Kenettel megtisztulva

Péntek délután Ica barátném, -mint mindig, pontos időben érkezett. Egész nap, izgatott voltam, mint egykor copfos kislányként a hittanórán, az első gyónásnál elsőáldozónak készülve. A szegedi Felsővárosi templom folyosójának hűsét most is éreztem a lábamon, ahol sorba álltunk. Fontossági sorrendet állítottam fel. Bűnök, vétkek, mulasztások. gondolatban, szóban és cselekedetben. Megérkeztünk a templomhoz. Épp. akkor érkezett László atya. aki különös képességeket gyakorolhat. „Bárcsak nála gyónhatnék”- óhajtottam némán.

A templomba érve 7. voltam a sorban gyónásra várva. János atya gyóntatott. Alig telt el 10-20 perc, jött László atya. Barétném jelezte menjünk át a másik oldalra. Így is tettünk. Nem sokkal később első gyónóként, néhol megbicsaklott hanggal soroltam a bűnbocsánatra váró pontokat. Persze felcserélődtek a fontossági sorrendek.  Nem voltak ezek halálos bűnök, hiszen egy Miatyánk és egy Üdvözlégy volt a feloldozás utáni imaegység. László atya azt mondta mise után János atyától kapom meg a kenetet. Megkezdődött a mise. Az első sorban foglaltunk helyet. Nem tudom az atya volt, halk, vagy az süketségem súlyos, de nem hallottam a szentbeszédből semmit. Próbáltam szájról olvasni, de ehhez a távolság volt túl nagy. Maradt a testbeszéd. Szélesen gesztikuláció, sokat mondóan segített. A szentbeszéd alatt soha nem tapasztalt látomásban volt részem. Az atya baloldalán a válla mögött megjelent „szellemképben” saját mása. Néztem egy darabig, majd levettem a szemüvegem, azt gondolva, az zavarhat be. Baloldali bénulásom maradvány tüneteként, látótér kieséses kettős látásom jelentkezik olykor a IV. agyideg részleges bénulása következtében. Szemüveg nélkül is megmaradt a kép. Nem érzékeltem a pontos időt, de talán 2-3 perc után, minden a helyére került az atyából is egy lett. Próbáltak koncentrálni a mozdulataira. Hosszú kezeit és ujjait figyeltem. egyre ismerősebbnek tűntek a mozdulatai és a mosolya. Elfoglaltam magam ezekkel a megállapításokkal. Jött a meglepetés. Ugyan az a kettősség, szinkronban a jobb válla mögött. Ekkor tudtam, semmi köze nem lehet a maradvány tünetnek, nem produkálna mindkét oldalon ugyanazt. Biztos lettem az Égiek, Teremtő atyám üzent vele. Megáldoztam a mise végén elindultunk barátnőmmel a sekrestyébe. Kis csoport vette körül János atyát, kezében jó pár kis füzetecske vagy jegyzet névre szóló. A vasárnapi keresztszülők és szülök kis csoportja fogta körbe. Ica rákérdezett a kenetre, de természetesen a saját programját nem boríthatta fel miattam. Félre álltam és vártam. Közben László atya megérkezett. Ismét hozzáfordultam, kicsit várni kell vigasztalt. Nem sokkal később, visszajött. Kinyitotta a szekrényt. Tudtam, éreztem az én kenetemhez készülődik. Alig pár lépésre megtörtént a szentség felvétele. A kenettel a beteget készítik fel a hazavezető útra, minden bűne megbocsátást nyer, feloldják. Patyolat tiszta lélekkel folytathatja földi útját. Táskámban pár szentelt és áldott tárggyal tértem haza.

Szeret engem az Isten, megszervezte a gyónást, kárpótolta látomással a hallásvesztésemet. János atya elfoglaltsága miatt, a gyóntató atyától kaptam meg a kenetet. Az Úr legnemesebb. legszebb ajándékaként.

A templomban hangversennyel folytatódott az este. Claudine lépett a hátam mögé, jobbulást kívánva ölelt meg. Évtizede ismerem, pont tegnap írt a posztomhoz, a templombelsőben személyesen is találkoztunk. Az énekkar tagjaként érkezett, és pillantott meg. Icukával hazafelé indultunk, a kedvenc fagyizóm ajtaján épp akkor fordították meg a táblát, „Zárva”

 Pár háznyira megkértem barátnőmet forduljunk vissza, megpróbálom…. Sikerült megkaptuk a fagyi adagunkat. Jót beszélgettünk. Főleg a látomásommal kapcsolatban, meg próbáltuk kicsomagolni, miszlikbe szedni az élményt.

Elfáradtam, tiszta lélekkel hamar elaludtam, hajnalban ébredtem álmomban János atya ismét megjelent, mintha más korban …. talán Atlantiszban? Furcsa fintora a sorsnak, pont ma láttam egy posztban atlantiszi gyűrűt valaki ujján.

Van még dolgom evvel a történettel. Azon gondolkodom, mi lenne, ha elmondanám az atyának. De, hiszen megtisztult lelkemben már nem fér bele az atlantiszi téma. Összezavarodtam.

A mezsgyén minden megváltozik, más értelmet kap a tegnap, és a holnap, a ma harcában kell helytállni, hogy legyen holnapután. Harc és lelki béke váltják egymást.

Amiről azt hittük, hogy miénk, sokszor birtokoljuk, majd magunk dobjuk az enyészetnek egy jobb reményében. Legyen szó tárgyról, megszerzett egzisztenciáról, ingóságról, barátságról, vagy akár társról. A mezsgyén megértőbbek, elfogadóbbak leszünk. Lassítunk, nem sietünk sehova, sőt csoszogóvá válunk, minél tovább tartson az előttünk egyre fogyó út hossza. Nem kapaszkodunk olyan dolgok után, amit nem érhetünk el. Nem kérünk, nem követelünk, elfogadunk, és megelégszünk avval, amit kapunk. Így lesz ajándék minden nap számunkra.

 Az egészségtől kicsattanó ember bátor, nem ismeri a szamár és jég meséjét, amikor a szamár „…jó dolgában megy a jégre táncolni, hogy nyakát törje.”

Így lesz vesztes abból, akiből lehetett volna győztes.  

Boldog az ember, akire vigyáznak, figyelnek, reggelenként ráköszönnek, este elköszönnek tőle, napközben megkérdezik, hogy vagy? Mesélj magadról, segíthetek valamiben?

Sírhatnak egymás előtt, nevethetnek önfeledten visszanyerve gyermeki énjüket. Összefésülhetik nem csak a gondolataikat, de az őket körül vevőket is –családtagként- tisztelve, szerethetik.

Szeret engem az Isten, mert a mezsgyén is megélhetem az Úr ajándékaként ezt a csodát.

folytatom…..