Rehabilitáció otthon – minden nap elvisz és ad valamit

Rehabilitáció otthon – minden nap elvisz valami rosszat és ad helyette valami szépet

Pár napja nem írtam, zsúfolt volt a program. Többet vállaltam, mint, mint, amit kellett volna, szabadna.

Parketta javítás, lépcső melletti bástyán kőműves munka, festés. Elfáradtam, minden pillanatot ki kell használnom, pihenésre fordítani. Még sem bántam meg, lelkemben a holnapra készülök. Többet jelent ez mindennél nekem, kiscsaládom-, szeretteim bíztatása, ereje visz a mezsgyén tovább, egészen a végső célig.

Akinek kezét fogják, nem esik el, azt megtartják.

Lakás javítási munkák során előkerültek régi mappák, levelek a dobozok aljából. Ugye tudjátok nincsenek véletlenek, sorsunk forgatókönyvét fent írták meg, szereplőket, statisztákat hozzá ugyancsak ott válogatják, s a díszleteket ott tervezték meg hozzá. Földi sikon gördül föl a függöny, és ér véget az előadás... de csak ideiglenesen, következő életünkben minden kezdődik újra, és folytatódik az előadás...

Menjünk kicsit vissza az időbe. Első könyvem „A lélek hangja” 2008-ban jelent meg. Nyomdaszagú példányát Szegedre vittem, áldott emlékű Kata barátnőmnek és családjának, valamint egykori gyóntató papomnak Kardos Mihály atyának, az alsóvárosi papok otthonába. Együtt látogattuk meg Szabó Szilvike grafológussal, aki szegedi utamra meghívásomra elkísért. Sokat beszélgettünk az atyával, emlékeztünk együtt. Látogatásunk után karácsonyi csomagomat megköszönve a mellékelt levelet és verseket kaptam tőle, amit most megosztok veletek.

Ekpafat -születésem óta ismert lélek nevemmel kapcsolatban. Érdekessége a történetnek, hogy előtte nem sokkal egy erdélyi ortodox pap is kopt-keresztény lélekcsoportba sorolt, pár jelenlegi barátunkkal együtt. Megbízható pap volt, ördögűző, olyan védelmi rituálét adott át, ami azóta is életeket mentett meg a gonosz szándéktól, átoktól, rontástól, megkötésektől, minden nemű feketemágiától. Sajnos akkoriban voltam-, voltunk áldozata a gonosz praktikáknak. Megmenekültünk. Barátaim közül többen szoros kapcsolatot ápoltunk A.--S. István atyával haláláig.

Visszatérve Kardos Mihály atyához. Karácsonyi csomagomra küldött levelét osztom meg és Mihály atya verseit.

Ajándék ez nekem, életajándék a mezsgyén. üzenet a létező másik világból, kövessem teremtő atyám szándékát, tervét.

Harcolok, nem adom fel, azért kaptam meg a „harmadik” esélyt is földi utam folytatására, mert van még tenni valóm. Ígéret köt teremtőmnek, és szeretteimnek. Szavamat, ígéretemet soha meg nem szegtem, ez mennyei ajándékom és az őszinteségem, amivel olykor bántok akaratlanul. Bocsátsátok meg nekem, máshogy nem tudom élni az életem!

A mezsgye útjának elején tartok, nem vagyok egyedül szeretteim figyelnek rám, az elsősorban velem menetelnek, felvértezve mennyei Atyánk teremtő erejével. cselekvő szeretetével. Köszönöm, hogy vagytok nekem, szeretlek benneteket!.

Folytatom