Visszaemlékezés 2O21 május22
A Rijéka/Fiume felszabadulásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségre érkezett Tito a feleségével. Az ajándék gondot okozott, de valakinek eszébe jutott, hogy a Tengerészeti múzeum kurátornője megszállott gyűjtője a morettináknak.
De mik is a moerettinák?
A Fiumét bevenni készülő törökök a Fiume feletti Grobnik mezőn táboroztak, a körülvevő hegyekből a Zrinyi vezette horvátok rajtaütéssel végeztek velük, és a terület tele volt lekaszabolt turbános törökökkel. A fekete zománcos arc férfit jelen a görög vázákon is, tehát a talizmánként viselt török turbános ékszerek arra emlékeztettek, hogy Fiumet soha nem foglalták el a törökök. Ezt találták fontosnak a szervezők.
Felkeresték Kardos kurátornőt, és a gyűjteményében volt egy rajz arról a garnitúráról, amelyet a város 1841-ben az orosz cárnak csináltatott, és ajándékozott.
Susakon (a Recina határfolyó másik oldalán van Szusák) volt egy filigranista, aki árult morcsicsokat, de aki készítette, az a valamikori mester kifutójaként látta hogyan készül a zománcozás, de az igazi titkát nem ismerte. Ő örökölte a felszerelést . Partizán volt gyerekként és alkoholista lett, a fiumei városházán kapott portás alkalmazást. A zománcot nem tudta stabilizálni lepattant, ezt festékkel pótolták, de a Titonak szánt garnitúrát nem merték elvállalni. Ez a filigranista vezette el hozzám a kurátornőt.
Vinczer úr hallottuk, hogy ön készít morcsicsokat, tessék megnézni a rajzot, tudjuk, hogy rövid az idő ezért hoztam magammal segítőt... vállalja-e?
- Igen, a felelősség tudatában vállalom, de nem kell a segítség... Ha hoznak aranyat, mert csak hozott aranyból dolgozhatok és 5 mm valódi gránát rubinokat. akkor időre elkészülök vele május másodikára.
-Akkor reám nincs szükség... és távozott a "segítség".
Tudtam, hogy el akarja lopni, amit én ki kísérleteztem.
Elkezdtem a modellokat készíteni az 5 mm kerek kő foglalattal., és megérkezett az arannyal és az ovál gránátokkal a professzor asszony... A modellokat át kellett dolgoznom, a hozott kőhöz, éjt nappallá téve dolgoztam, közben jöttek a Hadsereg lapjától, Linhof géppel fényképeztek, "Mester mire van szüksége mivel segíthetünk!"
-Hagyjanak dolgozni.
Én balga, kérhettem volna hogy adjanak telefont a házamhoz, ahol az egyik szoba volt akkoriban a műhely.
Elsején éjfélre lettem készen és amikor az Olaszországban elkészített vörös bőr borítású dobozba betettem a Titó nyakkendő tűjét..... a fedelét nem lehetett lecsukni, mert a bársony alatti fészkek fából készültek!! Késsel lefejtettem a bársonyt, mert nem volt másik, és a fürdőszobából előkerített szivacs megoldotta a problámát, reggel 4 órára készültem el...
Kocsival hajtok be Fiuméba, ott útlezárás.... mutatja a rendőr hogy forduljak vissza. Ülök tovább, odajön:nem érti hogy a város le van zárva!! Vissza!!
-Jó akkor a Titó elvtársnak nem lesz ajándéka! Üljön mellém, nekem ezt el kell vinnem és átadni a rendelőmnek 1O órakkor ennek a városházán kell lennie.
A rendőr hangot váltott.
-Jó jó csak menjen. Nagyon jól esett, hogy nekem engedelmeskedett a rendőr, aki kicsit becsinált...
A Professzornő nem mert lefeküdni, fotelban ülve várakozott...félt, hogy nem lesz kész az ajándék.
A 1O órai gyűlésen mindenki jelen volt a Tito és feleségén kívül, hogy referáljanak a feladok elvégzéséről.
