Nehéz időket élünk, a világjárvány félelmének satujában vergődünk. Bezárt kapuk lakások, családok önkéntesen összezárva. Jó ez így a vészhelyzet túlélésehez ott, ahol eddig is békében, harmóniában éltek. Az elrabolt időhiányból valamennyit visszakapnak. Jut idő megbeszélni-, átbeszélni sebtében érintett problémákat, vélt vagy valós sérelmeit bekötözni, meggyógyítani az egymáson ejtett sebeket, kezelni a hegeket. Bocsánatot kérni, és megbocsájtani. Kinyitni egy könyvet, ahol új fejezet kezdödhet. Terített asztalnál megpihenni a közösen elköltött ebéd-, vacsora után, majd leülni kártyázni, játszani, egymást kényeztetni. Jöhet a pakli, indulhat a játék, nincsenek kibicek, a lapok is épek, nem cinkeltek. A játék tiszta. Közelebb bújni, az elmaradt érintéseket pótolni a sérült láncszemeket megjavítani.
Pokol azonban ott az élet, ahol a harács, sumák és hazugság az úr. Hol viszály, gyűlölet, bosszú lakik társbérlőként, s a gyávaság bújik meg a léleknek abban a sarkábah, ahova nézni sem szabad az igazságnak, őszinteségnek, mert onnan ki vannak tiltva. Emberek élnek saját érdekeiket szem előtt tartva másokat megtévesztve, lelküket eladva, lélekvesztő felé rohanva. Hazudnak maguknak, egymásnak, olykor kollektíve falkába verődve, vicsorítva nem csak bárányokra, hanem egymást is kihasználva. Igaz ez rájuk “embernek, ember lesz a farkasa”. Mire véget ér a vész, egymást falják fel.
Eltitkolt halált és meggyászolatlan halottakat akartok temetni? Szülőt, testvért, gyermeket, kedvest, feleséget, férjet, apát, anyát? Tessék ezt akartátok? Tanuljatok belőle!
Az ember, aki az ördögöt szolgálja, örök adósává válik. Élete kertjében az igazság virága helyett a hazugság magját vetette el, mely terméketlenné teszi a földet. Búza helyett konkolyt fog az aratni mindörökre!
Talán Isten megsokallta a sok gonoszságot, a lélek hanyatlását, satnyulását, kiárusítását, még sem sújtott le a méregkeverő kufárokra, hagyta, hogy a gonosz tervüket végrehajtsák. Az emeberiséget így leckézteti meg, hogy neki tetszőn éljenek szeretetben, békében egymással.
Tematikájának legnehezebb tételével hívja fel a figyelmet a változásra.
Állj! Kiáltotta!
- Ébresztő emberek! Tüzes ménkővel büntetem azokat, akik a leckét nem tanulják meg! Pokol tüzében fog égni, aki változni, változtatni képtelen. Bármennyit mentetek rossz irányba, lehetőséget adok, hogy visszaforduljatok! Általam teremtett ember-ruhába öltöztetett léleknek nincs olyan bűne, mely meg nem bocsájtható, jósággal ki nem váltható.
Lépjetek az őszinteség édenkertjébe, igyatok a tiszta forrás gyöngyöző vizéből, egyetek a boldog jövő fájának lédús életelixírtől fénylő leveleiből. Találtok ott nem messze a fától egy imahidat, az alázat lépcsőjével kirakva, azon keresztül juthattok el hozzám, áldásomért!
Így szól az üzenete -talán-, általam megfogalmazva, ahogyan én "hallom ki belőle"
Sírnak az emberek, értik a leckét, akinek lelkében pislákol a fény, másoknak mutatja az utat, hogy az ütésre lendülő kezek imára kulcsolódjanak, simogatni meg tanuljanak. A máskor egymáson átnéző szemek kutatják egymás tekintetét, Tobbéleten átívelő lelkek fonódjanak újra össze, ott, ahol még lángra lobbantható a szunnyadó szeretetszikra.
Tanuljuk meg jól ezt a tételt, ha élni szeretnénk, ha túl akarjuk élni!
Áljunk az őszinték oldalára, kerüljük a hazugság utcáját, csatlakozzunk és meneteljünk az igazság oldalán!
Egyetlen vizsga vár ránk, pótvizsga nincs.
Befejezésül egy vallásokon felül álló -mindenki számára elfogadható- imát hoztam el nektek szeretettel.
Vigyázzatok magatokra, vigyázzunk egymásra!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
