2022.04.15. 23:33, Vinczer S.Péter
Húsvéti gyónás 2022 április 15
A harmincas évek történetéhez vezetem el az olvasóimat.
Tudva levő, hogy a Trianoni szerződés tiltotta a hadi repülőket, ezért a vitorlázó repülés igen fontossá vált. Mivel a háború szele már kezdett fújdogálni, a magyar hadvezetés Olaszországba küldte tanulni a vitorlázóinkat.
A csoport vezetője Czapáry Zoltán volt, a kiképzés pedig Róma környékén történt.
Hamarosan kialakult egy baráti társaság, amely rendszeresen vacsorázott együtt egy jó nevű étteremben.
A magyar katonai attasé, a konzul, a vatikáni nagykövetünk, és természetes a feleségek.
Az asztalokon akkoriban még kötelezően voltak hamutartók, mégpedig egy tátott szájú béka képében.
.
Zoli bácsi felesége már régen kokettált a hamutartóval és bejelentette a társaságnak, hogy bizony ellopja a békát. El is tette. Erre a Zoli bácsi elnézést kért, és kiment mintha a mosdóba menne
A fópincérrel közölte, hogy a felesége eltett egy hamutartót, és kerül amibe kerül kifizeti.
A Főúr közölte az árat, a Zoli bácsi megtoldotta egy illő borravalóval.
Húsvét közeledtével a pilótanövendékeket a pápai nuncius gyóntatta, és természetesen a Zoli bácsi felesége ált az alkalommal, és meggyónta hogy lopott. A penitenciában megkapta a feladatot, hogy ezt jóvá kell tenni.
A következő közös vacsorán ezt elmondta a társaságnak. A Zoli bácsi megnyugtatta, hogy felesleges volt meggyónni mert ő kifizette.
Erre a katonai attasé: bizony én is kifizettem, a nagykövet, a konzul, akik egymásután mentek ki a mosdóba, és fordultak a főpincérhez mindannyian kifizették a hamutartót.... és mindegyiküktől elfogadta a jóvátételt a pincér.
Hiába, a pincér az pincér... a magyar meg magyar!
Velem is megtörtént egy hasonló eset, és érdemes összehasonlítani.
Opátiában volt akkoriban ékszer üzletem, ahol igen sok forintot költöttek a magyar turisták. Tőlünk egy barátom vette át, aki a budapesti Jugoszláv követség alkalmazottainak váltotta be a dollárjukat forintra..
Egy alkalommal, amikor Budapestre vittem a barátomat, a követség alkalmazottait meghívta ebédre az akkor épült új Duna Intercontinental hotelba.
A földszinten a búbos kemencével dekorált Csárda étteremben fogadtuk a vendégeinket. Igen drága lehetett a pestieknek ez az étterem mert alig volt vendég. A mi vendégeink viszont otthonosan érezték magukat mert a környező asztalokról is leették a paprikás kifliket. Közben szorgalmasan gyűjtötték az evőeszközöket is, amit én észre sem vettem. A pincérek mindeközben udvariasan kiszolgáltak bennünket.
Főpincér kérésemre hozta a számlát. Akkor láttam, hogy nem csak a paprikás kifliket ették le hanem a számlán szereplő kanalakat is gyűjtötték. A számlán egy tálca is szerepelt....
Szó nélkül fizettem, a tekintetünk összeakadt a főpincérrel, láthatóan megszokta a jugoszlávok fennhéjazó, lenéző viselkedését az akkori átkosban. Szó nélkül megértettük egymást.
Kommunistáéknál nem volt divatban a gyónás, az ilyen lopás jópofáskodásnak számított.
Tisztelet a kivételnek. Egy ilyen kivétel volt Titó aki a Mátyás pincében sűrűn megfordult, és Lakatos Sándor zenekarának is mindig gavalléros borravalót fizettetett. Németh Jani bácsi cimbalmos szerint.
Áldott békés húsvéti ünnepeket kívánok.
Vinczer S. Péter