Amikor a Professzor nőre került a sor, hogy megvan-e az ékszer ajándék, mindenki mögéje sereglett. A miniszter Andrija Haramia -nak volt csak megjegyzése, hogy kár, hogy a mester nem rijékai. A dobozok belsejében : Petar Vincer Opatija, M Tita 183 volt a felirat.
A nevemből a z már ki volt hagyva, de akkor is értette, hogy magyar vagyok.. ezt sajnálta, és ha tudta volna, hogy a hölgy is magyar.... a leánykor neve Kardos, egy monarchiai boszniai településről származott, amelynek a felnőtt lakosságát legyilkolták a partizánok. A hölgy gyerekként maradt meg, és állami gondozásban nevelkedett.
Az átadáskor a Tito azt mondta, hogy az ilyen mesterekre vigyázzatok.
Amikor kértem az ideiglenes kanadai tartózkodás állandó kivándorlásra cserélését, a Jugo konzul felkeresett az üzememben:
-Mi keressük magát, adunk a Terázián üzletet (a belgrádi Váci utca) és mindenét hazaszállítsuk ingyen.
-Én nem szeretnék Belgrádban élni...
-Akkor adunk üzletet a tengerparton.
-És mi lesz az arany ellátással?
-Csak várjon két évet meglátja mi lesz Jugoszláviából!
Megláttuk. Én tudtam előre. A nagybátyám felesége a hadügyminisztériumban dolgozott, és amikor Belgrádban érdeklődtem a kanadai követségen a kivándorlásról felkerestem őket,és közöltem a szándékomat . Ezt mondta: Péter igazad van, mert mi sem tudjuk mi lesz ha az Öreg meghal...
A nagybátyám magyar pilóta volt a háborúban, benzin helyett víz érkezett, így esett fogságba, majd sportolóként lett Jugoszláv katonatiszt. Az 1948-as olimpián a szlovén Gubián vett részt, ezüst érmes lett a magyar arany mellett. a Nagybátyám bár egy fejjel alacsonyabb volt a Gubiántól, de váltakoztak hogy melyiküknek sikerül centikkel többet dobni 54 m körül.
Tehát lehetett volna ezüst, vagy bronzérmes, de egy volt magyar pilóta??? Nem küldték ki.
Engem a szakmában besúgónak akartak beszervezni. Inkább felrúgtam mindent. 1973-ban a szezonban tiltott valutában naponta hihetetlen forgalmunk volt. Az évi adóm 1,3OO OOO dinár volt, ez alapon a megadózott személyi jövedelmem nem fedte a háztartás kiadásait. Kértem az adófőnököt, hogy emelje meg az adómat.
-Vinczer úr nem tehetem, mert olyan progresszív, hogy akkor csak az államnak fog dolgozni.
Az első légkondíció a mi üzletünkben volt Opatijaban. Midig voltak 5-8-an az üzletben mert kellemes volt, nem tudhattuk nem-e van köztük németül beszélő detektív, aki márkáért vásárol, és majdan ezzel zsarolhatnak.
A filigranista panaszkodott, hogy Ő is megcsinálta volna... erre én felajánlottam a 6OO OOO dinár munkadíjat, hogy fizessék neki, ha megtudja csinálni annyi idő alatt mint én csináltam. és legyen a múzeumé az ékszer... Erre befogta a pofáját.
Évekkel ezelőtt, a Torontóban megjelenő Menorahban az akkori föszerkesztő írt egy mocskolódó cikket rólam, szerinte én gyűrűt ajándékoztam Titónak...
A valóság az, hogy Rijéka városa, az ünnepséget megszervező bizottság rendelésére készítettem a fent leírt ékszereket, és vastagon megfizették. Abban sem voltam biztos, hogy nem-e csapda, ezért kértem, hogy csak hozott aranyból vállalom a rendelést. Megjegyzem, a Titó részére dolgozni, az olyan szakmai Oszkár volt abban az időben. Ennek semmi köze a háború utáni magyar irtáshoz.
A beszervezés ellen kérhettem volna tőle védelmet, de halála után ez visszüthetett volna.
Jobbnak láttam a kivándorlást Kanadába.
Vinczer S. Péter
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
ember
