Otthon -bottal és négykerékkel-

MEZSGYÉN 5. -A HALÁL ÁRNYÉKÁBAN A REMÉNY KAPUJÁBAN-

OTTHON

Anita kocsijából kikászálódtam. Nehezem mozogtam, a pár lépcső is nehezen ment. Nagyon fájt a derekam, keserves volt minden lépés. Az elmúlt hetekben keveset aludtam, a gerincfájdalmam miatt. Szerdára volt időpontom a neurológiára. Talán egy évtizede is lehet annak, amikor bejártam az osztályra, infúziós kúrára, Sokat segített, hónapokig panaszmentesen élhettem az életemet. Saját hibámból elmaradt.

Még aznap felkerült a lakásba a négykerekű bevásárló kocsis segédeszköz. A lakásban evvel közlekedtem, a bot kevés volt. Reggel kínok kínját kiállva tudtam az ágyból ki kelni. Fel sem tűnt, hogy a bal lábammal megváltozott a járásom, oldalra görnyedve toltam a kocsit. Nem várhatok tovább. Segítséget kértem onnan, ahova minden problémámmal fordulhatok. Két nap múlva a szakrendelőben a mindenre kiterjedő vizsgálat után szembesültem avval a ténnyel, hogy a ballábfejem kezdeti bénulása miatt furcsa a járásom. Sürgős infúziós beavatkozásra van szükségem, hogy ez az állapot ne romoljon. Kértem pár nap halasztást. Szerdán 25-én kezdik meg a kezeléseket. Egy órán belül a CT is megtörtént. Mindenben alátámasztotta a doktornő lelkiismeretes megállapítását. Csigolyaelcsúszás és egyéb problémák a durazsákon. Január óta igen csak rám jár a rúd. Fel sem merem tenni mi jön még? A gyógyszerek hatására javult kicsit a helyzet, gazdagabb lettem 2 bottal, de még nem hagytam el teljesen a négykerekűt. De! Szeret engem az Isten, túléltem a minden lebenyben jelen levő tüdőembólia akut szakát. Lélekben nem megrogyva. A cselekvő szeretetnek köszönhetem, amit a kardiológián kaptam, és a barátaimnak, akik egy pillanatra sem hagytak magamra. Imáikkal, jó kívánságaikkal, naponta többszöri telefonkapcsolattal tartották bennem a lelket, és a reményt. Velem harcolnak, bíztatnak, segítenek. Családjukként ajnároznak, kényeztetnek, nem sajnálkoznak, harcra bíztatnak. Minden napi segítségem a Vöröskereszt lelkiismeretes házi gondozója, régi családi barát, Margitunk. Azt hiszem a legjobb választás volt az ő szolgálatukra bízni magamat. Két héttel a mezsgyére kerülésem után reménykedem. Minden reggel kinyitom a kertre néző ablakot, rácsodálkozom a tegnap még bimbózó, már nyiladozó pünkösdi rózsára. Hallgatom a madarak koncertjét, Köszönök, és megköszönöm nekik, a dalos ébresztőt. Megsimogatom a tölgyfafotel faragását, mielőtt beleülök. Megiszom a pár korty vizet, majd elszürcsölöm első kávémat. Megköszönöm újra Teremtőmnek, hogy édes otthonunkban kezdhetem a napot. Megköszönöm újra… ez egy kis magyarázatra szorul. Azért újra, mert ébredésemet követő első gondolatom az imahídra vezet. szeretteimmel útra kelünk mennyei Atyánkhoz. köszönettel, kéréssel és áldásával térünk vissza. Nem vagyok templomba sűrűn járó gyakorló vallásos, ennek talán az is oka, hogy kétvallású családban nőttem fel, református anyával, katolikus apával, katolikusnak lettem keresztelve. Kislányként édesapámmal minden vasárnap a délelőtti misét a Fogadalmi templom keresztelő oltárnál hallgattunk végig. Hitemben megerősödve, minden napi imáimmal élem az életem. Lelki segítőm a református esperes úr. Hozzá mindig fordulhatok, betegágyamnál most is együtt imádkoztunk.  

Nem vagyok semmivel sem jobb, mint bárki más, csak igyekszem jobbá lenni, és Istennek tetszőn cselekedni. Máriagyűdre eljárunk zarándokútra, ahol 2015-ben megéltem a gyógyulásom csodáját. Rosner Zsolt atya 2017-ben megjelent Máriagyűdi mirákulumos könyv /487/ sz. 216 oldalán meg is írta.

Tudom ezek a betegségeim, megpróbáltatásaim nem Isten büntetése, hanem ajándéka. Hitemben megerősít, leltárt készítet, megmutatja az utat, ha a labirintusba eltévedek. Figyelemre, fegyelemre tanít, és harcolni, nem csak túlélni, hanem élni, és elfogadni, mindazt, amit földi életünkben a sorskönyvünkben megírtak-, széljegyzékben mi magunk jegyeztünk be….

Ami rajtam múlik, mindent megteszek, hogy győztes harcosként kerüljek ki a mezsgyén vívott csatából. Ha a lélek és teremtője máshogy döntenének, elfogadom. Számomra mi a jó, egyedül ők tudják. Ezért imámat úgy fejezem be, Uram! ne az én-, a Te akaratod legyen meg!

Folytatom