Rehabilitáció otthon – Miért döntött így lélek?

Soha nem szerettem azokat a kérdéseket, amire soha nem kaphatunk, vagy nem kapunk választ. Sorsrontó a „mi lett volna…, bárcsak…, vagy azokat a hidegrázós mondat kezdéseket, … sajnálom már nem… miért pont én… miért velem…. meddig tűröm…, miért csinálom….„

Most, meg itt téblábolok a saját vermemben forgolódva, egyre gyakrabban teszek fel magamnak hasonlókat. Nem értem, mi vezetett idáig, miért nem figyeltem a lélek segélykiáltásaira. Mert… mindig vannak előjelek, üzenetek. Egyet tudok csupán, hoztam egy rossz döntést. Magamra erőszakoltam valamit, ami ellen tiltakozott a lelkem. Pár nap múlva már kórházban kerültem. Elfogyott a levegő és az erő. Azonban ez csak a kezdete volt a későbbi valós veszélynek, ami az ajtón túl leselkedett rám. Próbálom összerakni a mozaikokat. de nem sikerül, hiányzik belőle néhány darab. Mi késztetett arra, hogy megérzéseim ellenében cselekedjek? Ez nálam vétek, nem szokványos. Igaz, butaságom miatt sokszor sétálok bele mások által állított csapdába, csak mert azt gondolom, mindenki olyan lesz velem, amilyen én vagyok másokkal. Jártam már úgy, mint az a bolond gazda, aki sokadjára is azt a kutyát simogatja, amelyik mindig akkor harapott belé, amikor enni adott, vagy simogatta. Azt gondoltam én balga evvel tanítok, példát mutatok, hogyan kell tisztelni, szeretni a veszett állatot.

 A fenébe a jó indulattal, sokszor intem magam, megéri? Nem, tudom jól, még is megteszem. Soha nem érte meg még is jó érzés, ha bárkin segíthetek.

Most más a helyzet, kit taníthatok arra, hogy ne a megérzései szerint cselekedjen, hanem menjen szembe vele akkor is ha belehal. Az ember egy földi élete során is születhet többször. Azt mondták szerencsés csillagzat alatt születtem, háromszoros Hold hatással, azt mondom igazuk van. Tanulhattam egész életemben, „osztályidegen szülök burzsuj gyermeként” kezdhettem a megalázottak padjában az iskolát. Fiatalon kavics ment a cipőmbe, amikor elestem, nem segítettek fel, a flaszteren hagytak, mire felálltam „a lélek sántult bele”. Kószáltam céltalanul, Lecsúsztam a pokolba, melynek tüzében megperzselődtem.  

Ez volt a legnehezebb iskola, elmondhatom felső fokon szereztem diplomát belőle. Ez változtatta meg az életem, mert szeret engem az Isten! Hozzám küldte felkentjét, akinek vallhattam, gyónhattam. Tőle tanultam a legtöbbet, megértette velem a szellemem becsap, az anyag cselekedete nem a lélek akarata. A lélek soha nem változik, de alkalmazkodik a környezete hatására. A jóra -Istennek tetszőre épp úgy, mint a rosszra, ördöggel cimborálva. Választásához szabad akaratot kap. Megértettem, teremtett lelkem jóságát vágytam a rendre a csendre. Ekkor fordultam vissza. Nem részletezem, aki ismer tudja, ismeri az utamat, multamat 

Szó szerint végig tanultam az életemet. A legszebb hivatást kaptam, nyugalmas, békés évtizedeket élhetek meg, anyagi szabadságom tanulás-, és munkám által megteremtettem magamnak, lelkem szabadságát megtarthattam,  soha, nem tartottak el, el nem számoltattak. Szeretve voltam mindig, sőt kényeztetve, mindennel elhalmozva, talán meg sem érdemelten. A lelkemből feltörő hiányt pótcselekvéssel helyettesítettem, de ezek mindig a lélek fejlődését szolgálták. Mint egykori gyóntatóm mondaná… „lélekember lett belőled.” Istennek kiválasztottjaként, túléltem a halálom, 3 perc 17 mp… bepillanthattam a létező másik világba, megismertem annak törvényeit, ami a spiritizmus útjára vezetett. Kapcsolatom van a létező másik világgal. Ezért érzem jól magam a mezsgyén, nem mindenkinek adatik meg ez a kegyelem, hogy minden időben érkezzen hozzá. Haldoklóhoz olyan mentőtiszt és bajtársa, akik „feltámasztják”, nem adják át a hazavezetés angyalának, hanem a mezsgyére terelik. Összefésült, kibővült család vesz körül, naponta velem jönnek a csatába, nem csak bíztatnak, hanem küzdenek az első sorban. Egyetlen barátom sem fordult el tőlem, mindenben segítenek, velem menetelnek a célig. Köszönöm, hogy vagytok nekem,. szeretlek benneteket.

Folytatom