.

Ki a magyar     2o22  január 9

Sokan vitatták ezt a kérdést, és magam is elgondolkodtam.  Ki vagyok én, kérdeztem magamtól,  anyai ágon székely, apai ágon őseim Bajor országból, ahol vincellérek voltak, települtek Bácskába.

Magyar szülők gyermekének születni az egy dolog, de magyarnak felnőni....az már vallomás és hivatás, elkötelezettség.

Viszont nem magyar szülőktől származni, és magyarnak érezni.... az már több mint vallomás.

Eleven példa erre az Aradi mártírjaink származása. Talán többségük nem is beszélt magyarul, és jó ha egy közülük született magyar volt, és mégis emelt fővel haltak meg a Magyar Hazáért.

A háborús zűr-zavarok, a primitív bosszúállás mindig produkált próbatételeket.

Ismerek egy történetet, amely Szabadkától délre Nagyfényen történt 1944 végén.

Mint is meretes, abban az időben amikor a magyar közigazgatás megszűnt, Katonai Közigazgatást vezettek be Rukovina partizán tábornok parancsára.

A helyi szerbek gyorsan felismerték a bosszúállásra való alkalmat.

Népbizottságok alakultak, és egyben élet-halál urai ...

A nagyfényi csángók, székelyek, akiket Bukovinából telepítettek le 1941-ben, rosszat sejtve felpakoltak a szekereikre. A helyi magyarokat is invitálták, hogy meneküljenek....Nekik ebben nagyobb tapasztalatuk volt.....

Egy megbecsüli iparos ember, aki cipész volt, őt is kapacitálták, hogy meneküljön.

-Én soha senkit nem bántottam meg, sőt egy szerb árva gyereket magamhoz vettem, felneveltük..... Maradok!

Sajnos a bosszú elvakít, és feledteti a jótéteket is sok esetben, sőt visszájára is tudja fordítani azt.

Amikor a helyi szerb-horvát csoport listázta a magyarokat, ebből a mi cipész mesterünk sem maradhatott ki.

Kérdezhetjük magunktól, hogy miért? Ismerve a szerbek logikáját, a bűne az lett, hogy a nevelt fia magyarnak vallotta magát!

-Te Szávity -Savić  létedre mindig magyarok között forogtál, katolikus templomba jártál, pedig pravoszlávnak vagy keresztelve.  Ismerd el a szerbségedet, és megmenekülsz, köztünk a helyed!

-Én mást nem tehetek, árvaként kisgyerek voltam amikor a Mester úr magához vett és fiaként nevelt a gyerekeivel együtt.....ezt nem lehet megtagadni!

-Az ilyen árulóknak veszni kell!!  Utoljára fogsz megdögleni, és végignézed a mestered halálát is.

A csoportot a földekre hajtották, és egy kukoricás mellett ásatták a sírjukat. Egy ember azonban beugrott a kukoricásba, ahol lehasalt, így a lövések nem érték el, és szemtanúja lett a kivégzésnek.

Szávity Károly akkor kisgyerek volt, akitől a történetet hallottam Szabadkán. Az ő apja volt az említett szerb árva gyerek. Egy szavába került volna, hogy túlélje.....magyarként halt meg! Inkább meghalt, minthogy a gyilkosok közé álljon!

Miután a sírgödör elkészült, arccal a gödör szélére állították az áldozatokat. Ásóval fejbeverték őket , akik a gödörbe estek.... Kevés földet húzhattak rájuk, mert a kutyák kezdték  a halottakat cibálni.

Egy partizán lóháton járta a környéket... elhatározták, hogy mélyebbre temetik a halottakat.

A helyi orvost bízták meg az exhumálás levezetésével.  Érdemes volna utánanézni, hogy maradt-e jegyzőkönyv a kivégzettekről.

Vinczer S Péter