MEZSGYÉN 37. – A HALÁL ÁRNYÉKÁBAN, A REMÉNY KAPUJÁBAN –2022.07.29. 18:42, Lélek Sándorné Gizella - Ekpafat
Rehabilitáció otthon – A lélek nem felejt soha, lenyomatai örökké élnek a karma hálójában...
MEZSGYÉN 37. – A HALÁL ÁRNYÉKÁBAN, A REMÉNY KAPUJÁBAN –
Rehabilitáció otthon – A lélek nem felejt soha, lenyomatai örökké élnek a karma hálójában...
Sok minden át értékelődik a mezsgyén. A beszélgetések fonalának gombolyításakor megjelennek a bogok. Néha napján magunk is belegabalyodunk, fájunk, amikor visszaidézzük a hallottakat. Valaki túl közel áll hozzánk, lelkünkkel naponta megérintjük, megsimogatjuk, ismerjük, hangját, tekintetét, egy régmúltból, melynek lenyomatai bennünk élnek. Barátunkká, családtagunkká fogadjuk, megbízunk benne. Eszünkbe se jutna fantomként kezelni, hiszem minden napi kapcsolatban vagyunk egymással, egymás mondatát befejezzük, vagy egyszerre kezdjük… Ez a karmikus kapcsolat egyik bizonyítéka. Lehet családi-, csoportos-, vagy egyéni karma. A kapcsolati státusz nem mindig követhető, csak és kifejezetten egyetlen jelből ismerhető fel, a képletek összehasonlításából.
Egy ilyen embernek soha ne mondd azt, hogy hiszen nem ismerlek, csak képről, hangról a virtuális világból, mert megtagadod vele örökre, hiszen a lélek soha nem felejt, hamarabb szövetséget kötöttetek, mint a földi sikon -fizikai szinten- találkoznátok!
Igazságtalan és furcsa lenne „ismeretlenként” kezelni az összetartozókat, ez megegyezne a tagadással. Miért mondom ezt ilyen határozottan? Azért, mert az egymásnak teremtett lelkek a teremtésük óta összefont lélekként ismerik egymást, a földi sikon való érintések előtt. Tehát megtagadja lélekpárját az, akit „ismeretlenként” kezel a "párja", a lélekpárja.
Vannak helyzetek amikor családokat fogadunk „örökbe” szó szerint, mert életeken átívelő családi karmánkat követve folytatjuk a be nem fejezett régmúlt kötödéseinket, váltakozó szereposztásban. Ezért áll elő az a helyzet, hogy szerethetünk valakit szülőként-, gyerekként-, szerelemünkként, testvérként, egy szóval mindenünk-ként. Tudom, ezt most csak azok értik, akik éreztek hasonlót valakivel kapcsolatban.
Nagyon sok félreértésre adhat ez okot, születhetnek barátokból ellenségek, mert nem tudják hova tenni a minden napi viselkedésünket a másokkal szemben.
Minden karmikus szeretetkapcsolatban, kapcsolati státusztól függetlenül, kialakul egy szemtelenül őszinte kommunkáció, kényszeres helyzet. minél többször kimondani, hogy összetartozunk, szeretlek, fontos vagy nekem, büszke vagyok rád, hiányzol, köszönöm, hogy vagy nekem...
Bizunk egymásban és szeretjük, ha a közelünkben tudjuk. Néha rátelepszünk, sok -sokk- vagyunk, de soha nem birtokoljuk, szabadságában nem korlátozzuk.
Akiben ez nincs jelen, az a karmikus jelenre még nem érett meg, hiába találkoznak földi síkon.
Aki a mezsgyére kerül abban tombol a múlt lenyomata, és kimond mindent akkor is ha bánt-, sért vele másokat. Ez a lélek mindenkori egészséges segélykiáltása, „figyelj rám, itt vagyok, szükségem van rád, mert hozzád tartozom, gyermeked, szülőd, párod, társad, barátod vagyok, voltam valamikor, értem felelősséggel tartozol”… Ugye nem is olyan nehéz megérteni miért viselkednek néha furcsán emberek a mezsgyén?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
