Rehabilitáció -nem otthon-. Szívgyógyászat, lélek simogatással.

Kedd reggel. Ismét kórházba készültem. Kivizsgálásra valamint gyógyszer beállításra a pitvarfibrilláció miatt. 

Ezen a reggelen is Anita -pótlányunk- pontosan érkezett. Fogta a kis cókmókum, és elindultunk az osztályra. Anitát isteni ajándékként kaptuk, akire szolgálati idején kívül mindenben számíthatok. Ha kell webmesterként, aplikációt tölt a telefonomra szívdiagnosztikai eszközömhöz. Gépemben tesz rendet, törli a nem odavalókat, ellenőrzi az adatokat, vírustalanít. No, és a legfinomabb sertéspaprikást is ő főzi nekünk. Áldás az életünkben, több ez, mint barátság, empátia, családi forma.

Az osztályon ismerősként, -Marika volt kolléganőként- fogadtak. Mindenki kedvesen, alázattal, kiemelt szakmai képességgel, tudásasal végezte a dolgát. Senki ne higgye, hogy ezen az osztályon ez egyedi kedvezmény. Nem az itt személyválogatás nélkül, mindenkinek megjár. Amint ideérkezik az ember, mintha szanatóriumba, lépne. Színes felsőkben földi angyalok közlekednek a folyóson, csendben szinte a föld fölött repülnek, hogy papucsuk se zavarja a csendet, vérnyomásmérővel, labor tálcával vagy az ápoláshoz szükséges textiliákkal a kezükben. Azonban, ha szükséges tolókocsiban ülő beteget visznek vizsgálatra. Olyan nyugalom és csend van ezen az osztályon, hogy egy légy zümmögése is csendháborításnak tűnne.

Más világ ez, mint némely osztályon. Harmadszor fekszem január óta a szívgyógyászaton, kemény napokat éltem meg a tüdőembóliám alatt, de egyetlen pillanatban sem gondoltam arra, hogy feladom, pedig a mezsgyén a lélek sokszor megbicsaklik, érzékenyebb. Körülöttem mindig a reménybe öltözött segítők szorgoskodtak, hogy nekem jobb legyen. 

Három ágyas szobába kerültem, ketten érkeztünk reggel, a szoba, -tudatosan nem kórtermet írok-, szinte kínálta magát pihenésre gyógyulásra. Fáradt voltam, otthoni 24 órás figyelmet igénylő környezetből érkeztem, 3 nappal azelőtti pitvarfibrilláció és lebegés után. Megvallom, féltem otthon maradni. Másnap új betegtársunk érkezett az egerszegi mentősök hozták "haza". Ő is többször feküdt ezen az osztályon, és bizony örömmel jelentette ki, végre "megérkeztem" ahol gyógyulni is lehet. Sok mindenen ment keresztül ő is az elmúlt hónapokban nyitott szívműtét után,  érsebészeti beavatkozás a sebészeten. Nagyon jó kis közösséget alkottunk hárman. 

Szeret engem az Isten, , mindenkiből és mindenből a legjobbat kapom. El is kereszteltem a kardiológiát, „LÉLESIMOGATÓ SZÍVGYÓGYÁSZAT”-nak…

Amikor a főorvos asszony az ágyamhoz lépett, bemutatkozott, megfogta a kezemet, és mosolyogva bemutatkozott. Előzőleg nem az ő szobájában feküdtem, csak látásból ismertem. 

Tengerkék szemébe kapaszkodott a tekintetem, kezében tartva a kezemet beszélt hozzám, szavaival a lelkemet simogatta. Éreztem, tudtam, biztonságban vagyok, megérkeztem arra a szigetre, amit gyógyultan hálával, köszönettel megtelt szívvel-lélekkel fogok elhagyni. Így is történt, minden nap, nem csak egy új esélyt kapott a rakoncátlan szívünk, hanem a lelkünk simogatást és cselekvő szeretetet.

Mondogattuk is egymás között, szeret minket az Isten, tényleg mindenből és mindenkiből a legjobbat kaptuk.

Minden osztály értékét, minőségét az osztályvezető főorvos teremti meg, alakítja ki. A főorvos úr nem csak kifimult eleganciájával, hanem kedvességével és gyolcsfehér, tiszta lelkével is felhívja magára a figyelmet. 

Ezen az osztályon nincs elégedetlenkedés, síránkozás „sok a munka, kevés a pézt”  szólamok, nincsenek hergelő intrikák.

Itt csend és béke van, nyitott ajtók, szívek-, lelkek gyógyító angyalok. Nem csak egymás-, és a betegek iránti tisztelet érződik mindenhol, hanem az osztály minden dolgozójánál a testbeszéd is a legnagyobb felelősséggel, alázatos szolgálatban teljesedik ki.  

Nővérként figyeltem meg a léleksimogató osztályt, ahol a főorvos úr nagyviziten, a maszk alatt elsősorban a beteghez szól, kérdez, válaszol. kezet fog, vagy ahogy mostanság egy könyökérintéssel köszönt.

…és a szemek. Aki ismer tudja, én a szemekkel beszélek…

Elmondhatom, egyetlen olyannal nem találkoztam, akiről azt mondanám, nem kaptam volna reményt, biztatást, hogy a mezsgyéről nemsokára visszafordulhatok.

Tegnap délután elhagytam a léleksimogató szívgyógyászatot, abban a tudatban, hogy rájuk is mindig mindenben számíthatok, bízhatok bennünk, mint kiscsaládomban, barátaimban, mert  a bajban itt vannak, lesznek már ők is velem, nem csak gyógyítóként, hanem lelkimankóim lettek. 

Anita haza hozott.  

Hálásan köszönöm itt is meg Teremtő Atyámnak, hogy ismét mindenből, mindenkiből a legjobbat kaptam.