2021.06.27. 05:39, Vinczer S. Péter
Szlovénia függetlensége 2O21 június 25
Mint a hírekből értesülhettünk, ma ünnepelték Szlovénia függetlenségének a harmincadik évfordulóját.
Akkoriban nagyon követtem az eseményeket, mert megvoltam győződve, hogy Jugoszlávia szétesik. Felvettem a szerb és a horvát rádiók adásait, és vártam hogy mikor jelentik be a vágyott hírt.
Érdemesnek tartom, megemlíteni az akkori Jugoszlávia Titó utáni berendezkedését.
Jugoszlávia szövetségi államforma volt, hat köztársaságból, és két autonóm tartományával, Vajdaság, és Koszovó-Metóhija. Az alkotmány szerint a szövetségből ha a referendumon ha nép a kiválás mellett dönt, ki lehet lépni.
Titó halála után az utódlás megoldatlanná vált, csak abban tudtak megegyezni, hogy az országot a köztársasági elnökök irányítsák, és a Tanácsnak az elnöke rotáció szerint hat hónaponként változzon.
A szerb elnökség után a horvát Mesić következett volna, amit a szerbek nem fogadtak el. Szplitben volt az a kormány ülés, amikor a szlovének felkeltek az asztaltól, mondván, hogy ez nem más mint szalmacsépelés.
Szlovénia a referendumon elsöprő többséggel a kiválás mellett foglalt állást.
Kadijević tábornok, hadseregfőnök, a Jugoszláv delegáció élén Moszkvába utazott, de onnan üres kézzel tértek vissza, a katonai beavatkozáshoz nem kaptak támogatást.
A Jugoszláv Néphadsereg az alaptörvényét megsértve megtámadta Szlovéniát. Azt hitte Jugoszláv hadvezetés, hogy elég lesz egy kardcsörtetés és lecsillapodnak a szlovénok.
Nem ez történt. A Ljubljana felett megjelenő helikopterekből az elsőt azonnal lelőtték, és mit ad Isten az első halott egy szlovén helikopter pilóta volt.
Egyidejűleg az akkori legmodernebb tankhadosztály bevetésre indult a szlovén hegyekben.
A szerpentinen, ahol nem lehetett forgolódni, az egyik kanyar után az úttestet kidíszítették a szlovénok tank aknákkal. A kilépő katonákat heves golyó zápor fogadta... Visszafelé ugyanez a kép fogadta őket. Hét napig voltak tehetetlen foglyok a tankjaikban, és csak az alsó menekülő ajtón tudták a kis és nagy dolgukat végezni a páncélosok.
Mindezt egy szabadkai ékszerész kollegámtól tudom, akinek a fia ezt átélte... szabadulása után napokig hányt.... és a sógornőn fia kamion sofőrkén ragadt a szerpentinen.
A kaszárnyákban a katonák foglyokká váltak, mert a területi polgári egységek lefegyverezték őket.
Apropó területi egységek. A Titó éra utolsó éveiben Titó utasítására u.n. területi egységeket szerveztek, minden katonaköteles embernek meg kellett venni a személyi felszerelését, gázmaszka , ruha , cipő. A fegyvereket pedig a vállaltoknál tartották. Mozgósítás esetén mindenkinek a katonakönyvében lévő jelentkezési helyre kellett sietni, és csak abba az irányba lehetett volna közlekedni. A parancs úgy szólt, hogy az ellenség bármely oldalról is érkezik irtani kell
.
A JNH be akrata vonni "olajozásra" a fegyvereket, de a szlovének megköszönték, hogy maguk is eltudják végezni.
Kozma atya tanácsát megfogadták a szlovénok, hogy a kaszárnyákból küldjék a katonákat haza a mamájukhoz. Ez történt, derékszíj nélkül vonatokon távoztak.
Mindez tíz nap alatt véget ért, mert a szerb vezette JNH jobbnak látta elengedni Szlovéniát, amely egyébként is "ország volt az országban."
Szlovénok egységesek voltak, a vállalataikba nem engedtek be szerbeket.
A szabadkai Auró Metál vezető állasú beosztottjaként üzemi látogatáson jártunk a Zlatarna Celje ékszerüzemben, ott mondták el, hogy egyetlen szerbet nem vesznek fel, mert akkor már a munkástanácsban nem lehetne beszélni, a szlovén érdekek szerint. Minket magyarokat elfogadtak, és kölcsönös üzem látogatásaink voltak. Barátok voltunk.
A horvátok nem voltak ilyen szerencsések, mert sok gyári és más pozíciót szerbek töltöttek be, és a területi fegyvereket beszolgáltatták olajozásra...
.
Horvátország augusztus 5-én ünnepli a győzelem napját, aminek az idén lesz a 26. évfordulója.
Epizód.
Bihácson szolgáltam a második évemet a Jugoszláv hadseregben. A reggeli után naponta politikai óra volt, amelyen én nem vettem részt, mert az irodai beosztásom miatt fel voltam mentve. Egy alkalommal találkoztam a politikai komeszárral, aki beparancsolt az órára.
Arról beszélt, hogy a jugoszláv katona öntudatos, nem olyan mint a német, amely vakon végrehajtotta a parancsot... Ha a parancs a nép vagy a nép vagyona ellen irányul, akkor meglehet a parancsot tagadni. Kértem hogy példával világosítson fel.
A kaszárnyánk a völgyben volt, . a hegyoldalban piroslottak a háztetők... Látod azokat a házakat? Igenis látom!- No ha én az parancsolom, hogy lődd azokat a házakat, akkor ezt a parancsot megtagadhatod!
Tehát ami történt Horvátországban, és Boszniában, az a JNH alapszabálya ellen történt, és nem hiszem, hogy volt aki megtagadta a parancsot. Láthattuk akár a TV-ben a pusztítást, de én forgattam is Vukovár és környékén a szerb megszállás alatt. Az NBN TV háromszor közvetítette az USA-ban a filmemet.
Vinczer S. Péter