2021.07.01. 19:47, Lélek Sándorné Gizella - Ekpafat
A LÉLEKEMBER 15. -BEFEJEZŐ RÉSZ-
- A lélekember titka -
Bemutatott sorozatomból felismerhetjük és megismerhetjük a lélekembert. Egyetlen adósságom maradt. A fátyol mögé rejtett titkokról nem beszéltem.
Hogy teljes legyen a kép, rántsuk le a leplet.
A lélekember örök titokként őrzi a lelkének másik felét, akivel FENT lélekközösséget kötöttek. Ez akár több életen átívelő földi küldetés lehet, amit, gyakran külön élnek meg, más-más tanulófolyamatuk miatt. Azonban visszatérésük előtt életük utolsó harmadban az útuk keresztezi egymást, hogy együtt készüljenek a követlező földi életükre. Mint előzőleg többször említettem, asztrológiai képletükből mindez kiolvasható. Az egymás iránti hűségük teremtésüktől fogva az idők végezetéig örök.
Csak a lélekembernél láthatjuk azt a leheletvékony hártyát, ami körülöleli az aurájukat. Ez a burok nagyon sérülékeny. Kívülállóként az ember azt gondolná, ők erős páncéllal védik magukat. Erről szó sincs. Ez a képzeletbeli vért nem létezik. Empataként sokkal érzékenyebbek és sérülékenyebbek, mint az átlagember, viszont gondolatpókjaik olyan hálót szőnek köréjük, amiben a rossz szándékkal, akarattal, cselekedettel közelítők fennakadnak. Az ezüst szálakra tapadva nemhogy gyengítenék őket, hanem a hálójukat egyre erősebbé-, szakadásmentessé teszik, a saját tehetelenségük által.
Elsőként említeném az érzelmi titkaikat.
Meg van bennük az a feltétel nélküli bizalom mások felé, hogy szinte, tálcán nyújtják át magukat, hogy nyitott könyvként olvassanak „bennük”. Életüket, környezetüket nem rejtegetik, megismerhetünk minden őket körülvevő részletet, kivéve a titkaikat. Tudjuk, hogy minden családnak vannak bűnben született titkai, a lélekemberek sem kivételek ez alól. Náluk jobb helyen nem is lehetnének ezek a családi történések titkok, hiszen hétlakattal lepecsételt lélekszütyőjükben őrzik meg azokat. Rendszeresen elemzik, akár több generációra visszagombolyítva a sorsok fonalát belesodorva a saját titkaikat, újraértékelik, lehámozva róla minden sallangot, tanulnak-, és tanítanak belőle. A legdrágább értékük ,- kincsük- a diszkréciójuk. Mások titkai, vagy a rájuk bízott információkat ugyan megtartják, mint a sajátjukat akár életük árán is megvédik.
A lélekemberek között bizonyított tényként bevett gyakorlat, hogy mások bűneit is magukra vállalják, ha annak elkövetőjét nagyobb hatással súlytaná a büntetés.
Ők maguk nem hoznának senkit lehetetlen helyzetbe, árulók nam lesznek soha.
Hitvallásuk: „Ha kenyeret adni nem tudok, el nem vehetem”.
Szeretteik-, és saját életüket, biztonságát azonban minden áron megvédik. Erre külön felépített „védelmi apparátussal” rendelkeznek, amire nem sajnálják a pénzt, időt, szükség esetén a vagyonukat is feláldozzák, szeretteikért.
Isten óvja azokat, akik ártani akarnak nekik, mert akkor Cunnamivá válva söpörnek végig rajtuk, teszik őket ártamatlanná.
A lélekembereket megtaposhatják, végtelenül türelmesek, szó nélkül hagyják magukat bántani, megalázni, megtagadni, kihasználni, sokszor számonkérés nélkül lépnek tovább, a bántóiknak megbocsájtva. Nem egy-, több esélyt adnak azoknak, akik tiszteletlenül, figyelmetlenül bánnak velük, hogy jobbá váljanak. Példamutatásukkal próbálják tanítani az ellenségeiket.
Egyetlen esetet ismerünk, amiben magukra erőltetik a közöny köpönyegét, ha türelmükkel visszaélve többszörösen, megalázzák, megtagadják őket, vagy rejtőzködő hazugság csapdát állítanak nekik.
