VISSZAKAPOTT BARÁTSÁG

Hétfő

Negyedik napja szigorú ágynyugalomban. Oxigén és ágytál, fürdetés, etetés.

Életem fonalát gombolyítom, bogozom a csomókat, hogy szép palástot szőhessek magamnak a hazavetés angyala érkezésére. Lelkemben az elfogadás pislákoló lángjánál a nyugalom és béke költözött . Oly sokszor elképzeltem, milyen lehet az élet a mezsgyén, a hazavezetés angyala közelében. Más volt az a pár perces valamikori látogatás a létező másik világban.

Gondolat pókjaim serényen dolgoztak, szőtték ezüst fonalú hálójukat, amin fennakadtak mind azok az életesemények, amik felzaklattak voltak.

Ágyam az ablak mellett helyezkedett el. Fák lombjainak ölelésében gyönyörködtem, csodáltam az élő természet gondoskodását a gyengékről. A csenevész gallyakat körül ölelték az erősek. Mint egy óriás kép a falon, olyan látvány tárult elém. A színeket is Fent keverték ki, nem volt rikító és fenyegető egyik sem, léleksimogató smaragd zöld különböző árnyalatai kerültek a vászonra. Nem unatkoztam, minden pillanat tartalmas értékes idő volt számomra. Minden délután volt látogatóm. Anita fagylalttal, Margit friss ropogós kiflivel, édességgel, Sándor banánnal, áfonyával, naranccsal és aszalt szílvával érkezett,  Ica és Csilla  őt látták el meleg ebéddel. Barátaim angyalszárnyat növesztettek, a földi szükségben mennyországot varázsoltak nekünk.

A legszebb csomag minden nap a távolból érkezett cselekvő szeretet formájában, többszöri lelkitáplálékkal megpakolva, gondoskodó féltéssel az éteren át hang formájában, Hajnitól és Feritől, összefésült családunktól. 

Nővérke új beteggel érkezett, az első ágyat választotta. Nem volt rajtam szemüveg, nem láttam jól csak a körvonalait. Fehér hajam tarkómra felcsatolva, oxigén az orromban, köszöntöttem illendően. Nem voltunk energiacserés közelben, szemét sem láthattam még, de éreztem Isten küldte ide, talán azért, hogy ne legyek egyedül, vagy ki tudja mi céllal.

Nincsenek véletlen találkozások, bárhol történjen, nem hiszek benne. Ahogy léteznek éleken átívelő családi karmák, úgy csoportosak is. Új szobatársam pakolni kezdett közelebb kerültünk egymáshoz, ahogy csomagjából felnézett, tekintetünk találkozott, összekapaszkodott.

A szeme… Úr Isten! 

Ő az egyik évtizedes legjobb barátnőm. Sok éves szoros barátságunkat egy újságíró szövetségben együtt eltöltött idő morzsolta fel, ahol adminként segítette a szövetség munkáját. Gyönyörűen ír, irodalmi értéket teremtve.  Barátságunk fundamentumát az ottani körülmények ingatták meg. Saját novelláimat -megosztott szerzői jogvita-, és szellemi kizsákmányolás- miatt nem adhattam ki, mondván azokat, ők adják ki sorozatos antológiájukban. Kapok két tiszteletpéldányt, a többit megvehettem, forgalmi áron. Hogy még nagyobb legyen a káosz, akkori civil oldalamat abban az időben sorozatos hacker támadások érték. Meggyőződésem ma is, hogy onnan jött, miután elhagytam a szövetséget, barátnőm maradt. Néhányan igyekeztek tudtomra adni, ő sem állt ki mellettem, sőt a másik oldalt erősítette ellenem. Elkövettem ellene egy nagy hibát, nem kérdeztem meg tőle mi az igazság, nem beszéltem meg, esélyt sem adtam a védekezésére, azoknak hittem, akik mindkettőnknek ártani akartak. Éveken át motoszkált bennem, mi van, ha ártatlan, és én törtem össze azt a dédelgetett csuprot, amit barátságnak hívunk.

Ott állt előttem, szemem megtelt könnyel, a nevén szólítottam. Karjait széttárva ölelt meg az ágyban. Abban a pillanatban, abban az ölelésben éreztem mekkorát tévedtem, vétettem ellene. Nem beszéltük ki mindazt, amit róla mondtak, ellene uszítottak. Szeméből a lélek ártatlansága üzent. Könnyes szemmel kértem bocsánatot.

Szeret engem az Isten, a legnagyobb bajban, visszaadta azt, amit mások miatt elveszítettem, a barátságunkat. Ott a mezsgyén egy életajándékkal a sorspoggyászomban lettem gazdagabb. Beszélgetésünket talán az évtizede félbemaradt mondatnál folytattuk. Imáimmal kísértem vizsgálatokra, életmentő beavatkozásra. 

Ismét tanúságot kaptam teremtő Atyánk nem hagy vesszőt ott, ahol a pont tesz igazságot.  Tudom, mi már nem hagyjuk el egymást, lecke volt, megbuktunk, de a pótvizsga remekül sikerült. Nem sokkal később új szobatársat kaptunk. Súlyos betegség diagnózisával, amiről nem tudott, szembesülnie kellett. Mind a hárman a mezsgyén jártunk...

 Vidám, kedves teremtés, nem értette, miért kellene szigorúan feküdni, mikor az akut szakot végig dolgozta. Jókat beszélgettünk, biztattuk egymást. Teltek a napok, a legnagyobb örömemben osztoztak velem, amikor rövid időre elhagyhattam az ágyat Minden nap egy nagyon kedves halkszavú, melegszívű gyógytornász meglátogatott, megmozgatott, ő is a földi angyalok lélekcsoportjába tartozik, épp úgy, mint a kórteremben naponta megjelenő EKG-s Valika, akinek a születését is követhettem, édesanyja,  egykori barátnőm életében. Valika gyönyörű, okos kislányának születésében is segíthettem...

Pénteken sárkányeresztés volt, mindhárman pakolni kezdtük. A gerincem nem engedelmeskedett, sántítva és erős fájdalmakkal szálltam be Anita autójába. Otthon elő kellett venni a négykerekű bevásárló segédeszközt, amire támaszkodva a lakásban közlekedtem... 

Így teltek napjaim a mezsgyén.

Folytatom…. 

Előző rész: