érzékeny világ a mezsgye, minden mozzanat, gonosz szándék, hamis barátok manipulatív álnoksága a lélekantennán keresztül eljut hozzánk. Persze, ez is nehezíti a harcot. A gondolatpókok nem foglalkoznak a körülményekkel, szorgalmasan szővik ezüst szálakból a védőhálót.

Pár, helyre nem tett fogalom bóklászik a szálak között, lehet, darázsfészek lesz belőle, de akkor is leírom, kiírom magamból.

Életünk sorsrokkáján szőjük a szövetet, kik magányosan, kik társasmagányban, vagy társkapcsolatban. De vajon az általunk erre használt kifejezés mit takar? Ne kövezzen meg senki, saját véleményem írom le.  

Párom… 

Ezt hallva két kis madár képe jelenik meg lelki szemeim előtt, egy óriás szalmaszállal, amihez ketten kellenek, mert egymaga egyik sem lenne képes megtartani. A semmiből közösen építik a fészküket. egyik sem ügyesebb, vagy gyengébb, ők ketten erősek. Közöttük ez a szalmaszál megszüntette az „én”- „te” létezéseket,  „mi”-vé válva lettek Ők egyek, megtagadva az enyém, tiéd fogalmát, lett belőle „miénk”. Ők minden viharban együtt repülnek, ha az egyiknek szárnya törne, a másik alárepül, hátára veszi, és közös fészkükbe haza viszi, gyógyítgatja, becézgeti, simogatja, csőréból eteti, itatja.

Őket Isten is jókedvében egymásnak teremtette. Honnan ismeri fel a párokat a földihalandó?  Együtt toporognak az orvosi rendelők előtt, kezük egymásba fonódva, várják a bebocsátást a gyógyulás reményében. Soha nem egyedül érkeznek, még kontrollra sem… Egymás egészségéért, biztonságáért, aggódnak és boldogságáért élnek.

Társam…

Ők azok, akik az életországútán együtt róják a kilométereket, segítve egymást mindenben, de részben megtartják szabadságukat. Anyagilag nem függenek egymástól, mindenki saját munkájának gyümölcsét szüreteli, ugyanakkor van közöstál, amibe önkéntesen tesznek bele tartalékot. Rendelkezhetnek külön vagyonnal, -papíron-, azonban életközösségükben mindent közösen használnak, felújítanak, javítanak, építkeznek, szépítenek. Egymásért érzett felelősségük élethosszig tartó. Sorsközösségüket, tisztelettel, hálával, békés nyugalommal töltik meg. Hangos szó, gúny, megvetés soha nem hagyja el szájukat. Gyakran a legjobb szellemi társak, megértők, elfogadói egymásnak. Egy csónakban eveznek, ahol egyszerre kell lendülni a „lapátnak” ha nem akarnak felborulni.

Honnan ismerhetők fel orvosi rendelőbe kissé feszülten érkeznek, nem mindig kísérővel, azonban a telefon mindig kézben, készenlétben a társa folyamatos érdeklődésére, tájékoztatására.

Kedvesem…

Az előző kettő legszebb mixe. Mindenben figyelmesek, aggódók, biztonságot nyújtó segítői egymásnak. Kapcsolati státuszuk nem mindig kötődik együttéléshez, csak lelkiközösséghez.

Petőfi Sándor írja le legszebben, hogyan szerethető „mindeneként” a kedves, egyik legszebb versében… „Szeretlek kedvesem...”-ben. Ebben minden benne van.

Férjem, feleségem…

Kölcsönös tisztelet egymás iránt, ha nem szeretnénk idegenek előtt keresztnevén szólítani. Saját vélemény, családban, ismerősök között emberközelibb a keresztnév használata, Ismeretleneknél, hivatalosan ezt tartom tiszteletteljesnek házastársunk említésére.

Nejem, uram…

Számomra ez kissé tiszteletlennek tűnik, olyan „nejem-vejem” szükséges családi kötöttséget jelent.

Asszony, ember…

Személytelen egó fitogtatás, alá- fölérendeltséget sugall, nem minősítem…

Az utóbbi kettő felismerése.. Rendelők várójába általában egyedül érkeznek, -ha mégsem, közöny ül a kísérő arcán, a kézfogás elmered, a távolságtartás a legbeszédesebb kettejük között-.

Nos rövid kis időre felfüggesztett ágynyugalmamból, ennyire tellett, elfáradtam nagyon ma még… Talán holnap már jobb lesz…

Folytatom