Csendülve illene készülni számadásra, húsvét előtti gyónásra, hogy lelkem gyolcs-fehérbe öltöztetve várja a feltámadást. Ehelyett háborog a lelkem, összezavart világunkban ördög játszik a hárfán, a szférák zenéje helyett. Farkasokra bízták a nyájak őrzését, patájuk alatt csikorogva zokog a föld, felettük bánatgyöngyöt hullatnak a felhők, és a csillagok elhalványulnak szégyenükben. Templomok falai között még békét hirdetnek, de kívülről ellenségeskedést szítanak, vélt vagy valós elégedetlenséget suttognak a hívők fülébe, liberális felforgatók szócsöveként tündökölve.
Keresztény emberként vergődöm gondolatpókjaim hálójába gabalyodva, olykor kivetkőzve magamból az alázatot megtagadva felmerül bennem a kérdés, miért kell megtartanom olyan vallást, melyben örömem nem lelem, becsapnak, megtagadják az isteni törvényt és az emberek páholyokban írják át.
Teremtő Istenemet soha meg nem tagadom, hűségem és bizalmam töretlen marad, de római katolikus vallásomtól lelkem egyre távolabbra kerül. Ferenc úgy foglalta el hivatalát, hogy Benedek pápa egészsége teljében tevékenykedett. Hol van megírva az a passzus, hogy tudatának teljes birtokában élő pápát el lehet/kell távolítani, vagy olyan helyzetet teremteni, hogy maga mondjon le egy keresztényellenes cél érdekében. Vajon kötelezhető egy keresztény ember arra, hogy ismeretlen –magukat nem igazoló, le nem informáló – embereket fogadjon otthonába, ültessen asztalhoz, és engedjen az ágyába? Mert, aki nem ezt teszi, az a jelenlegi „pápai” tendencia szerint nem keresztény emberhez méltón cselekszik. Igen! Értem én az irgalmasságot, testvériséget a karitász gyakorlását, és az emberbaráti szeretetet. Meg is kapják tőlem azok, akik bekopognak hozzám, bemutatkoznak, igazolják magukat és bebocsátást kérnek. De aki, rám töri az ajtót, késsel, baltával, kővel hadonászik előttem fenyegetve, s elfoglalni készül hajlékomat, azt távol tartom nem csak magamtól, de a családomtól is. Nem dobom oda, anyámat, lányaimat, migránsok prédájának, apámat, fiaimat és egyéb családtagjaimat áldozatnak. Nem leszek migráns-simogató akkor sem, ha ez mai világunkban keresztényellenes cselekedet.
Hazámat, nemzetet féltem és védem, áldást kérek mindazokra, akik azonos értékrendet képviselnek. Számomra ez az igazi keresztényi cselekedet!
Keresztény testvéreinket szerte a nagyvilágban üldözik, nyilvánosan fejüket veszik. Templomaikat a földdel egyelővé teszik. A legtisztább kopt keresztény testvéreinkért ki emeli fel a szavát, ki megy oda vigaszt nyújtani, vagy lábukat mosni… Ki szólít fel arra, fogadjuk otthonainkba őket, osszuk meg hajlékainkat. Pedig, ezek a testvérek nem területet jönnének foglalni, leányainkat, asszonyainkat megerőszakolni, Ők lelkükben tiszták, leinformálhatók és valóban üldözöttek.
Istenem, Teremtőm, bocsáss meg nekem, hogy háborgó lelkemmel képtelen vagyok elcsendesedve, házadba menve bűneim megvallani és ott kérni bűnbocsánatot.
Uram, Te ismersz és látod, hogy mulasztásomat otthonomban az imahídra lépve, eljutva hozzád, mindennap pótolom.
Uram, kérlek, bocsásd ezt meg nekem.
„ Uram , nem vagyok méltó , hogy hajlékomba jöjj , hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.”
*
Szent II. János Pál pápa jöjj segíts, Európa hozzád kiált!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
