Rehabilitáció otthon – élet az angyalokkaL

Tegnap beszéltem egy régi ismerőssel, akire mindig felnéztem. Holisztikus gyógyító, és remek diagnoszta. Elmondta ő is, mint olyan sokan, Istennek kegyeltje vagyok, túléltem azt, amit nem igen mondhatnak el mások, ilyen kórképpel.

Mindennapi imáimban Teremtő Atyánknál tett látogatásunkon megköszönöm mennyi ajándékát, földi síkomra levetítve. Nem tudom, terve van velem, vagy én kaptam időt a neki és másoknak tett ígéreteim beteljesítésére.

 Lassan napról-napra erősödők, egyre hosszabb utat tudok megtenni. Még fáradt vagyok, sokat fekszek, olvasok, zenét hallgatok és takarítok. Elmaradt nagytakarítást végzek a lelkemben, tudatalattimban, Most még megtehetem, tiszta tudattal, emlékezettel. Hála legyen az Úrnak a memóriám megtartott, lábon járó jegyzettömb vagyok, kérdezzenek engem… hallottam párszor egyik főorvos úr szájából. Nem mindig áldás ez a képesség, sokszor jó lett volna felejteni a pokolbéli élményeket, de elében tornyosultak, és miután végig néztem újra, akkor engedték elhordani a torlaszt. Talán ennek, vagy a környezet hatására köszönhetem, hogy megtanultam temetni. Egy bányatóba dobtam mindent, ami bántó vagy megalázó volt, és ha még is emlékezni szeretnék előkellett volna venni a pecabotot, és kihalászni. Nem szeretnék egy fikarcnyi időt sem erre fecsérelni, a felértékelődött időből.

Minden pillanat drága, építő tartalommal, szolgálattal, szeretettel kell megtölteni. Szeret engem az Isten, minden szépséget, örömet megmutat, ami mellett régen elmentem, olyan emberek vesznek körül, akik önzetlenül adnak. Mindig, mindig időben érkezik. Amikor leltárt készítek, megdöbbenek, ennek épp, akkor ott volt-, van ideje, erre van szükségem. Életeken átívelő családi karmám igazságát sem kaptam meg hamarabb, ameddig be nem jártam azt az utat, ami elvezetett arra az állomásra, ami a végállomásra visz majd.

Januárban egy rossz döntés miatt olyan vonatra száltam, ami majdnem kisiklott, de minden állomáson vár egy angyal, aki segít nekem a nehéz poggyászomat cipelni. Nem titok, első és leggyorsabb segítség a Vöröskereszt házi gondozás minden napos szolgalátával érkezett. Azért őket választottam, mertismertem a szolgálatukat, azt az értékrendet, amit képviselnek. Vezetőjük Mártika mutatta be A lélek húrja c. könyvemet, azt a kisregényem, ami az Ezüstszekér idősek gondozóházának minden napjairól szól. Sokat beszélgettünk akkor erről. Köszönöm Margitnak, Marikának azt a szeretetet, amit a munkájuk mellé nekem ajándékoznak. Köszönöm családomnak, szeretteimnek, barátaimnak, akik a mezsgyén végig vezetnek, segítenek, vigyáznak rám, köszönöm a minden napi figyelmet, türelmet és cselekvő szeretetet. Ígérem meggyógyulok, és mindezt viszonzom majd nektek, ugyan ilyen szeretettel.

Folytatom