2022.06.06. 16:27, Lélek Sándorné Gizella - Ekpafat
Egy átlagos nap a mezsgyén
Amikor mozdulatlanul fekszünk a kórházi ágyon, pár liter oxigéntől függ az életünk, az anyag pihen, a lélek dolgozik. Istennel élő ember nem pánikba esik, és sajnáltatja magát nem búcsúzkodni kezd, hanem tervez. Leltároz, pakkját kibontja, a sorskeserítő emlékeket, bántásokat kidobja, a tüskékből rőzsét rak és elégeti. Önmaga sajnálatára nem pazarolja a drága időt. Így tettem én is, mikor mindent elrendeztem, meghagytam, hova tegyék az urnámat, és kijelentettem, nIncs szükség könnyes búcsúra, majd találkozunk ott, ahova előre megyek. Urnámat megszentelő papon és szűk családi körön kívül ez nem tartozik senkire.
Szeretteim, barátaim, tisztelőim ismernek, megértik, és tiszteletben tartják. Nem szükséges idő és tér ahhoz, hogy lélekben megöleljük egymást és a „Viszontlátás reményében” rövid időre elköszönjünk.
Szeret engem az Isten, emlékezetem szerint egyetlen egyszer mondtam ki, „megfogok halni”. Ott abban a pillanatban a másik oldalról megkaptam a fegyvert a halál ellen. „Ne mondj ilyet Gizike, nem fogsz, harcos vagy, annyi mindent túléltét, most is győzni fogsz.” Ez a mondat, csatakiáltás, félelem nélküli harcra serkent minden nap az első sorban.
A kenet felvételével, bűneim bocsánata és feloldozása óta érzem, mekkora ajándék ez az állapiot a Teremtőtől. Földi síkon a legjobban kidolgozott tematika a vizsgákhoz. Esetemben külön ajándék volt, hogy még járni is újra kellett tanulnom segédeszköz nélkül.
Nem értem miért mondják az emberek, ha baj, vagy betegség jön, hogy „miért ver engem az Isten” Isten, soha senkit nem ver, szeret, tanít. Megmutatja, hogyan nem élhetjük tovább földi életünket, min kell változtatnunk. Sokan elfelejtik a lélek örök, az anyag, a matéria ruha, elkopik, egyszer leomlik a magról. Azért kapunk szabad akaratot, hogy időben vegyük észre, ha valahol szakad a szál, és foszlani kezd az szövet, foltozzuk, varrogassuk. Aki ezt nem teszi, ott bizony szétmállik az anyag.
Gondoltatok arra, hogy mekkora hatalom a szakad akarat? Egy állandóan izzó kohó, ahol a magunk kovácsa vagyunk, rajtunk múlik mivé formáljuk a sorsunkat.
Beteg annak az embernek lelke, aki másokat hibáztat, másokra mutogat elhibázott életéért. Nem! Senki más nem hibás, ha nem merünk felelősséget vállalni tetteinkért, vagy nem fogadjuk el a segítséget, amivel környezetünket megváltoztatva, változhatunk mi is. A gyáva ember örökre megalkuvó lesz, másoknak megfelelni kényszerül, lelkének bilincseit soha lenem dobhatja. Nem csak magának kell hazudnia, hanem a külvilágnak.
Az erős megbocsát magának, a lélek szabadságát megteremteni, minden körülmények között megtartja, anyagi biztonságát munkával biztosítja. El nem tudom képzelni, hogy függenem kellene bárkitől, vagy elszámolnom, mire költöm azt az összeget, amit magamnál tartok, miután közösbe -önként vállalt összeget a dobozba tettem-.
Túl független vagyok? Lehet. Voltam én is gyáva és megalkuvó, másoknak megfelelni vágyó. Kihasználtak, hazudtak, megtagadtak, mikor elestem, a járdán hagytak. A pokolban megedződtem, saját életem győztese lettem.
Soha nem voltam pazarló. A pénz számomra annyira fontos, hogy megteremtsem szeretteimnek és magamnak mindazokat a feltételeket, amivel az egészségünk megőrzéséhez-, betegségünkből való gyógyulásunkhoz hozzájárulhatok. Szeretek adni, akkor vagyok nyugodt, ha a családomban mindez meg van.
Vagyon? Biztonság, saját tető a fejünk fölött, fehéren feketén papíron lefektetve. Ennyi. Nem érdekel a többi. Azonban nem elsősorban magamnak, hanem szeretteinek is biztosítva.
No, az én tudatomban itt lép be az önzetlen szeretet. „Imádom a feleségemet, férjemet, a családomat”, hányszor halljuk emberektől. Higgyünk nekik, de nézzük meg meddig tart az imádat. Ezek az emberek, hogy szeretnek. Mikor válnak, vagy egy nem várt tragédia miatt örökségi vitába keverednek, még a kést is nyélre és élre szedik, összeveszve azon, kinek melyik fele jusson. Rosszabb esetben a külön szerzett vagyonért kepesztenek, amibe a másiknak is minden benne van, mégsem osztoznának, mert „az az enyém”. Undorító világban élünk, a pénz mindent megöl, barátságot, tiszteletet, közeli és távoli családot.
Az igazi szeretet, nem lakhatást, hanem otthont biztosít. nem leperli a tetőt a feje fölül, hanem tetőt épít, sajátot ajándékoz a másiknak, Nem köti kapcsolati státuszhoz, a gondoskodó szeretet és a bizalom az egyetlen garancia, ami létezik kettőjük között.
No, de túl messzire kalandoztam. Nézzük a napjaimat. Most még többet vagyok vízszintesben, mit függőlegesen, ülni a legnehezebb, csak 20-30 percet tudok egyfolytában. Nehéz a 140 nm-t bejárni, hamar elfáradok. Segítségeim vannak, Jutka az újraélesztésem óta majd 3 évtizede havi 2 napot velem tölt. Margitom minden napos segítsége átrendezte a napjaimat. Leírhatatlan hálára kötelezve. Icuka, Anita és Csilla állandó készenlétben vannak, ha szükségem van a segítségükre.
Minden reggel az imahídra lépek, megköszönöm családunkat, barátainkat a teremtő Atyánknak és áldást kérek mindnyájyunkra. Rengeteget olvasok, zenét hallgatok, és minden nap van, akikkel megbeszélhetem a velünk történteket, segítséget kérhetek és kapok összefésült családunkkal. Köszönöm a figyelmet, gondoskodást, türelmet a cselekvő szeretet minden formáját, amivel segítenek és elkísérnek a mezsgyén.
Ilyen az életem a mezsgyén.
Folytatom.
Előző rész:
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
