Rehabilitáció otthon – „A felhők mögött mindig kék az ég..”

A mezsgyén nagyobb dörrenéssel szelik ketté az eget a villámok, a vihar is félelmetesebb. Azonban ez sem tart tovább, a tér és idő itt sem nem befolyásolja. Így van ez a lélek viharainál is, ami nem kötődik időhöz csak a teremtéshez. Kérdezem tőletek, ti szoktatok beszélgetni a lelketekkel?  Bevallom töredelmesen én rendszeresen, mi közeli kapcsolatban állunk egymással. Gyakran vitatkozunk, s nem mindenben értünk egyet, de megvan bennünk a kompromisszum készség.

Földi síkon emberként a test-, lélek-, szellem hármasaként rójuk a kilométereket az élet országútján. Az elmúlt napok vihara után, nagy beszélgetést kezdeményeztem. Magyarázatot próbálok kicsikarni egy kérdésre „tőle”, ami mostanság foglalkoztat. Az ember saját magának felállított korlátairól annak szabályairól, működéséről, vagy müködőképtelenségéről. Miért nem működik úgy, ahogyan azt mi elképzeljük. Nem váratott sokáig a válasszal. A korlátokat a szellem az –értelem- segítségével teremtjük meg és anyaggal –agyunk segítségével- hozzuk létre. Amennyiben ezt a lélek –érzelem- nem fogadja el, vagy felülírja, ledönti. Gondoltatok arra, a kezednek az anyagnak tudsz parancsolni, akár megállj-t, de a lelkednek nem, az szárnyal tovább, nem veszi figyelembe a szellem vagy anyag akaratát. Hm… így már értem, hiába keres az ember ezer pótcselekvést, a lélek csillapítására egy sem vethető be sikeresen, a „majd helyette” megoldásra. Az a korlát, ami nem a lélek akaratából születik meg, nem építhető fel, illetve nem tartható fenn sokáig.

Találkoztatok már olyan helyzettel, amikor nem értettétek mikor az elméről –nem a szellemről. vagy lélekről – beszélnek, írnak, és nem értettétek, mert számotokra ez más értelmet sugall. Így vagyok vele én is. mint mindent-olvasó ember sokszor olvasok hasonlót, semmi mást vélek benne felfedezni, mint az egót. Spiritizmussal élő embernek –elfogadva a létező másik világot- az „elme” fogalma teljesen mást jelent. Voltam pár tanfolyamon, ahol az „elme” volt a téma, megvallom az ellentmondások cunamija söpört végég az első félórában, én pedig mielőtt megmérgezte volna a szellememet fejvesztve menekültem. Főleg, amióta olvastam Csókay András agysebész könyveit, esettanulmányival bizonyítva a lélek önálló, nem azonos aggyal, az anyaggal. Akkor nézzük mi az elme? Milyen szerepe van, hogy hat a test-, lélek-, szellem hármasára, az emberre?

Nem hiszem a „elme-tanát”, hiszek inkább annak az agysebésznek, aki naponta „tarthatta kezébe, az anyagot –az agyat- és tanulmányozta, hívő emberként tiszteletben tartva, minden műtétjéhez az Úr áldását kérve, mint szekták „elmére” felépített tanait, téves tanaiban.

Az egészséges lélek produktuma, az a feltétel nélküli szeretet, ami nem ismeri a gyűlöletet, bosszút. Nem irigyli mások boldogságát, hanem örül annak. Gondoljunk bele, mi egy édesanya legnagyobb boldogsága, az, amikor szeretteit boldognak látja. Így működik egy harmóniában lévő lélek az anyagban, a szellemmel karöltve.

Szeret engem az Isten, mert megkaptam ezt a kegyet, így vagyok evvel én is, mint egy jó édesanya, aki örül, ha körülötte a szeretet fénye ragyogja be, azt a hajlékot, amiben szeretteit minden este haza várja.

Furcsa világ van a mezsgyén, minden a felszínre tőr, amire a léleknek szüksége van.

Folytatom