Rehabilitáció otthon – Lelkibéke, harmónia fegyver a mindennapokban

Földi életünk legnehezebb tételén dolgozom, ez maga a mezsgye. Aki ismeri az ördög pennájának történetét, azt is sejtheti, bűneinket nem csak a pokolban jegyzik. Pennája pedig, az angyaloknak is van, amivel jóváírják a cselekvő szeretet gyöngybetűivel a titkokban született tévedéseket, mulasztásokat, vétkeinket. Teremtő Atyánk lelkünk kertjében elvetette földi életünk minden jóságának magját. az anyagban megteremtette a szándékot a kert gondozására. A Szentlélek 7 ajándékát megkaptuk, hogy életünk virágait magunk gondozhassuk.

Dante Pokol-jából az emberi főnix huszonegyedik részlete motoszkál a fejemben.

„Mikor ifjú az év, mikor lemossa
    haját a Nap a Vízöntő vizében;
    az éjnek már csak félnap lesz a hossza,
s a dér a földre rajzolgatja szépen
    fehér nénje képét a dombok alján,
    de hamar fölszárad a toll kezében;
a paraszt, kinél fogytán a takarmány
    fölkel, kinéz és látja hófehérben
    a tájat: csügged, a fejét vakarván,
házába visszatér, dúl-fúl dühében,
    mint kárvallott: »most nem tom' micsinájjak«;
    s megint kinéz és remény kel szivében
látva néhány óra alatt a tájat
    változott arccal; veszi visszamenve
    botját s kihajtja legelni a nyájat:…”

„….kihajtja legelni a nyájat:…”

Hova? Oda, ahol életet adó zöldfű kínálja magát, megmenteni a gyengülő „életet”.

A beteg embernek is van zöldfüves háza, rétje és juhásza a családja. Akinek életformája lesz a hite, cselekvő szeretet a subája, az mindig képes megvédeni nyáját a pusztító vihartól és minden veszélytől.

A mezsgyén minden reggel útra kelünk, az imahídra lépve jutunk el Teremtő Istenünk házába, ahol bűnünk bocsánatáért-, megtartható egészségért, biztonságunkért, teremtett családunk egységéért, egymás iránt érzett felelősségért, hűségért imádkozunk, fohászkodunk, esedezünk.

Szeret bennünket az Isten, nehéz keresztjeink súlyát, melybe magunk vertük a szögeket, megoszthatjuk, egymás között, így, ha meg is rogyunk alatta, nem maradunk a földön, mert felemeli a másik.  Akiknek ilyen családja és barátai vannak, akik figyelnek egymásra, azoknak soha nem kell félni, ha elesnek az úton, nem hagyják tehetetlenül a plaszteren heverni.  

A mezsgyén peregnek a kockák sorsunk vetítőjében, szép emlékek, és fájdalmasak egyaránt. Néhol elszakad a film, egy sokszor visszatérő álomképben megrekedve, legyen az egy fürdő előtti sarki utcarészlet, ahol szembejönnek…. botrány, ahol földbe döngölve aláztak meg, gúnyos kacajjal megcsalatva, magadra hagyva…

Vagy az a pillanat, amikor örömkönnyek csillognak a szemünkben, jeles oklevelünket a kezünkbe tartjuk.

 Isten legszebb, legnemesebb évtizedekig tartó feladattal bízott meg.  A szükséget szenvedők, betegek, elesettek szolgálatával. olyan plusz tehetséggel, amikor gyengül a kéz, segíteni nem tud, ébred a lélekben a betű, és pennával a kézben segíthetek tovább utat mutatva… Mert szeret engem az Isten… a mezsgyén is ezt tehetem…