Ekkor meggyászolva a veszteségüket, örökre „temetnek”.
A lélekember naponta belehal, ha el kell engednie, akit közel engedett magához. A léleksebeinek fájdalmát még sem tudhatja meg senki.. Az elengedés nehézsége mindenkire vonatkozik, barátra, családtagra, szerelemre. Az elengedés ténye azonban megváltozhatatlan, örökre szól.
Kifelé mosolyogni fog, akkor is, mikor befelé zokog. Egy lélekember lelkébe soha senki nem láthatnak bele, ha az sérül. Ebben az esetben „kiismerhetetlenné” válva védekezik. Ridegnek, hidegnek mutatva magát, miközben belül fáklyaként lobog. Ilyenkor a „nem” gyakran „igen”, de ez fordítva is igaz.
Azonban szemtelen őszintesége mindvégig megmarad, hazudni nem fog senkinek. Nem tagad, esetleg hallgat.
Aki ismeri, a lélekember titkait kérdéseivel kikutathatja a titkokra adott válaszokból az igazságot, mindig és mindenkor megkapja, aki rákérdez.
A lélekember titkának tartják az „energiacserés közelségek” miértjét. Tudom, ez kissé nyakatekerten hangozhat, mégis megállja a helyét.
Miről van szó?
Mint empata, sokkal, több emberrel van „közvetlen” kapcsolatban, mint általában az emberek. Ezért olyan közelinek tűnnek a kívülállóknak, mintha összetartoznának. Ez csak annyiban igaz, hogy a lélekember szociális érzékenysége nem tartja kötelezőnek még a tiszteletbeli „távolságtartás” megtartását sem, közelebb enged mindenkit magához. Auramezejében bóklászhatnak személyválogatás nélkül. Megöleli az utcán a maszatos gyereket, megsimogatja a hajléktalant, és képes barátként egy öleléssel megjutalmazni, támogatni az ellenségét is. Barátait nem nemhez kötötten válogatja, így előfordul, hogy egyes barátokat „többnek” címkéznek fel. A lélekember meghúzza saját határait, azt soha el nem hagyja. Mindennél többet ér számára a megbízható barát, mint sem egy meggondolatlan lépéssel elveszítse.
Mivel a lélekember abszolút elfogadó, befogadó a mássággal kapcsolatban is „más” véleményen van, mint a többség. Senkit el nem ítél, véleményt nem formál. Azt tartja és vallja, minden ember úgy élje meg a boldogságát, amiben öröme telik. Azonban ez soha nem befolyásolhatja mások szabad-akaratát, ne legyen „magamutogató”, megbotránkoztató, és el a kezekkel a gyerekektől.
Ahogyan az átlagember megtartja szexualitás szokásait, oykor anomáliáit a hálószoba falain belül, úgy magánügynek tekinti minden ember szexuális szabadságát a saját otthonaikon belül.
Talán ez a passzus kicsit túl liberálisnak tűnhet, holott a lélekember konzervatív-, és közel áll a keresztény értékrendhez, azonban a magyarázat abban rejlik, hogy a lélekember az embert, test-, (anyag) lélek, szellem -hármaságban határozza meg.
Mag=lélek, anyag=test, szellem=értelem.
Lélekember számára a MAG az elsődleges, így az embert a lélek minősíti, ez által ismeri meg..
Akinek a lelke és a szelleme egészséges, ott bármiből lehet az anyag az összkép harmoniában marad..
Befejezésül a lélekember bemutatását, még hozzátenném. Akinek a környezetében lélekember él, az biztos lehet benne, hogy soha nem marad a földön, ha elesik, mert mindig talál egy segítő kezet, aki felemeli, asztalánál megterít számára, enni, inna ad, és a sebeit sem kell elrejteni, mert bekötözi, megápolja. Semmilyen testi deformitást, betegséget, hiányosságot nem kell takargatni előtte..
A lélekember mások szolgálatára lett kiválasztva az Úr által.
Egy lélekemberre mindig lehet számítani, cselekvő szeretetéért cserébe őszinteséget és bizalmat kér, ez a szolgálatának bére.
Vége
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
